Cikkek, írások

A Led Zeppelin 40 éves - A mágikus rock úttörői

A negyven éve, 1968 szeptemberében alakult Led Zeppelin az elsők között játszott hard rockot és heavy metalt. Napjainkig több mint 300 millió albumot adtak el világszerte, 2005-ben pedig Grammy-életműdíjat kaptak. Töretlen sikerükben az okkultizmus felé fordulás jelentette a lejtő kezdetét, melynek köszönhetően tragédiák sorozata után fel is bomlott a banda.

A folyamatos tagkiválástól megfogyatkozott Yardbirds 1968 júliusában adta utolsó koncertjét, ám mivel még Skandináviában maradt néhány előre lekötött fellépésük, az extagok engedélyezték Jimmy Page gitárosnak, Chris Dreja basszusgitárosnak és új társaiknak – Robert Plant énekesnek (kis képünkön) és John Bonham dobosnak – a The New Yardbirds név használatát. A turné végeztével azonban új név után néztek. A Led Zeppelin kifejezés eredetileg John Entwistle-tõl (The Who) ered, aki a rossz koncertek után mindig azt mondogatta: „olyan lassan ment, mint egy ólom (lead) zeppelin”.
Az első turnét követően, 1969-ben megjelent a zenekar nevét viselő debütáló album, melyben a blues, a folk és a keleti zene hatásai a gitárhang torzításával együtt a heavy metal egyik alapkövét jelentették. Az album központi darabja, a Dazed and Confused legismertebb része a dal elején hallható, basszusgitáron játszott dallam, valamint Page virtuóz gitárszólója, melyet többek között hegedűvonóval játszott le. A legtöbb dalban a Plant által elénekelt dallamot Page gitározta vissza. Ezt a technikát koncerteken és későbbi albumaikon is előszeretettel alkalmazták.

Az ugyanebben az évben megjelent második albumuk (Led Zeppelin II) még a debütáló albumnál is nagyobb sikert ért el, s az Atlanti-óceán mindkét partján győztes lett. Ebben az időszakban a Led Zeppelin több amerikai turnén is részt vett, ahol gyakran játszották James Brown, Elvis és más soul, rock, funk előadók dalait. A harmadik album dalainak megírásához egy civilizációtól elzárt walesi házba vonultak vissza, melynek eredménye egy akusztikusabb, kelta hangzásvilág lett. Híres nyitódaluk, az Immigrant Song az előző két album kemény hangzását idézi, szövegét pedig a skandináv mitológia inspirálta. Innentől kezdve Robert Plant életét és egész szövegírói munkásságát átszőtte a kelta mitológia. A Led Zeppelin ezt követően megjelenésében is váltott: fellépőruháikat gondosan megtervezték, turnéállomásaikon egész szállodai emeleteket béreltek ki, nevük pedig fel-feltünedezett a botránykrónikákban.
1971-es negyedik albumuk borítóját a tarot-kártya Remete alakjáról formázták meg, a csomagoláson nem jelölték meg a zenekar nevét, a cím pedig mindössze négy okkult szimbólum volt. A kérdésre, hogy mi a jelentése a negyedik lemezükre felkerült négy szimbólumnak, a ZoSo-nak, a basszusgitáros, John Paul Jones 2004-ben így válaszolt: „Az az igazság, hogy nem tudom! Jimmy ötlete volt az egész. Azt mondta, hoz valamit szombatra. Bonzó és én egyszerre csaptuk fel azt a könyvet (Jerome Cardan: Artis Magne). Jimmy akkoriban elmondta, mit jelent az övé, de ki emlékszik már arra?!” A hetvenes évek okkultista reneszánszának hatására Page mindennapjaiban az asztrológia ekkorra már olyan nagy jelentőséggel bírt, hogy még híres tüzes-sárkányos ruhájára is ráhímeztette születéskori napjegyét, annak aszcendensét és holdjegyét, valamint a Szaturnusz szimbólumát.
Ezen az albumon került rögzítésre a Led Zeppelin talán legismertebb és egyben legvitatottabb dala, a Stairway to Heaven. 1982-ben ugyanis egy baptista prédikátor arra figyelt fel, hogy a dal közepén található, „If there’s a bustle in your hedgerow” kezdetű versszak visszafele lejátszva sátáni üzenetként is értelmezhető. A The Battle of Evermore, valamint a Misty Mountain Hop című dal több hivatkozást is tartalmaz Tolkien Gyűrűk ura című regényére. A lemez az USA-ban több mint 20 millió példányban kelt el, így minden idők harmadik legeladottabb albumává lépett elő.
A hetvenes években Jimmy Page beköltözött – a biszexualitás, az antiszemitizmus és a drogfogyasztás népszerűsítéséről is ismertté vált brit okkultista, misztikus – Aleister Crowley egykori rezidenciájába, a Boleskine-házba, és megnyitotta az okkultista Equinox könyvkiadót. Ezzel párhuzamosan Bonhammel kokainozni kezdtek. 1974-ben megalapították saját lemezkiadójukat, a Swan Song Recordsot, melynek logójára felkerült Lucifer alakja. Page később filmzenét is írt az okkultista rendező, Kenneth Anger Lucifer felemelkedése című filmjéhez.
Újabb három album felvételét követő koncertkörútjaikat Robert Plant autóbalesete szakította félbe. Plant „mindössze” bokatörést szenvedett, ám felesége életét csak vérátömlesztéssel tudták megmenteni. Ezt követően a Tampa stadionbeli koncertjükön tömegverekedés tört ki, melyet a rendőrség csak könnygáz bevetésével tudott megfékezni, majd pedig Bonhamet tartóztatták le verekedésért. A kezdeti viharfelhőket azonban újabb sötét fellegek követték: 1977-ben gyomorfertőzésben elhunyt Robert Plant fia, Jimmy Page masszív heroinozásba kezdett, míg végül John Bonham alkohol hatására bekövetkezett légzészavarban harminckét évesen meghalt 1980-ban. Így kénytelen-kelletlen 1980. december 4-én hivatalosan is bejelentették a Led Zeppelin feloszlását.

(Forrás: Hetek)

Egy Led Zeppelin-dal Szilágyi Tamás előadásában