tolna.gitariskola.hu

A bundnélküli gitár If.

A mikrotonális gitár

 

A címben szereplő furcsa kifejezés csak mostanában terjedt el az Interneten. A mikrotonális jelző, az eredeti temperált, 12 bundos beosztásnál kisebb vagy attól eltérő bundbeosztású gitárok esetében vált használatossá. A negyedhangos, azaz 24 bundbeosztású gitár lehetőségeiről már a Pénzes-féle Gitáriskola is értekezett évekkel ezelőtt a 2 oktávos skálakatalógus című fejezetcsomagban, igaz, csak elméleti síkon.

 

Szintén néhány évvel ezelőtt (pontosabban 2010 környékén), a temperáltsági táblázatról szóló fejezetekben...

...ígéreteket tettem idegen, az európai temperált hangzástól különböző hangrendszerek vizsgálatára, még pedig bundnélküli gitárom aktív bevetésével. Elméletileg ez bármikor, tudományos alapossággal, Tóth Tamás barátom által megalkotott táblázat adatainak felhasználásával kivitelezhető lenne, erről azonban egy idő után lemondtam. Az ok nagyon egyszerű: az emberi fül. Az átlagos zenei hallás ugyanis minden, a megszokottól eltérő zenei hangzást hamisnak fog értékelni, még a hagyományos 12 hangos rendszeren belül is (gondoljunk csak az atonális dodekafóniára). Ehhez járul hozzá, hogy én voltaképpen csak mesterségesen megalkotott hangokkal-hangsorokkal kísérleteztem volna, nem pedig idegen hangrendszereken alapuló zenével (amelyek közül néhányat csak felületesen ismerek). Azaz más az ötödhangos hangrendszer és más az azt felhasználó slendro zene. Ebből következően teljesen felesleges idegen hangrendszerekkel önmagukban kísérletezni, mert a hamisságnak úgysem lesz mértéke az átlagos fül számára:

 

mindegyik veszettül hamisnak lesz értékelve, ebben nem lesz különbség.

 

Másrészről a videómegosztókon rengeteg, ilyen jellegű zene érhető már el.

 

Közülük számomra az egyik legszimpatikusabb egy török gitáros ismertetője, éppen a makam, az arab népzene miatt. Érdekes kísérlet, ahogy az alapvetően modern hangszereket próbálják visszaalakítani a régebbi, "authentikusnak" minősített hangzásokra. Természetesen ennek vannak és mindig is lesznek zeneesztétikai és hangszeres határai. Arról nem is beszélve, hogy az authentikus népzene szintén elég problematikus ügy, hiszen az ősidőkben nem keletkezett visszahallgatható zenei anyag, tehát a még élő zenei hagyományon felül nincs más viszonyítási alap.

Az alábbi videót hangzásában és hangulatában nyugodtan minősíthetjük tipikus gamelán zenének. Jól kivehető benne az alapként felhasznált, furcsa hangzású ötödhangos hangrendszer. Átlagos európai fül számára ez a fajta zene hamis és unalmas:

Az alábbi videó szintén nagyon érdekes. Authentikusnak tűnő, kínai népi hangszerek játszanak nagyobbrészt kínai népzenét, de nekem úgy tűnik, hogy mégis a temperált hangrendszer keretei között. Ez egyébként igen jellemző a világ zenei fejlődésére: a temperált hangrendszer, vele a tonális zenei gondolkodás mindenütt beszivárog a népzenébe és hosszabb távon felhígítva tönkreteszi azt.

A fenti megállapítások fokozottan érvényesek a szintén ősi indiai zenére, főleg legismertebb hangszerére, az állítható bundbeosztású szitárra. Az indiai zene hangzásában nem esik oly távol az európaitól, bár egészen más zeneelméletből és zeneszerkezeti felépítésből (és ne felejtsük el: vallásból) indul ki. A hígulás itt is tetten érhető, sőt a globalizáció miatt fellépő kulturális keveredés miatt sokszor egyenesen szükségszerű, gondoljunk csak mondjuk nyugati és indiai zenészek közös koncertjére, ahol az indiaiak számára létkérdés a temperált hangrendszerhez való igazodás (bár ettől kisebb mértékben a szólóhangszerek eltérhetnek). Ilyen zenei találkozást már a 60-es évek végén Yehudi Menuhin és Ravi Shankar is létrehozott Kelet és Nyugat találkozása címmel (1967). Az alábbi felvételen Ravi Shankar egyik lánya, Anoushka játszik, aki maga is kimagasló szitárművésszé vált:

A videómegosztókon számos további érdekesség lelhető fel, csak címszavakban (ezekre rákeresve további videók érhetők el, ezért a címszavakat angol nyelven is megadom őket):