Dallamos moll skálafokok I.
5. fok üres húros pengetésekkel
A Négyféle moll skála című fejezetben ismertetésre kerültek az általam ismert moll-variánsok, sőt legtöbbjük már kidolgozásra került. A 4 közül a legképlékenyebb tonalitású a dallamos moll (más elnevezéseikben melodikus, de ha jól emlékszem, valahol nevezték összhangzatos mollnak is), amelynek skálaszerkezete felfelé más hangokból áll, mint lefelé. Furcsa zenei megközelítés ez, de talán a legfurcsább az, hogy a zeneelmélet ezt standard tananyagként tanítja, holott szerintem nincs olyan zene, amelyben ez a képlékenység érvényesülhetne, hiszen a moll hangnem összes tonális jellegzetessége visszavezethető vagy a természetes mollra, vagy a harmonikus mollra. A magam részéről nem tudok bemutatni egyetlen olyan zenét sem, amelyben ez a furcsa skálarendezési elv egy az egyben tetten érhető volna.
A dallamos moll legfőbb jellegzetessége a felfelé menő hangjaiban van; tulajdonképpen a harmonikus moll skálától csak 1 hangban különbözik:
A-H-C-D-E-Fisz-Gisz
Nem igazán izgalmas számomra az a Fisz hang, a klasszikus-romantikus mesterek egyébként is bebizonyították, hogy egy moll hangnembe megfelelő zenei előkészítéssel tulajdonképpen bármelyik hang bejátszható a 12 közül, hogy aztán vígan tovább is lépjenek egy másik hangnembe (moduláció). Időközben egyik tanítványom jelezte, hogy szerinte a jazz viszonylag sűrűn használja ezt a szerkezetet és további skálafokait. Én ugyan nem ismerem és nem is szeretném megismerni a jazz-zeneelméletet, de skálaügyi szempontból nem kívánok lemaradni, ezért most végezzünk el egy gyors gitárcentrikus analízist a kapott skála felett!
Az 1. fokra pillantva...
...a skálaszerkezet egészen dór jellegűvé vált. A Fisz-módosítás miatt viszont eltűnt 2 nehéz trichord-szerkezet, amely eddig a harmonikus moll skálafokokra és a domináns (keleties) fríg skálára volt jellemző:
Ez technikailag mindenképpen előnyös, mert az alapskáláknál megismert 3 trichord-szerkezetből és a hozzájuk kapcsolódó szólótechnikai alapelvekből a skála már felépíthető:
De álljunk csak meg egy pillanatra! Ha ez a skála szintén felépíthető a háromféle trichord-szerkezetből, akkor bizony elsőfokú rokoni kapcsolatban kell állnia a testvér-alapskálákkal, hiszen a diatonikus skála teljes variációs lehetősége 14 db, amiből az alapskálák már 7 darabot elhasználtak! Ellenőrizzük csak le a belső skálaszerkezetet a dallamos moll 1. fokán...
1 egész - 1 fél - 4 egész - 1 fél
...majd a Cséffai-módszer szerint:
3-1-2-2-2-3-(1)
Hoppá, az egyik testvér-alapskálával, a Szemerszkyvel teljesen azonos! Ezek szerint a (felfelé épített) összes dallamos moll skálafok tökéletesen azonos az összes testvér-alapskálával! Valóban, végrehajtva az ellenőrzést a következő párosítást tudjuk elvégezni:
-
Dallamos moll 1. fok = Szemerszky - 3-1-2-2-2-3-(1)
-
Dallamos moll 2. fok = Lukácsi - 1-2-2-2-3-1-(3)
-
Dallamos moll 3. fok = Szabó - 2-2-2-3-1-3-(1)
-
Dallamos moll 4. fok = Cséffai - 2-2-3-1-3-1-(2)
-
Dallamos moll 5. fok = Gasztonyi - 2-3-1-3-1-2-(2)
-
Dallamos moll 6. fok = Vedres - 3-1-3-1-2-2-(2)
-
Dallamos moll 7. fok = Jene - 1-3-1-2-2-2-(3)
Az az igazság, hogy most sem magamtól vagyok rettentő okos, hanem minderre a fejezet publikálása után egy internetes olvasóm hívta fel a figyelmet. Köszönöm ezt a rendkívül mély zeneelméleti éleslátást!
Most pedig vázoljuk fel a már megszokott módon, először teljes szerkezetben, majd skálafokonként ezt a 2 egymásba érő skálacsoportot!
A-dallamos moll - teljes (+ Testvér-alapskála - teljes)
1. fok (+ A-Szemerszky)
2. fok (+ H-Lukácsi)
3. fok (+ C-Szabó)
4. fok (+ D-Cséffai)
5. fok 12. fekvésben (E-Gasztonyi)
5. fok üres húros pengetésekkel
6. fok (+ Fisz-Vedres)
7. fok (+ Gisz-Jene)
Pénzes László