Cikkek, írások

James Brown - Zenészként óriás, férjként kész csapás volt

A (2006.) karácsonykor elhunyt háromszoros Grammy-díjas és életműdíjas James Brownt búcsúbeszédében Bush elnök mint a „soul keresztapját”, „zenészek generációinak inspirálóját” méltatta. Brown ellentmondásos személyiségét jól példázza az az eset, amikor elnöki köszönetnyilvánításban részesült azt követően, hogy – történetesen szabadlábon lévén – egyik fellépésével sikerült megakadályoznia egy városi zavargás kitörését Marthin Luther King meggyilkolását követően.

James Joseph Brown Jr. 1933. május 3-án látta meg a napvilágot a Dél-Karolina állambeli Barnwellben. Miután édesanyja négyéves korában elhagyta őket, édesapja Augustába költöztette családját egy nagybácsihoz, aki történetesen bordélyházat üzemeltetett. Gyermekéveiben édesapjának segített gyapotot szedni a közeli mezőn, majd cipőpucolásból kívánta kiegészíteni szűkös apanázsukat. Később ökölvívással is megpróbálkozott. Tizenhat évesen már három és fél éves büntetését töltötte fegyveres rablásért és egy gépkocsi feltöréséért Toccoában a fiatalkorúak börtönében. Itt ismerkedett meg Bobby Byrddel – akinek a családja befogadta a szabadulását követően –, és beállt Bobby Gospel Starlighters nevű zenekarába. Azonban hamar feladták a Toccoa gyülekezeteiben való gospeléneklést, s inkább egy kemény rhythm and blues együttest alapítottak The Famous Flames néven, amely másfél évtizeden át Brown állandó csapata lett.
A banda 1956-ban jelentette meg első kislemezét, s a Please, Please, Please rögtön R&B-sláger lett. A sikert követően Brown a társait „kísérő együttesi” státusba helyezte.

1962-ben elkészítette a soul egyik mérföldkövét jelentő albumát, a harlemi Apollo koncertfelvételt. A hatvanas években született meg az üdítőreklámokból is jól ismert I Feel Good; tőle származik a „gerappa” szlogen, valamint az amerikai fekete polgárjogi egyenlőség egyik himnuszának tekinthető Say It loud: I’m Black and I’m Proud. E dalhoz kötik ugyanis az addig „színes bőrűként” kezelt afroamerikaiak „fekete” elnevezésének felvállalt használatát. 1968-ban, Martin Luther King meggyilkolásakor Brown bostoni fellépése során tett felszólalása mentette meg Massachusettset a lángba borulástól, amikor csendes gyászra, a felelősök megkeresésére és a társadalmi berendezkedés felülvizsgálatára intett. Szavait egész Amerikában közvetítették, és az akkori elnök, Lyndon B. Johnson külön fogadáson köszönte meg szolgálatait.
Az önmagát „szalonképtelennek” nevező énekes óriási hatást gyakorolt az egész soul és funky műfajra. Nagy tisztelője volt Jimi Hendrix és Prince; Michael Jackson kezdetben az ő színpadi mozgását utánozta. Nem is beszélve az olyan rapperekről, mint Ice-T, a Fat Boys vagy a Public Enemy, akik a soulba épített „gettószövegelését” emelték át a hip-hop műfajába. Erről Brown így vélekedett: „A hip-hop egyenlő James Brown, a rap egyenlő James Brown. Hallgasd csak meg a rappereket, a zenéjük kilencven százaléka én vagyok. Mindenki a soulból táplálkozik, legyen az rap, funky vagy gospel.”
1969-ben, tizenhat évi házasság után elvált három gyermekének édesanyjától, Velma Warrentől. A hetvenes években dörzsölt befektetőnek bizonyult. Számtalan benzinkút és étterem tulajdonosa lett, több rádióállomást is üzemeltetett. Miután meggazdagodott, már csak repülőgépén volt hajlandó közlekedni. De az adóhatóságot neki sem sikerült kijátszania, birodalmának java része összeomlott. 1973-ban legidősebb fia, Teddy meghalt autóbalesetben.
A nyolcvanas évek diszkóhulláma, valamint börtönévei erősen korlátozták zenei lehetőségeit. 1981-ben tizenegy évi házasság után elvált két újabb gyermekének édesanyjától, Deidre Jenkinstől. 1988 szeptemberében engedély nélküli fegyverével, valamint némi kábítószerrel autójában fél órán keresztül menekült az őt üldöző rendőrautó elől Dél-Karolinában, s csak a szolgálatot teljesítő rendőr lövése tudta autója kerekét lefékezni. Az incidenst követően hat év börtönbüntetésre ítélték, ám jó magaviseletének köszönhetően három év után szabadulhatott. Egy alkalommal azt nyilatkozta: „Nem akarok megváltozni, én mindig James Brown maradok.”

1991-ben szemöldökeit eltávolíttatta, és tetoválást helyezett el helyükre. Az elmúlt tíz évben többször is letartóztatták garázdaságért és kábítószerrel való visszaélésért. Harmadik felesége, Adrienne Rodriegues négy alkalommal kezdeményezett letartóztatást ellene testi sértésért, mígnem 1996-ban, kábítószerfogyasztást követően Adrienne szíve végleg leállt.
2002 januárjában negyedszer is megnősült, bár háttérénekesnője, Tomi Raye Hynie előző férjének poligámiája egy kissé megnehezítette egybekelésüket. Két évvel később egy kolumbiai magánklinikán kötött ki fájdalomcsillapító-függőség miatt. 2004-ben pedig, hetvenegy évesen súlyosan bántalmazta harminchárom éves feleségét. Az orvosok kar- és csípőzúzódást diagnosztizáltak nejénél, ezért ismét előzetes letartóztatásba helyezték Brownt, végül ezer dollár büntetéssel az esetet megúszta. Pechjére Augusta városa éppen hetvenegyedik születésnapja alkalmával kívánta meglepni egy életnagyságú bronzszobor felállításával, de az incidens miatt a ceremóniát elhalasztották. 2004-ben sikeresen kezelték prosztatarákját. 2006. december 24-én súlyos szívelégtelenség miatt az Emory Crawford Long Kórházba szállították, ahol másnap szíve örökre megállt.

(Forrás: Hetek)