Trilogy Suite op. 5 - Yngwie J. Malmsteen
A szerzői jogi állásfoglalások a Szerzői jogok című fejezetben tanulmányozhatók.
You can read copyright statements in the chapter Copyright.
Malmsteen mester stílusából következően csak ismételni tudom a Far beyond the Sun című fejezetben leírt analitikus elemeket:
A dalban minden megtalálható, ami a szólótechnikában mostanában számít:
-
skálacentrikus virgázás,
-
arpeggio-technika (ebben a dalban főként dúr-, moll-, és szűkített-háromszögek),
-
improvizációhegyek (annak ellenére, hogy ez később a hivatalos kottakiadásban lejegyzésre került).
Ez a dal csakis csúcsragadozóknak, a táplálék-, és tudáslánc legfelső szintjén lévőknek való, kezdők és "alsó középhaladók" tehát semmiféleképpen ne próbálkozzanak vele.
Ahogy azt Malmsteen mestertől megszokhattuk, dalaiban igen sűrűn váltogat tonalitást:
-
a dal 3 db C-harmonikus moll skálarohammal indít,
-
majd egy ugyancsak C-harmonikus moll skálán keresztül egy jellegzetes zenei frázis következik egyhúros G-fríg skálán (még mindig C-harmonikus mollban vagyunk),
-
a kétszer ismételt főtéma A-harmonikus mollban van, ez főként durva arpeggio-technika (főként dúr-, moll-, és szűkített-háromszögek, némi skálabetétekkel fűszerezve),
-
majd a 2. pontban ismertetett zenei frázis (C-harmonikus moll),
-
majd újfent a kétszer ismételt főtéma (A-harmonikus moll),
-
szintetizátor improvizáció E-domináns (keleties)-fríg skálában,
-
szólógitár improvizáció Fisz-harmonikus moll skálában,
-
szintetizátor improvizáció A-domináns (keleties)-fríg skálában,
-
szólógitár improvizáció E-domináns (keleties)-fríg skálában,
-
majd végül a főtéma (A-harmonikus moll).
Az alapskála-összefüggések a fenti táblázatból leolvashatók, a tonális és technikai skálák közül csak a legjellegzetesebbek vannak kiemelve, pusztán azért, hogy rajtuk keresztül még jobban megismerjük a különféle szólótechnikai elemek értelmezési lehetőségeit, azaz az optimális feldolgozási szempontokat (amely egyébként egyénenként kissé különböző lehet).
A levezetés egyedüli célja tehát a "megszokott" feldolgozási módtól eltérő megközelítés bemutatása, még olyan áron is, hogy esetlegesen a hivatalos tabulatúra skálaszerkezetei is felül lesznek bírálva. Megjegyzem, aki erre képes az mindent tud a szólótechnikáról, azaz "átlátja a rendszert", míg aki nem, az csak sötétben, de legalábbis félhomályban tapogatózik.
A dal 3 db C-harmonikus moll skálarohammal indít, amely közül az első pontosan ilyen szerkezetben van letabulatúrázva:
Voltaképpen ez egy Esz-dúr / D-lokriszi trichord-szerkezetű skálahibrid, amely persze még kevert szerkezetében sem probléma a haladó gitárosnak. A másik 2 skála is ilyen jellegű hibrid, amelyeket a trichord-skálaszerkezetekben tapasztalt haladó tanítvány még nagy sebességek mellett is gond nélkül le tud játszani.
Következik az egyhúros frázis, amelyet egy lefelé ereszkedő skálahibrid vezet be...
...majd maga az egyhúros G-fríg skálán mozgó frázis:
Ezután tonalitásváltás következik A-harmonikus mollba. Az első komoly meglepetés itt, a főtéma gyors hármashangzat-felbontásainál ér minket. A hivatalos tabulatúra ugyanis A-moll hármashangzatra szó szerint a következő szerkezetet javasolja:
Ezen szerkezet fő jellegzetessége, hogy a hármashangzat hangjai 3 húrra vannak szétosztva.
A magam részéről ezt a szerkezetet ilyen sebesség mellett nem hiszem el, egyszerűen használhatatlannak minősítem. Valóban: YouTube-os videókat vizsgálva Malmsteen mester sem ezt, hanem az alábbi, számomra evidens szerkezeteket alkalmazza:
Am
E7
H-szűkített
A többi hármashangzat-felbontás hasonló a fenti 3 szerkezethez; a főként a viszonylag hosszú, szűkített futam szerkezete homogén, azaz mindenhol ugyanúgy játszott.
Az átlagos dalokhoz mérten ebben a dalban rengeteg tonalitásváltás történik, ezek skálaösszefüggései az alapskála-táblázatból kikereshetők. Itt és most csak a főtéma tonalitásának skálái lettek kiemelve.
A-harmonikus moll
5. fok 0. fekvésben
6. fok
7. fok
1. fok
2. fok
3. fok
4. fok
5. fok 12. fekvésben
Pénzes László