Cikkek, írások

Aretha Franklin - Az évszázad énekese - Legyőzte a siker

„Aretha nem volt érzelmileg felkészülve az előadóművészi életre” – vallott egy közeli barátja az énekesnőről, aki egy memphisi színesbőrű tiszteletes gyermekeként már kislány kora óta szívta magába a zenét és a gospelt. Otthonukban olyan sztárokkal jöttek össze éjszakákon át tartó örömzenélésre, mint Mahalia Jackson, Clara Ward vagy James Cleveland. Ezek az alkalmak mély benyomást gyakoroltak az akkor még kislány Arethára. Tizenkét évesen lépett fel először édesapja templomában, ami akkora sikert aratott, hogy ettől kezdve rendszeresen énekelt testvéreivel az istentiszteleteken. „Élénken emlékszem, hogy egy délután, mikor a házuk lépcsőjén üldögéltünk, Aretha ezt mondta nekem: Eljön a nap, mikor a nevem hallatán mindenki tudni fogja majd az egész világon, hogy kiről is van szó.” A történetet felidéző gyermekkori barátnő nemsokára nagyon meglepődött, hiszen akkor mindez még csak fantáziálásnak tűnt.

Két évvel első fellépése után, mindössze tizennégy évesen készültek el első lemezfelvételei, a Motow kiadó gondozásában. Ekkor még csak gospelt énekelt, a kiadó mereven ragaszkodott hozzá, hogy ne szerepeljen más a repertoárban. Az ifjú hölgy azonban többre vágyott, szerette volna kipróbálni magát más stílusokban is, ezért átszerződött a Columbia kiadóhoz. Itt rythm and blues énekesként kezelték, de a stílusváltás nem hozta meg a várt eredményt. Aretha később így vallott erről az időszakról: „Rettentően féltem, sokszor a padlónak énekeltem. Ez a stílus nem én voltam igazán.” Az első nagy sikereket a hatvanas évek hozták meg számára, végre azt énekelhette, amihez nála jobban talán senki sem ért: soult. A Muscle Scoals Sound Rythm Section elnevezésű zenekar olyan hátteret biztosított az ifjú énekes hangjának, amely kiemelte érzelmekkel fűtött, szenvedélyes előadásmódját. Ebben az időszakban bárhol bármit énekelt, mindig hatalmas sikert aratott, nemcsak a közönség, de a kritikusok körében is. 1967-ben mindössze tizennyolc hónap leforgása alatt tizenegy dala került fel a slágerlisták élére.

A hirtelen jött siker miatti boldogságot azonban hamar beárnyékolták a családi tragédiák és az érzelmi nyomás, amit a hírnév hozott magával. Gyors egymásutánban veszítette el édesanyját, két testvérét, majd egy tragikus merénylet során rajongásig szeretett édesapját is. Aretha szinte gyermekként kezdett el turnézni, amihez hiányzott a kellő érettség és élettapasztalat. Tizenhét évesen már két gyermek édesanyja volt, háta mögött több rosszul végződött kapcsolattal, és egyes hírek szerint alkoholba fojtotta bánatát. Gyermekeit az állandó koncertkörutak miatt barátai nevelték. A világsztár ragyogott és kinyílt, mint egy virág, ha színpadra lépett, de ha kialudt a reflektorfény, magába zuhant. A hozzá közel álló emberek szenvedtek legjobban hangulati hullámzásaitól, megmagyarázhatatlan érzelmi kitöréseitől. Sokszor ő maga sem tudta megmondani, mit és miért érez. Franklin nagyon szerette, ha barátok veszik körül, szerette a nyüzsgést, de nem bírta elviselni a visszautasítást. Ha megbántották, nagyon nehezen tudott megbocsátani, és pont azokkal volt rideg, akik a legjobban törődtek vele.

A kétszer elvált Aretha próbálta titokban tartani és nagyon szégyellte zűrzavaros magánéletét. Nagyon ritkán nyilatkozott a sajtónak, és a magánéletét érintő kérdéseket mindig határozottan és megválaszolatlanul utasította vissza. A titkokat borító lepel azonban időnként fellibbent, és alatta egy félresiklott, magányos és fájdalmas élet vált láthatóvá. 1999-ben megjelent önéletrajzi könyvével csalódást okozott azon rajongóinak, akik mint embert szerették volna megismerni a soul királynőjét.

A zűrös magánélet ellenére szakmai pályafutása töretlenül ívelt fölfelé. A hetvenes évek elejére már a feketék és polgárjogi törekvéseik szimbólumává vált, hiszen zenéje és hangja bőrszíntől függetlenül hódított meg és kovácsolt egységbe mindenkit. A hatvanhat éves díva csak a Grammy-díjat huszonegyszer kapta meg, de abban a megtiszteltetésben is része lehetett, hogy első nőként került be a rock and roll halhatatlanjai közé, valamint a hírességek brit csarnokába. A szakemberek szavazatai alapján a Time magazin a huszadik század száz legfontosabb személyiségei közé sorolta a továbbra is főleg gospelszerűen éneklő előadót. George Bush amerikai elnök a legmagasabb amerikai állami kitüntetéssel, a Szabadság Érdemrenddel jutalmazta meg őt életművéért, a Rolling Stones zenei magazin által kezdeményezett szavazáson pedig a majd’ kétszáz tagú szakmai zsűri minden idők legnagyszerűbb énekesének választotta.

Aretha 2003-ban bejelentette, hogy nem vállal több koncertkörutat, ennek ellenére ma is aktív. Idén karácsonykor például egy ünnepi koronggal készül megörvendeztetni rajongóit. Mivel saját bevallása szerint nagyon házias, és szeret főzni, öreg napjaira egy étteremlánc megnyitását tervezi. Szabadidejében szívesen jár horgászni, de legtöbbször egyszerűen csak ditroiti otthonában pihen. Ilyenkor süt, főz, szappanoperákat és régi mozifilmeket néz legszívesebben. Hitét magánéleti kudarcai után sem veszítette el: amikor hatvankét évesen vérnyomás­problémákkal kórházba került, a sikeres kezelés után első dolga volt, hogy nyilvánosan fejezze ki köszönetét Istennek, amiért meggyógyította őt, egy évvel saját megbetegedése előtt pedig nyilvános imaalkalmat és virrasztást szervezett barátjáért, Luther Vandrossért, aki egy szélütés után kómába esett.

(Forrás: Hetek)