Pénzes-féle Gitáriskola - Beszélgetések - Pénzes László

Beszélgetések

Pénzes László - Kottafejek helyett számok - Lőrincz Dorottya

Van egy gitáriskola Budapesten, ami más, mint a többi, ahol a kottafejek néha bináris számokká változnak. Ez a Pénzes-féle Gitáriskola (www.music-instrument-guitar.org). Pénzes Lászlóval, a gitáriskola alkotójával beszélgettünk az általa kidolgozott oktatási módszerről.

Mi inspirálta a gitároktatás megújítására?

Gitártanulásom során szerzett negatív tapasztalataim miatt értelmeztem újra a gitároktatás alapjait. Ugyanis egyik tanáromnak sem sikerült világosan elmagyaráznia, hogy voltaképpen mi is történik a gitáron. A honlap tehát saját felfedezéseim gyűjteménye.

Mi a lényege ennek a módszertannak? Hogyan jönnek képbe a számok?

A zene egy csoda, azaz matematikailag nem modellezhető, de alapegységei teljesen vagy részlegesen igen. A modellezés módszerével én rengeteg, sokszor rejtett, azaz eddig soha nem tanított zenei képletre és lehetőségre tudtam következtetni. Ilyen például a skálavariációk óriási rendszere, amely nálam kottafejek helyett bináris számok formájában van megjelenítve.
A módszer alapja a skálarendszerek és a hozzájuk tartozó variációk begyakoroltatása?
Mivel az európai zene alapja a diatonikus skála, ezért azt kell mondanom, hogy igen. Persze honlapomon erről jóval több információ olvasható és azt sem állítom, hogy mindezt könnyű megérteni, ám a rendszer a lehető leglogikusabb, ezért viszonylag könnyen átadható a tanítványnak.

Akkor most matekórán vagyunk vagy zeneórán?

A matematika és a zene közötti egyensúlyozás az én felelősségem és mindig ügyelek arra, hogy zenéljünk és ne számoljunk. A matematika csak egy hasznos segédeszköz a zenei lehetőségek teljes felfedezéséhez.

Hogyan ismerteti meg a hangszert a diákjaival?

A gitártanulás szerintem elsősorban gyakorlati tevékenység, ezért a legfontosabb a biztos technikai alapozás. Soha nem áltatom tanítványaimat, hanem mindig kihangsúlyozom: a hangszertanulás nem tréfadolog, leginkább vér és izzadság. A módszerem szerint előbb egy kicsit tanuljunk meg zenélni és csak utána magyarázom meg a kapcsolódó zeneelméletet, de akkor már nagyon alaposan.

Ezek szerint az oktatás során kiaknázza a web nyújtotta lehetőségeket?

A számítógép előnyeit maximálisan kihasználom, hiszen egyrészt rendszerinformatikus és programozó a szakképzettségem, másrészt a célközönségem az a fiatal generáció, főképpen annak értelmiségi része, amelyik ma már folyamatosan az Interneten lóg. Természetesen az oktatás és az oktatási anyagok átadása is elektronikus formában történik. Például tanítványaim számára honlapomon külön, jelszóval védett Tanítványi oldalak állnak rendelkezésre.

Hogy viszonyul az új diákjaihoz?

Tiszta lappal, ahogy egy jó tanár szokott a diákjaihoz: nincsenek előítéletek, csupán következetes tanítás és számonkérés. Megjegyzem: a magánoktatás során egyébként sem kell fegyelmezni a tanítványt.

Ön szerint miért olyan népszerű a gitár?

Mert viszonylag rövid idő alatt szép zenéket lehet kihozni belőle és ez napjaink „instant-buli-fanta-hanta” életszemléletében már gyors győzelemnek számít. Persze a gitárcentrikus könnyűzene mindig is többről szólt: valójában tömegeket befolyásoló kulturális jelenség és erre jelentős mértékben üzlet is épült. Magasabb szinten persze már a gitár sem oly szórakoztató holmi, mint amilyennek első pillantásra tűnik.
Apropó, a komolyzene részt vesz az oktatási módszertanban?
Egyik célom gitáriskolámmal a komolyzene népszerűsítése. A későbbiekben szeretnék minél több klasszikus zenét átírni modern gitárra. Talán ezzel majd sikerül felkeltenem a kíváncsiságot az eredeti iránt.

Miért tartja olyan fontosnak a komolyzene népszerűsítését?

Észre kellene vennünk az értékeket a mai értékvesztett világban. Fontosnak érzem, hogy ne mondják azt a 21. századi magyarok: Kodály és Bartók ideje lejárt. Ám ezenfelül van egy ennél fontosabb gondolat is: ezen zenék többsége szerintem nemcsak szép, de erkölcsileg is jó. Esztétika és morál tehát számomra főként a komolyzenében kapcsolódik össze.

Minden komolyzenei alkotás jó erkölcsileg?

Természetesen nem. Chopin például világi (tehát nem egyházi) zenét komponált zongorára, ám ebben a minőségében zseniális, azaz zeneileg felülmúlhatatlan.

Mi a jellemző az ön által a honlapon örökkévaló zenének minősített művekre?

Az örökkévaló zenének két fő jellemzője van: az egyik, hogy „Közkincs!” felkiáltással újra és újra fel fogják fedezni az egymást követő generációk, ilyen például Mozart, Bach vagy Mahler zenéje. A másik ezzel párhuzamosan működik, ezeknek a zenéknek a többsége ugyanis számomra egy nagyon fontos kérdésről nyilatkozik: Isten létezéséről.

Mitől különleges az ön gitáriskolája?

A minősítést nem magamnak kell megtennem. Az bizonyos, hogy a gyökeresen új zenei megközelítések honlapom látogatottságát tekintve beváltak, hiszen 2008-ban 275 ezer letöltést könyvelhettem el. De én csak végzem a munkám, azaz amire tehetségem és fantáziám ösztönöz. Boldog ember vagyok, hogy ezt tehetem és hogy leírhatom azt, amely honlapom nyitófejezetének alján már évek óta olvasható D. G. (Deo Gloria) rövidítés formájában: bármit is teszünk, Istené a dicsőség!

(Forrás: Hetek)