Cikkek, írások
Michael Jackson - Az álom vége
„Elmondok valamit, amit korábban soha nem mondtam el, és ez az igazság. Nincs okom, hogy hazudjak önnek, és Isten látja, hogy az igazat mondom. Akartam a sikert és a hírnevet. Akartam, mert azt akartam, hogy szeressenek. Azt akartam, hogy szeressenek, mert sohasem éreztem azt, hogy szeretnek. Azt mondtam magamnak: tudom, hogy vannak képességeim. Talán, ha ezeket fejlesztem, akkor az emberek jobban fognak szeretni. Ez minden, ez az igazság.”
Az utolsó próba egy nappal a tragédia előtt
Ezeket a szavakat Michael Jackson 1999-ben mondta akkori legközelebbi bizalmasának és mentorának, Shmuley Boteach rabbinak. Az énekes akkor már a világ egyik leghíresebb embere volt, a rabbi mégis egy letört, kiégett és céltalan személyt látott maga előtt. Az életét megrázó ellentmondások gyötörték: tragikus sorsú gyerekeken akart segíteni, miközben molesztálási perek sora zajlott ellene. Közösségre vágyott, de a családjával - különösen apjával - megszakadt a kapcsolata. Elidegenedett szülei jehovista hitétől, de nem találta helyét sem a zsinagógában, ahová Shmuley rabbi vitte, sem a radikális Iszlám Nemzet közösségben, amelynek tagjai egyre inkább átvették környezete irányítását. A Pop Királya lett, de elutasított minden józan tanácsot, amire pedig még a királyoknak is időnként szüksége lehet. Fekete előadóként lett világhírű, de fehérré akart válni. Minél többet változott az arca, annál ritkábban jelent meg az emberek előtt. A világ legjobban kereső előadóművésze volt, aki karrierje csúcsán Paul McCartney-ra rálicitálva vette meg a Beatles-dalok jogdíjait, mégis százmilliós adósságok alatt nyögött. Időnként egy fillér készpénze sem volt, és volt, hogy gyermekeinek a nevelőnő vett születésnapi luftballont.
„Attól tartok, hogy Michael élete idő előtt félbeszakad. Amikor valakinek nincs az egészséges életből semmi a sorsában, és teljesen elszakítják mindattól, ami normális, közben pedig szuper-celebként ünneplik, akkor - Isten őrizz - úgy végezheti, mint Janis Joplin, mint Elvis. ... Michael ebbe az irányba halad." - mondta Boteach 2004. április 22-én a CNN American Morning című műsorában. Nem kellett prófétának lenni annak felismeréséhez, hogy a külső-belső önpusztítás tragédiához vezethet. Mégis, amikor már szinte mindenki leírta, Michael Jackson nekifogott, hogy mindent újrakezdjen. 50 évesen aláírt 50 egész estés élő koncertet a hatalmas londoni O2 Arénába. Az első londoni fellépést 2009. július 13-ára hirdették meg, az utolsót 2010. március 6-ára, majd a maratoni turné Ázsiában és az Egyesült Államokban folytatódott volna. Néhány nap alatt a rajongók a világ több mint száz országából egymillió jegyet vásároltak meg a This is it! (Ennyi!) című koncertsorozatra. Michael Jackson három héttel a nyitó koncert előtt, június 25-én egy Los Angeles-i kórházban elhunyt.
Michael Jackson az indianai Gary kisvárosban, Chicago egyik ipari körzetében született 1958. augusztus 29-én. Kilencen voltak testvérek, Michael hetedikként született. Apja, „Joe" Jackson acélipari munkásként dolgozott, de rendszeresen fellépett The Falcons (Sólymok) nevű rythm-and-blues zenekarával, amelyben testvére, Luther is játszott.
A család az anya, Katherine nyomán a Jehova Tanúi felekezet szigorú tanait követte, és a gyerekek is részt vettek a házról házra járó missziós tevékenységben. (Jackson egyes beszámolók szerint még sikerei csúcsán, 1984-ben is volt, hogy kalapban és álszakállal bekopogott ismeretlenekhez téríteni.)
A gyerekek zenei érzékére apjuk figyelt fel - a történet szerint véletlenül. Joe egyik nap rajtakapta a gyerekeket, amint éppen a hangszereivel játszanak. Bár nem szerette volna, ha tönkreteszik a drága eszközöket, aznap mégis rájuk parancsolt, hogy ha már egyszer elővették a hangszereket, akkor mutassák is meg, hogy mit tudnak. A produkciót hallva elhatározta, hogy sztárt farag a gyerekekből, szó szerint bármi áron.
A család először a „The Jackson Family" néven, később pedig a testvérek közül öten (Michael, Jackie, Tito, Marlon és Jermaine) „Jackson 5" néven próbálkoztak fellépésekkel. „Emlékszem, amikor először játszottunk együtt 1966-ban - idézi fel a Jackson 5 egykori basszusgitárosa, Mark Rashkow. - Amikor megláttam ezt a srácot (Michaelt), tátva maradt a szám, és egyszerűen abbahagytam a dalt, amit játszottam. Olyan volt, mintha ötven év tapasztalata lenne benne, pedig csak nyolc éves volt. Fred Astaire-re emlékeztetett." Rashkow, aki ma Izraelben egy kibucban él, tizenhat éves volt akkor. Gyorsan összebarátkoztak, és Michael úgy tekintett rá, mint igazi bátyjára. „A legvagányabb, szeretni való kissrác volt. Amikor lejött a színpadról, úgy játszott, mint egy kisgyerek. Amikor telefonon beszéltünk, folyton gyerekes csacskaságokat és találós kérdéseket mondogatott" - emlékezik vissza Rashkow, aki azt tapasztalta, hogy az apja nagyon ridegen bánt a gyerekekkel. „Michaelnak nem volt igazán gyerekkora. Amikor elhívott, hogy menjek hozzájuk játszani, az apja, aki jehovista volt, eltiltotta ettől. Azt mondta neki, hogy ne foglalkozzon ilyen »világias« dolgokkal."
A családtagok azonban ennél szomorúbb dolgokról is beszámoltak. Testvére, Marlon elmondta, hogy apja büntetésből rendszeresen fejjel lefelé tartva módszeresen végigverte Michaelt, tetőtől talpig. A próbákon gyakran korbáccsal a kezében ült, amit használt is, ha nem tetszett neki valami. (Joe Jackson 2003-ban egy BBC-nek adott interjúban elismerte, hogy gyerekként megkorbácsolta a fiát.) Az apa egy alkalommal éjszaka horrormaszkot viselve a hálószoba nyitott ablakán mászott be az alvó gyerekekhez, sikítozva. Jacksont ettől kezdve éveken át rémálmok gyötörték, hogy elrabolják szobájából. 1993-ban Oprah Winfrey-nek elmondta, hogy gyerekként gyakran sírt a magánytól, és előfordult, hogy amikor apját meglátta, rosszul lett és okádni kezdett. Testvére, LaToya Jackson volt férje ennél is rosszabb történetekről hallott. „LaToya mondta el nekem, hogy Joe esténként gyakran meglátogatta gyerekeit a szobájukban, és ilyenkor természetellenes szexuális aktusokra kényszerítette őket. Ez alól pedig Michael sem volt kivétel" - mesélte el könyvében a sztár sógora. (Michael halála után Joe Jackson meglepően nyilatkozott a CNN egyik riporterének, aki azt kérdezte, hogy érzi magát. „Remekül! - válaszolta az öreg Joe, majd mintha emlékeztette volna magát a tragédiára, hozzátette: -Ez nagyon nehéz időszak számunkra, végül is a világ legnagyobb szupersztárját veszítettük el." A férfi ezt követően, kihasználva a figyelmet, gyorsan beszélni kezdett új lemezkiadójáról és ötleteiről is. A családnak írt részvétlevelében egyébként Barack Obama amerikai elnök is Michael Jackson „sok tekintetben szomorú életéről" emlékezett meg. Ami tény: halála után nyilvánosságra került végrendeletében csak anyját, gyermekeit és a jótékonysági szervezeteket nevezte meg, apjáról egy szót sem ejtett.)
Al Sharpton tiszteletes és Joe jackson (jobbra)
Az állandó próbák azonban profi csapatot formáltak a Jackson 5-ból. 1969-ben a Motown, Amerika akkori legnagyobb „fekete" lemezkiadója egyik embere felfigyelt a kis családi vállalkozásra. Az átütő sikert az 1970-ben megjelent ABC című album jelentette, amely Diana Ross segítségével egy csapásra a nagy sztárok közé emelte a Jackson 5-ot. Több híres műsorban szerepeltek, saját szombat reggeli rajzfilmjük lett a tévében, gyakran léptek fel Elvis Presley-vel és Sammy Davis Jr.-ral egy műsorban, a közelükben lakott Fred Astaire és Frank Sinatra is. Első tengerentúli koncertjük alkalmával hatalmas tömegek özönlöttek a koncerthelyszínekre, és a Jackson 5 megdöntötte a Beatles több rekordját is. Angliában egy akkor még ismeretlen fiatal zenész, Elton John volt a csapat előzenekara, aki később Michael jó barátja lett.
A hetvenes években Michael tinédzserként céltudatos életet élt: nem foglalkozott az akkoriban a zenészek között általánosnak számító kábítószerezéssel. A vallási szabályokat betartva alkoholt sem fogyasztott, és vegetáriánus lett. Ettől teljesen lefogyott, arcvonásai megváltoztak. Levágatta afrofrizuráját, és új stílust teremtve szólókarrierbe kezdett. Huszonegy évesen menedzsert váltott, ettől kezdve nem apja kezében volt karrierje.
1980-ban turnéra indult testvéreivel, amely hatalmas sikert aratott. 1982-ben dalt írt Diana Rossnak, lemezt készített Steven Spielberg E.T. című filmjéhez, majd 1982. december 1-jén a boltokba került a Thriller című album, amely máig rekordnak számító 104 millió példányban kelt el. A lemez sikeréhez hozzájárult, hogy Michael összeállt egy duettra Paul McCartney-val, akinek segítségével a fehér közönséget is sikerült megszólítani, valamint hogy a dalokhoz készült videoklipek új stílusukkal lenyűgözték az embereket. (A címadó Thrillerből készült klip egy rémtörténetbe hajló szerelmi jelenet. A zenés videók sikere útjára indította a műfaj televíziós úttörőjét, az MTV-t. Pedig akkoriban sokan temették a popzenét, amely a punk és a diszkózene ingoványába kezdett süllyedni.)
1984-re a politika is elismerte Michael Jacksont: Ronald Reagan a Fehér Házban kitüntette a drog-, és alkoholproblémákkal küszködő gyerekek megsegítéséért. Karrierje azonban ugyanebben az évben súlyos törést szenvedett: egy Pepsi-reklám forgatásakor egy felrobbanó petárda miatt kigyulladt a haja. Másodfokú égési sérüléseket szenvedett, és csak több plasztikai műtéttel tudták helyreállítani az énekes arcát és fejbőrét. A baleset egy koncertszerű forgatáson történt, rajongók ezrei előtt, ami nagyon zavarta Michaelt, és ettől kezdve különösen aggódott külseje miatt. A Pepsitől kapott 1,5 millió dolláros kártérítést - csakúgy, mint a Victory Tour koncertjeiért kapott 5 millió dollárt - jótékonysági célra adományozta.
Zenésztársaival is rosszabbra fordultak a kapcsolatai. Amikor McCartney megtudta, hogy ügynökségén keresztül Jackson vette meg az orra előtt több száz Beatles-dal zenei jogát, azt mondta: „Egy kicsit trükkös ez így. Egyszer valakinek a barátja, majd megveszi a szőnyeget alóla."
1986-tól kezdenek megjelenni a hírek a zenész különféle betegségeiről és egyre bizarrabb szokásairól. Barátságot kötött például egy csimpánzzal, amit a lakásába költöztetett. Az ilyen sztorik miatt a bulvárújságok „Wacko Jacko" (Flúgos Jacko) néven kezdték emlegetni a sztárt, aki egyre zárkózottabb lett, miközben külseje folyamatos változáson ment keresztül. Bőre egyre fehérebb lett, és mind több sminket kezdett használni, ami arcát nőiessé tette.
A koncert-, és lemezsikerek tovább folytatódtak, azonban 1993-tól vizsgálatok indultak a sztár ellen gyerekek molesztálásának vádjával. Bár a pedofíliát sem ekkor, sem később, az ezredforduló utáni perben sem sikerült egyértelműen bizonyítani, a gyanú élete végéig kísérte Jacksont. Ehhez ő is hozzájárult azzal, hogy előszeretettel időzött gyerekek között az otthonában is. Egy interjúban pedig kijelentette, hogy nem lát problémát abban, ha az ágyát gyermekekkel osztja meg. Egyik vádlója családjával 22 millió dolláros peren kívüli egyezséget kötött, ami tovább erősítette a gyanút. A kritikák hatására egyre több gyógyszert és fájdalomcsillapítót szedett, a halála előtti utolsó időkben legalább nyolc különböző erős szert.
Az elveszett családot megpróbálta sajáttal pótolni, nem sok sikerrel: Elvis lányával, Lisa Marie Presley-vel két évig tartott a házassága, csakúgy, mint egy bőrgyógyász ápolónővel, Deborah Jeanne Rowe-val való frigye. Ez utóbbiból két gyermeke született, míg egy harmadik később, egy meg nem nevezett béranyától. Annak ellenére, hogy Rowe zsidó származású volt, Jacksont ekkor egyre többet vádolták antiszemitizmussal. Még régi barátja, Steven Spielberg is elítélte egyik dalszövegét. Az énekest a kilencvenes évek végétől kezdte befolyása alá vonni az Iszlám Nemzet elnevezésű szélsőséges muzulmán szervezet. Egyes hírek szerint Michael Jackson 2008-ban át is tért az iszlám hitre. Testvére, Jermanie Friday, aki muzulmán, szintén erre biztatta Michaelt. „Amikor hazatértem Mekkából, rengeteg könyvet vittem neki. Utána sok mindent kérdezett tőlem, én pedig elmondtam, hogy szép és békés vallás." - nyilatkozta Friday. Jackson testőrei az Iszlám Nemzet tagjai közül kerültek ki, és utolsó lakását is a szervezettől bérelte. (Az Iszlám Nemzet alapítója, Louis Farrakhan a nyolcvanas években még elítélte Jacksont a nőies külseje miatt, ám úgy tűnik, a jövedelmező szerződések utóbb megváltoztatták véleményét.)
A londoni Times becslése szerint Michael Jackson húsz év alatt több mint 1 milliárd dollárt vert el, amiből - csillagászati bevételei, bőkezű arab milliárdos támogatói ellenére - 350 millió dolláros adósságot halmozott fel. Mivel minden vagyonát felélte, menedzserei úgy döntöttek, hogy utolsó esélyként magára Jacksonra vesznek fel hitelt. Mivel ma a CD-eladásokból már nem lehet sok pénzt beszedni, ezért az adósságcsapdából egy menekülési út maradt, az élő koncertsorozat. Kiszámolták, hogy Jackson 100-150 koncert bevételéből egyenesbe jönne. Igaz, senki nem tudta, hogy kibír-e akár egyetlen fellépést is, mivel közel tizenöt éve nem állt színpadon, és egészségi állapota közismerten labilis volt.
Jackson nem akart kötélnek állni, de a hitelezők ultimátuma és a bírósági végrehajtók nyomásának végül engedett. A stratégia, úgy tűnt, mesésen beválik. Napok alatt több mint egymillió jegyet adtak el a Londonban, az O2 Arénában szervezett koncertekre, amelyeket jövő év márciusáig kötöttek le. Július 13-án indult volna az évszázad show-ja, amelyet 18 hónapon át Európa, Ázsia, Amerika útvonalra terveztek, példátlan látványelemekkel.
Jackson a Los Angeles-i próbákból összesen hármon vett részt, bár szemtanúk szerint, amikor a halála előtti napon a színpadon állt, úgy tűnt: a régi varázs visszatér. A mindent vagy semmit hazárdjáték 24 óra múlva tragikus véget ért.
(Forrás: Hetek)
A sztárgyár felfalja gyermekeit - Beszélgetés Sebők János rocktörténésszel
A médiavezérelt társadalom sztárcsináló gépezete nemcsak felemelte, hanem fel is falta Michael Jacksont. A pop királyának története nem egyedülálló: a másik király, Elvis Presley kísértetiesen hasonló körülmények között halt meg, és sok más zenésztehetség is idő előtt távozott a földi létből, amiért nem feltétlenül csak saját életvitelük volt a felelős.
Tragikus halálával Michael Jackson olyan sztárok nevei mellé iratkozott fel, mint Elvis Presley, Jim Morrison, Janis Joplin, Jimi Hendrix. Van közös elem ezekben a tragédiákban?
A konkrét halálesetek között vannak hasonló történetek, de ami mindegyikükre jellemző, hogy a haláluk nagyon nagy üzlet volt. A médiavezérelt tömegkultúra paradoxona, hogy az ilyen korszakos sztárok mint Presley, Jackson - akiknek neve olykor igazi szuperbrand, és ismertségük a Coca-Cola ismertségéhez mérhető - nemcsak életükben, hanem halálukban is kiválóan áruba bocsáthatók. Persze utóbbi esetben maga a művész ebből már nem profitál, csak a rokonok és az a közepes iparvállalatnak megfelelő, a sikert dollármilliárdokban mérő gépezet, amely mögötte áll.
Jackson esetében a nagy visszatérést szervező -a világkörüli turnéért legalább 400 millió dolláros gázsit ígérő- cég vezetői, úgy tűnik, reális lehetőségként számoltak azzal, hogy rosszra fordulhatnak a dolgok. Nem véletlenül adták mellé saját orvosukat, hiszen a „király" tizenkét éve nem turnézott, ötven éves volt-, és ötven kiló. Ugyanakkor a halála nem okozott nagy „drámát", mert most DVD-filmet készítenek a próbáin készült felvételekből, a testvéreket akarják rávenni, hogy szerepeljenek helyette a megaemlékkoncerten, mert a befektetésnek meg kell térülnie. The Show Must Go On - vagyis a show-nak a főszereplő nélkül is folytatódnia kell.
Ez rendkívül cinikus hozzáállásnak tűnik, hiszen közvetve valóban ez a megterhelés okozta Jackson halálát, nem?
Ez nem kétséges, még ha a végzetes egészségi összeomlás különböző elemekből állt is össze. Jackson nemcsak fizikai, hanem pszichés betegségekkel is küzdött. Skizofréniával, depresszióval, alvászavarokkal kezelték, anorexiás volt, és erre jött rá a próbákon a rendkívüli stressz és fizikai megterhelés. Reggel, délben, este injekciózták, gyógyszerezték, hogy bírja a megfeszített munkát. Ezt azonban a szervezete nem viselte el, keringése összeomlott, és már a szívbe adott adrenalininjekció sem segített.
Ez kísértetiesen hasonlít Elvis Presley halálához, aki egy idő után szintén gyógyszerekkel tudott csak létezni...
Elvis is az egyéni tragédiái miatt indult el a lejtőn. Válása után nem tudta feldolgozni, hogy elveszti a lányát. Úgy érezte, hiába veszi körül száz meg száz ember, reménytelenül egyedül van. ő nem anorexiás, hanem bulimiás volt, reggeltől -pontosabban délutántól, mert akkor kelt- lefekvésig zabált, és álmatlanság gyötörte. Ezeket a problémáit gyógyszerekkel igyekezett kezelni: fogyasztótabletták az elhízás ellen, altatók, hogy el bírjon aludni, serkentők, hogy másnap friss legyen. Havonta tabletták százait szedte be, a turnékra külön bőröndben vitte a „gyógyszertárát". Márpedig -és ebben is hasonlít Jacksonhoz- a koncertezést nem lehetett abbahagyni, mert el kellett tartani nemcsak magát -a sztárélet súlyos kiadásaival együtt-, hanem a környezetét is: a családot, a menedzsmentet és az ingyenélő „piócákat". Mögötte is ott volt a gépezet, a „memphisi maffia", akiknek nem a személy, hanem a megélhetés volt a fontos. Jellemző, hogy Elvisnek még a köntösére is fel volt hímezve három betű: T. C. B. - vagyis: Take Care of Business (Törődj az üzlettel!).
Miután elhízott, elkezdett leépülni, a lemezei sem fogytak már annyira, nem hívták reklámokba, filmekbe, de azért koncertcsarnokokat még meg tudott tölteni. Halála előtt is egy új körútra készült, kellett a bevétel, és megtépázott renoméját is helyre kívánta állítani. Nagyon bizakodó volt. Az ördögi kör azonban bezárult: a turné kezdete előtti hajnalon egy gyógyszerkoktél elfogyasztása után saját fürdőszobájában rosszul lett, és barátnője csak másnap délben talált rá.
Arra is láttunk már példát, hogy valaki ki akart törni erről a kényszerpályáról. Jimi Hendrixnek már elege volt a rock and roll életformából, a sorozatos botrányokból, meg akart újulni, önállósodni akart, vissza akart vonulni a stúdióba. Menedzsmentjének azonban nem tetszett, hogy szakítani akart velük. A szerződés lejárta előtt nem sokkal rejtélyes körülmények között meghalt. Jó okkal feltételezhetjük, hogy miközben próbálták megrendszabályozni, belehalt a „kezelésbe". A jogdíjak persze az ő esetében is tovább hozták a pénzt.
Mitől függ, hogy valakit bedarál-e a sztárcsináló gépezet? Madonna például Jacksonnal együtt indult, és a mai napig a topon van.
Ezt alapvetően az adott sztár személyisége határozza meg. Elvis és Jackson -több más sztárhoz hasonlóan-, nagyon mélyről jöttek, és nem igazán tudták feldolgozni sem az egyéni családi-neveltetési problémáikat, sem a sztársággal járó terheket. Különösen Jackson idejében, a nyolcvanas években vált ez problémává, mert ekkor kezdett meghatározóvá válni a bulvármédia. Ő már nemcsak sztár volt, akit a saját, elképesztő művészi teljesítménye jogán emeltek piedesztálra, hanem celebrity, azaz híresség is. Ennek megfelelően nemcsak a zenéje volt eladható, hanem az egész élete a nyilvánosság előtt zajlott. Mindenből hírt lehetett gyártani: leégett a haja, a farmján eteti az állatokat, oxigénsátorban alszik, fehéríti magát, kilógatta a gyerekét az ablakon, és persze a pedofil ügyekből is. A bíróság mindkét esetben felmentette, de a valóságot talán soha nem tudjuk meg. Mindenesetre a „csótányok" az esetenként bizonyíthatóan hamis vallomásokkal komoly pénzt „kaszáltak", ahogy a bulvársajtó is leszedte a maga hasznát a botrányokból, miközben Jacksont, az embert, a sztárt ellehetetlenítették, „bedarálták" a médiában.
A pop királya -mint ahogy Elvis-, a színpadon elképesztően profi volt. Igen ám, de abban a pillanatban, ahogy lejöttek a színpadról, kiléptek a stúdióból, és visszazuhantak a hétköznapokba, elveszett emberekké váltak. Elszakadtak a valóságtól, pénzügyeiket, kapcsolataikat nem tudták sikeresen kontrollálni, ezért bentragadtak a családtagok, a menedzsment és a bulvársajtó alkotta hínáros, mocskos mocsárban. Jackson egyfajta édenre, szeretetre vágyott, ezért Peter Panként egy mesevilágként rendezte be az életét. Ezzel azonban támadható lett, mert látták, hogy gyenge: loptak tőle, manipulálták, félrevezették.
Madonna más személyiség. ő gyorsan átlátta, hogyan működik a rendszer, és elég öntörvényű volt ahhoz, hogy ne őt használják, inkább ő használjon másokat. őt nem nyomasztotta a mama meg a papa -előbbi korán meghalt, utóbbit otthagyta-, hamar önállóvá vált. Zeneileg ő is folyamatosan meg tudott újulni, de tudatosan használja ki a celebritással járó lehetőségeket is: Sean Penn révén beházasodott Hollywoodba, gyerekeket fogad örökbe, és nem utolsósorban tabutémáknak megy neki. Nemcsak a szexualitással játszik, hanem a vallással is - mindegy, csak botrány legyen. Tudja, hogy a közvélemény egy része éltetni fogja - „ő a mi Jeanne d'Arcunk" -a másik része meg szörnyülködik, hogy na ez azért már több a soknál-, ő pedig ott van a figyelem középpontjában, s jól bírja a gyűrődést. Manipulálja a manipulátorokat.
Alapkérdés, hogy a médiában megjelenő tartalmak formálják inkább a közgondolkozást, vagy fordítva, a média csak az igényeket szolgálja ki. Hogyan működik ez a sztárvilágban?
A bulvársajtót a reageni politika tette nagyhatalommá azzal, hogy Amerikában a nyolcvanas évektől nagyobb lehetőségeket kapott a kereskedelmi tévézés. A befektetők profittól hajtott elemi érdeke volt, hogy minél szélesebb közönséget szólítsanak meg. Márpedig az elitkultúra csak egy réteget érdekel, ráadásul sokba is kerül. Ezért nyitni kellett lefelé, a néptömegek felé, akiknek nem a magaskultúrát kellett kínálni, hanem az ösztöneiket piszkálni. Erre pedig a szex és az erőszak „tálalása" a legalkalmasabb. Így alakult ki a nyolcvanas években a „gyönyöréhes társadalomban" az ölés és ölelés kultusza. Eleinte ez csak a videotékákban jelent meg, de hamarosan a főáramú médiát is elfoglalta. Ez a világ azt üzeni: élj a mának, fogyassz, élvezz, legalább szórakozás, kikapcsolódás közben emelkedj felül a modern párialéten!
Ez a változás a zeneipart is elérte: nemcsak a szex, hanem a halál, az erőszak is eladható lett. Megjelent a death és black metal, a halálfejes lemezborítók, sőt még Jackson is a szerelmet és a horrort vegyíti a Thriller című klipjében.
Ennek a primitív, ösztönökre ható mechanizmusnak a révén futhatnak be a műanyag sztárok is?
A bulváripar rájött arra, hogy az igények kielégítéséhez már nemcsak autentikus sztárokra van szükség, hanem olyan hírességekre, akik nem feltétlenül a tehetségükkel tűnnek ki, hanem fizikai adottságaikkal vagy a minél szélsőségesebb viselkedésükkel. A „sztárgyárakban" kitalálják, hogyan nézzenek ki, mit énekeljenek, miről szóljanak a videoklipek, ki legyen a célcsoport, és ha énekesről van szó, az sem baj, ha nincs tökéletes hangja, a technika ma már át tudja hidalni ezt az „apró hibát".
Így alakul ki az az illúzió, hogy a szépség és a fiatalság önmagában érték, hogy ma -Pajor Tamás szavaival élve-, a divat mondja meg, hogy ki vagy. Érdekes jelenség, hogy korábban még meg tudtak öregedni a sztárok, és találtak maguknak az életkorukhoz illő feladatokat, szerepeket, ma viszont az örök fiatalság a menő. A botoxkultusz már nemcsak az elitet hódította meg -érdekes a kampányidőszakban megnézni, hogyan simul ki a politikusok arca-, hanem a tömegeket is. Világszerte divat lett abból, hogy az állásinterjúk előtt a nők plasztikai kezelésre mennek, a hajukat pedig szőkére festetik - így ugyanis nagyobbak az esélyeik. Az érettségiző lányok pedig nemcsak botoxkezelést, hanem intim plasztikát is kérnek és kapnak ballagásukra. A fiatalok tömegesen jelentkeznek modell castingokra minden önkritika nélkül azért, hogy a „korszellemhez" igazodva semmivel vagyonokat keressenek.
Mit gondol, milyen irányba mutat ez a folyamat?
Azt mondják, hogy a tudástársadalomban élünk, mégis tömegek élnek az ösztöneik szintjén. Ez inkább egy pénz-, és médiavezérelt -vagy úgy is mondhatnánk, brojler- társadalom, ahol a társadalmi piramis csúcsán állóknak nem érdeke, hogy a tömegeket kiemeljék a modern párialétből. Nem öntudatos polgárokra van szükség, hanem olyanokra, akiket lehet manipulálni. Ma már a politikusok is mediatizált sztárok, akiknek minél egyszerűbben kell beszélniük, mert az összetett üzeneteket alig érti meg valaki. Attól tartok, a világ saját csapdáját ássa.
(Forrás: Hetek)
Sebők János rocktörténész
A ’80-as években a videoklipekkel
és a Music Televisionnel új korszak kezdődött az addig csupán hanganyagokra és
élő koncertekre alapuló zenei szórakoztatás világában. Ennek az új érának az
első megasztárja volt Michael Jackson. A női oldalon Madonna volt az
ikerpárja, aki szintén felismerte, hogy a képiségben milyen hatalmas
lehetőségek vannak. Eleinte mindkettőjük karrierje egy diadalmenet volt, ám
Jackson esetében ez a felívelő pálya ’93-ban, az első pedofilpere miatt
megtört: a show-biznisz, ha nem is taszította ki magából, de elfordult tőle.
Sorsának megértéséhez a gyerekkorát is számításba kell venni. Az édesapja
négyéves korától úgy dresszírozta, mint egy lovat, vagy más hasonlattal élve:
ő csinálta a tripla szaltókat a kupolában, a testvérek csak asszisztáltak. A
papa hajszolta a családi vállalkozást, amit a kis Jackson vitt a hátán.
Gyakorlatilag nem volt gyerekkora, nem voltak barátai, elmaradt a
szocializációja, ráadásul saját állítása szerint apja meg is rontotta.
Mindezek közrejátszhattak abban, hogy skizofréniával kezelték, és
személyiségére jellemző volt a Peter Pan-effektus: egy tízéves gyermek lelke
lakott benne, miközben kőkemény entertainer volt. Ilyen lélekkel viszont nem
lehet feldolgozni a magánéleti problémákat: rákapott a gyógyszerekre,
gyerekkori traumái miatt megpróbált fizikailag átváltozni, nem akart
hasonlítani apjára és a testvéreire sem. Tragédiája arra is példa, hogy a
sztárcsináló gépezet hogyan falhatja fel gyermekeit. A médiatársadalom vér- és
szexéhes fogyasztóinak minden nap kell valami új, valami extrém hír
kedvenceikről – ezt viszont nem mindenkinek a személyisége bírja elhordozni.
Ráadásul a koncertsorozatát szervező cég belehajszolta egy irreális
vállalásba: ötven koncertet vélhetően nem bírt volna végigcsinálni. Viszont
óriási adósságai miatt kénytelen volt aláírni a szer-ződést, még ha a feladat
súlya elképesztően nyomaszthatta is. Nem véletlen, hogy az orvos, aki a
halálánál jelen volt, a koncerteket szervező befektetőcég alkalmazásában állt
– vélhetően az volt a feladata, hogy biztosítsa, hogy a befektetés biztosan
megtérüljön. A boncoláskor Jackson – alig ötvenkilós – testében nyolcféle
gyógyszert találtak.
Jackson halálával a csontváz kidőlt a szekrényből, sőt kijöttek a csótányok is
a szekrény alól: a családtagok első dolga volt, hogy szó szerint betörtek
Jackson bérelt lakásába készpénz után kutatva, volt felesége pedig most adta
el a sztoriját súlyos pénzekért, miszerint nem is a popkirály a gyerekei apja.
Zacher Gábor toxikológus
(Michael Jackson 1996-os
magyarországi koncertjén „háziorvosként” segített az énekesnek)
Amikor sürgősségi orvos minőségemben elmentem hozzá a szállodába, az volt az
első benyomásom, hogy mint ember semmiben sem különbözik bármelyikünktől.
Ugyanakkor ő is azon zseniális emberek sorsát élte, akitől pont annyit vett el
a világ, amennyit pluszba kapott tőle. Neki sem volt magánélete, zaklatott és
olykor depressziós volt az állandó elvárásoktól. Érzékelhető volt, hogy a
pszichés megterheléseket tartósan nem jól viseli, de emellett biztos, hogy
valamilyen pszichiátriai zavarban is szenvedett, hiszen alapvető gondja volt a
testképével. Ennek eredményeként lett egy tipikus negroid gyerekből egy furcsa
fehér báb. A műtéti és a gyógyszeres beavatkozások nem múlnak el nyomtalanul,
hiszen a szervezettel a végletekig nem lehet visszaélni. Az, hogy ilyenkor
felmerül bizonyos fájdalomcsillapítók szedése az aktív kezelési szakaszok
után, belefér a képbe. Emellett még szakmai tanácsokat kért bizonyos
problémáihoz, melyeket az orvosi titoktartás miatt nem áll módomban felfedni.
(Forrás:
Hetek)
Pénzes László