Quick licks - Andy James
A szerzői jogi állásfoglalások a Szerzői jogok című fejezetben tanulmányozhatók.
You can read copyright statements in the chapter Copyright.
A Pénzes-féle módszertanban már megszokhattuk a neoklasszikus metálstílus felé irányuló, nyílt szimpátiát. Gyorsan olvassuk is végig ezen stílus fő jellegzetességeit:
-
a stílus szólóvonala legtöbbször erőteljesen lendületes, gyors, ezzel együtt sokszor "támadó", még lírai hangvételű dalok esetében is, ebből a szempontból sok zenei ötlet a hegedű, tágabb értelemben a klasszikus zene hagyományaiból származik,
-
a harmonikus moll és a keleties (domináns) fríg tonalitások következetes használata, sokszor tonális keverése (értsd: modulálás egyik hangnemből a másikba),
-
klasszikus zenéből vett akkordmenetek használata, vele jellegzetes, szintén a klasszikusokból építkező zenei-gondolati sémák és improvizálás,
-
egyhúros skálák erőteljes használata,
-
technikailag roppant nehéz arpeggio-skálák virtuóz használata.
A jelen szólódarab a fentiek sűrített iskoladarabja, feljátszója pedig az a Szalók Márton, aki volt tanítványként technikailag már régesrég megelőzött engem. Nem probléma ez, hiszen "rossz a mester, ha a tanítvány nem szárnyalja felül". Mivel szerzői jogi okokból a dal kottáját nem publikálhatom, itt csak egy rövid, de úgy vélem technikailag alapos zeneelméleti ismertetőre tudok vállalkozni, amelyből a a tapasztalt gitáros már képes leszűrni a lényeget.
A szólódarab alaptonalitása A-harmonikus moll, akkordmenete pedig bár a könnyűzenéből táplálkozó, de sokszor klasszikus harmóniasémákat is követi. Bevezetésképpen nézzük meg ezen tonalitásra építhető technikai skálánkat:
A-harmonikus moll
Aki ezen skálákat jól ismeri, az szinte már folyékonyan olvas a szólódarabban felröppenő frázisokból. A teljesség igénye nélkül nézzük meg a leggyakrabban alkalmazott technikai szerkezeteket:
A-moll hármashangzat és variációi minden mennyiségben
A fenti teljes akkordszerkezetből Márton leggyakrabban a következő pozíciókat használja fel:
A főtéma például a legalsó szerkezetben került kidolgozásra.
Itt, ennél pontnál fontos megjegyezni, hogy egyetlen komolyabb dalt, előadási darabot sem lehet tökéletesen (értsd: sablonos egyszerűséggel) beilleszteni egyetlen skála-, vagy akkordszerkezetbe sem, helyette legtöbbször a kettő kombinációját alkalmazhatjuk. Ám valójában ez nem probléma, mert tudjuk, hogy "nincsen dal tonalitáson kívül", tehát az alap technikai sémákat mégis mindig maga a tonalitás (tehát annak skálái) határozzák meg.
A szólódarabban továbbá -a klasszikus hagyományoknak megfelelően-, sűrűn szerepelnek szűkített skála-, és akkordrohamok. Első pillantásra a leggyakrabban felhasznált szűkített arpeggio-szerkezetek a következők:
Gisz-szűkített hármashangzat és variációi minden mennyiségben
Illetve ennek a felső 3, vékonyabb húrokon lecsapódó hangjai (az egyik arpeggio-fejezet pontosan ezen sémákat gyakoroltatja be - Gyakorlatok F-szűkített arpeggio-skálára):
A neoklasszikus metálstílusra az egyhúros skálák hatékony használata is jellemző. Ezt nem oly nehéz kiolvasnunk az A-harmonikus moll skála teljes skálaszerkezetéből...
...hiszen az egyhúros skálák a teljes skálaszerkezet vízszintes, 1 húron lecsapódó szeletei (bővebben HM Ia. - Egyhúron című fejezet):
1. fok - moll fok
3. fok - dúr fok
4. fok - dór fok
5. fok - fríg fok
6. fok - líd fok
7. fok - lokriszi fok
A szóló végén egy kis virtuóz tapping-részlet is felröppen. Nyilvánvaló, hogy a szólódarab épúgy skála-, mint harmóniaépítkezés, valamint felhasználás tekintetében egyértelmű rokonságot mutat a következő, már publikált szóldarabokkal:
Az igazat megvallva, a szólórészlet (mint a legtöbb neoklasszikus metáldarab) technikailag kissé (nagyon) túlhajtott, azaz zeneileg nem igazán ízléses ennyi skála-, és akkordrohamot ilyen rövid idő alatt bemutatnunk. Ez természetesen nem Márton hibája, hanem a komponistáé, akinek -főként napjaink teljesítményorientált szemlélete miatt-, a komponálás szent pillanataiban szintén megzabolázhatatlan teljesítménykényszere lehetett. Az ezzel kapcsolatos tömör álláspontunk már elhangzott a Pénzes-féle Gitáriskolában:
"Tanuljunk meg gyorsan játszani, majd tanuljunk meg lelassulni!"
Pénzes László