A bundnélküli gitár Ia.
Bevezetés
A fejezetcím sajnos már eldurrantotta a poént. Azt kérdeztem volna ugyanis a Tisztelt Olvasótól, hogy szerinte miben különbözik az alábbi közönséges Fender Squier gitár a többi hasonlótól?
A különbség nem fedezhető fel egyhamar és persze nem is a balkezességben van. A cím már megadta a választ: a gitáron nincsenek bundok, azaz érintők, közelebbről szemlélve ez tisztán látható:
A hangszerész most is, mint mindig minőségi munkát végzett és a rézbundokat eltávolítva azok helyeit fával pótolta ki. Ettől a (temperált pozíciójú) bundok helyei ugyan megmaradtak, de a gitár bundnélkülivé vált (angol nevén fretless guitar). Zeneelméleti szempontból ez azért előnyös, mert így a fogólap temperált rendszerű félhangbeosztása továbbra is egyfajta vizuális referenciaként szolgálhat, ám ettől tetszés szerint eltérhetünk.
Az utóbbi egyébként az elméleti célom, hiszen ezen a gitáron az európai temperálttól eltérő hangrendszereket szeretnék tanulmányozni. Ennek általam ismert legérdekesebb példája a jávai-indonéz slendro zene, amely ötödhangos hangrendszert használ, azaz az oktáv között frekvenciatartományt 5 egyenlő részre osztja fel, illetve az arab népzene, a makam. Ezek a zenék részben vagy egészben garantáltan hamisak az európai fül számára, ennek ellenére több zeneszerző, például Debussy is lelkesedett egyedi hangzásukért. Persze a matematika még ennél is tovább képes lépni, hiszen megfelelően lefektetett elméleti alapokkal gyakorlatilag bármilyen beosztású temperálását le tudunk modellezni. Minden adott tehát ahhoz, hogy a már megszokott módon valami gyökeresen újat fedezzünk fel a híres-hírhedt Pénzes-féle tudományos kotorászással!
Pénzes László