tolna.gitariskola.hu

Backing track

Alapozás

 

Rövid gondolati összefoglaló az Improvizáció című fejezetcsomag nyomán

 

A zenei improvizáció saját zenei gondolataink kifejezése valamilyen hangszer segítségével. Ebben a minőségében hasonlatos egy idegen nyelv tanulásához, ahol ugyan más tanulási környezetben, de a cél szintén önmagunk kifejezése (ebben az esetben verbálisan vagy írott formában).

 

A zenei improvizáció legelső állomása a nyers hangszertechnikai alapozás. Ez magában foglal hangszerspecifikus technikai, skála és egyéb alapozó gyakorlatokat. Ezek nélkül felesleges nekiállnunk az improvizációnak, hiszen így még a legalapvetőbb eszköztár sem áll rendelkezésünkre. Semmit sem tudunk kizenélni magunkból, ami nincs benne ujjainkban.

 

Amikor már középszinten birtokában vagyunk a nyers hangszertechnikának, elkezdhetünk foglalkozni az improvizációval. Először vegyünk egy backing track-et és a hozzá tartozó tonalitás egyik skáláját és roamingoljunk rá, azaz kényelmesen sétálgassunk a skálában azt figyelve, hogy eközben milyen egyszerű zenék, dallamtöredékek keletkeznek. Alább egy A-moll pentaton blues alapot próbálhatunk ki egy A-blues pentaton 1. fokú skálára:

 

 

Amikor ez jól megy, roamingolás közben kezdjük el keresni a zenei gondolatokat. Zenei gondolat az, amit annak vélünk, annak érzünk. Ez tehát nem olyan egzakt fogalom, mint a kimondott vagy leírt verbális gondolat, ennek ellenére egy idő után rá fogunk érezni, hogy improvizációnk tartalmas-e, azaz telve van-e zenei gondolatainkkal.

 

Mindeközben nyers technikával folyamatosan fejlesszük hangszertudásunkat.

 

Amikor a fentiek viszonylag jól mennek, próbáljuk ki a blues-pentaton mellé egy A-moll skálát is.

 

 

Erre a hagyományos blues alapok többsége már nem alkalmas, a moll skála ilyetén vizsgálatához blues ballada-szerű backing track-eket kell találnunk:

 

Fogjuk tapasztalni, hogy mivel a moll skála 2-vel több hangot tartalmaz a moll-pentatonnál, ezért sokkal árnyaltabb zenei gondolatok kifejezésére alkalmas. Ez persze egyúttal növekvő tartalmi nehézséget is jelent.

 

Ezután kipróbálhatjuk a nemes arcélű, klasszikus zenei hagyományokon alapuló A-harmonikus moll skálát is:

 

 

 

A következő és nehéz lépés az improvizációban egy dúr skála következetes kipróbálása. Kiválóan alkalmas erre egy agyoncsépelt könnyűzenei sablon, zeneelméleti jelölése TTpSDT. C-dúr tonalitásból kiindulva ez a következő akkordmenetet eredményezi:

 

C - Am - F - G

 

Az ehhez tartozó gitárcentrikus skála pedig a következő:

 

 

Később kipróbálhatjuk az alap felett a C-dúrhoz tartozó további (6) alapskálát, amelyek:

 

E-fríg (üres húros) - F-líd - G-mixolíd - A-moll - H-lokriszi - C-dúr - D-dór - E-fríg

 

Alább a teljes C-dúr skálaszerkezet kerül bemutatásra:

 

 

Ha a fentiekben nagyon vagányoknak érezzük magunkat, akkor bizonyos, hogy mindezt már évek óta gyakoroljuk.

 

Természetesen nemcsak 3 tonalitás létezik (dúr, moll, moll-(blues) pentaton), hanem jóval több. Íme néhány további nem oly elterjedt, de izgalmas hangzású: