Cikkek, írások

David Bowie - A rockkaméleon 60 éves - "Helló emberiség! Érzitek, mire gondolok?"

(2007.) David Bowie harmincöt évet töltött el a rock világának élvonalában. A „rockkaméleon” jó érzékkel váltogatta stílusát, mindig korát megelőző módon. A botrányhős minden formációja sikeres, szövegei fiatal zenekarok tucatjait ihlették meg. Az okkult élményeknek, a tudatmódosító szereknek és sajátos képességeinek köszönhetően egyfajta vátesz volt, aki mára konszolidált üzletemberré avanzsált.

Fotó: Reuters

Bowie mint David Robert Jones született Londonban 1947-ben. Gyerekként az volt a célja, hogy Little Richard zenekarában szaxofonozhasson, ezért meg is tanult a hangszeren játszani. A hatvanas években különböző alkalmi blues-zenekarokban muzsikált, különösebb sikerek nélkül. A zenésztársaknak és a csekély számú rajongónak már akkor feltűnt, hogy a nevét közben Bowie-ra változtató énekes milyen könnyen bújik más-más álarc mögé. Különcségét erősítette külső megjelenése is: tizenöt évesen egy verekedés folytán bal szemére megvakult, és a sérült szeme színe megváltozott. Ez a megfelelő megvilágításban különösen érdekes jelenség védjegyévé vált a zene mellett a színház és a képzőművészet világát is kipróbáló, a korszellemmel együtt mindig váltani tudó Bowie-nak. A hatvanas évek végén jelenik meg első két szólólemeze, ami viszonylag csendesen megbukik. Közben kapcsolatba kerül Iggy Poppal, majd a cseh származású New York-i művésszel, Andy Warhollal és körével. Velük végigjárja a tudattágítás minden formáját és fokozatát – nemi hormonok szedése, drogok stb. –, s szép csöndben a pszichedelikus élmények és a kábítószerek örök rabjává válik.
A pályáját végigkísérő, sokszori identitáscserét sokan hajlamosak a családi gyökerek számlájára is írni: domináns, ír katolikus anya, hallgatag protestáns apa, s mindez skizofrén esetek sorával súlyosbítva anyai ágon. Bátyja és nagynénjei elmebetegségét látva Bowie is egész életében tartott attól, hogy a kór rajta is kitör. Állítólag markáns férfiminta hiányában már gyermekkorában is extravagáns volt, legalábbis gyakran kifestette magát anyja sminkkészletével. Alig huszonhárom évesen feleségül vesz egy hasonlóan bizarr személyiségű leányzót. Mindketten nyíltan vállalják biszexualitásukat, nyitott házasságban élnek. A legkülönbözőbb hírű és nemű egyénekkel kötnek ki az ágyban napi rendszerességgel. Hódolnak a transzvesztiták és egyéb különcök előtt, így kinézetük sem akármilyen: miután megszületik kisfiuk, ránézésre olykor nehéz eldönteni, ki közülük az apa, és ki az anya… Hírhedten kicsapongó életet élnek London szívében, ami az akkor dúló hippikorszak erkölcsiségének ismeretében nem akármilyen teljesítmény.

Bowie 1970 után jelenteti meg azokat az albumokat, amelyek igazán híressé teszik. Vérbeli avantgarde személyiség, igazi akcionista, aki érzékkel keveri a populáris műfajokat a meghökkentő formabontásokkal. Neki sikerül tömegérzéssé tenni az affektálós, meg nem értett művészmentalitást, az ehhez tartozó felsőbbrendűségi tudattal együtt. Lemezei címlapján női ruhában jelenik meg, minden módon feszegeti a hagyományos korlátokat. 1972-es Ziggy Stardust című, meglehetősen apokaliptikus hangvételű, bibliai fogalmaktól hemzsegő albuma legendássá válik. Főhőse egy földön kívüli, hermafrodita személy, aki rocksztárként igyekszik megmenteni a bolygót a közeli pusztulástól, ám a meg nem értettség önpusztításba sodorja. Bowie olyannyira azonosul a szereppel, hogy megváltónak hiszi magát, nem sok hiányzik az elmebeli elborulásig, amitől rajongói szerint zsenialitása menti meg. Szupersztár, amikor fellépésein a közönség vállain, tenyerein lépdel – a vízen járást imitálja, s koncertjein a mendemonda szerint a tolószékesek is felállnak. Gyakorlatilag ekkor teremti meg a glam rockot, azt a rockzenei irányzatot, amely sokat adott a külsőségekre és a színpadi megjelenésre, a lehengerlő hatásra. A lemezbemutató turné állomásai közben írja következő zenei anyagának dalait, melyeket hasonló külsőségek és dekadens víziók jellemzik: egy meghatározatlan nemű személy, a világ és a társadalmak felbomlása, orwelli pusztulása.
A hatvanas-hetvenes évek a botránykeltés virágkora, a rockzene missziós jelentőséggel bír, ilyen közegben a hímnő imázs üzleti fogásnak sem utolsó. Bowie-t nemsokára a homoszexuálisok is bálványként tisztelik. A melegkultúrában növekvő népszerűsége erősítette a melegjogokat követelő mozgalmakat az USA-ban és Angliában egyaránt. Mindkét országban 1967-ig törvénybe ütközött a homoszexualitás.
A hetvenes évek közepén-végén Bowie amerikai hatásra soulzenét játszott, majd Brian Enóval együtt a megosztott Berlin nyugati felén dolgozott.
A nyolcvanas években egyértelműen szupersztár volt. Mindenhol tömegek voltak kíváncsiak fellépéseire, akkori lemezei kultikus cikké váltak.
Igazi hardcore-zenekart is létrehozott – intellektuális változatban – Tin Machine néven, amellyel néhány évig sokkolta saját rajongóit is. Az elmúlt évtizedekben is folyamatosan dolgozik. Lemezeket jelentet meg, de a hírek általában csak házasságairól, szakadatlan nő- és férfiügyeiről jutnak el hozzánk. 1980-as válása után fiát ő nevelte, ’90-ben pedig elvette a szupermodell Imamot, akitől egy kislánya is született.

Mindeközben producerként olyan személyeket emel vissza vagy lök be a rockzene élvonalába, akik hasonló szellemben alkotnak, mint ő. Ilyen például Lou Reed, aki Séta a sötét oldalon és Heroin című dalaival ismert a nagyközönség előtt. De a kábítószerrel és alkohollal magát teljesen szétlövő Iggy Popot (aki 2007. augusztusban Magyarországon is fellépett) is Bowie karolja fel. Elvonókúráit ő fizeti, és lemezeit ő menedzseli. 
David Bowie nagyon jól tartja magát. Még mindig ő a „sovány, szőke herceg”, ahogyan a világsajtó évtizedeken át nevezte. Ebben azok a kezelések is közrejátszhatnak, amelyek során időről időre átmossák és frissítik a vérét, hogy a benne lévő kábítószereket kivonják. Az biztos, hogy ma már nem nevezhető meg nem értett művésznek: a Francia Művészeti Akadémia tagja, s közel egymilliárd dolláros vagyon tulajdonosa – jogdíjainak és az internetre is kiterjedő üzleti érzékének köszönhetően. Bowie, aki egyébként Marilyn Manson példaképe is, pár éve egy interjúban kifejtette: káoszt lát mindenhol, úgy érzi, hogy a kilencvenes évek vége felé a társadalmak mélyponton vannak, ami talán csak a kezdete valaminek. A vallások is reformra várnak, nem lehet régi, mitikus sablonokhoz, több ezer éves sztereotípiákhoz mereven ragaszkodni. A régi értékek elavultak, újakra van szükség – hangoztatja Bowie, immár harmincöt éve egyfolytában.

(Forrás: Hetek)