Arpeggio–skálák
Az arpeggio-, és alapskálák összekapcsolása III.
Dúr hármashangzat-pozíciók
Induljunk ki a "teljes" C-dúr skálából:
A C-dúr skálából származtatott 1. fokú C-dúr hármashangzat (C-E-G) szintén teljes szerkezetben így csapódik le:
Az alábbi egyesítésen látható, hogy E-fríg skálában is mozoghatunk...
E-fríg + C-dúr hármashangzat
...viszont kevésbé látható, hogy ennek ellenére nagyobbrészt D-dór skála a kompatibilis vele:
D-dór + C-dúr hármashangzat
Ennek oka, hogy a "skálatörés" a gitárnyakon éppen 0. és 12. fekvésben van. Az alábbi videón ezt a szerkezetet játszom fel kényelmes 5. fekvés körül.
A Pénzes-féle módszertanban a kényelem sohasem szempont, de nem akartam az objektumot a maga helyén, itt 12. fekvés környékén feljátszani. Később majd látni fogjuk, hogy az összes ilyen jellegű objektum kényelmes, nagyjából 5. fekvés környékén került felvételre.
Észlelhetjük, hogy az arpeggio-szerkezetben szigorúan sweep-picking pengetési módot, míg a dór alapskálában folyamatos fel-lepengetést használok:
Vegyük azonban észre, hogy ekkor már nem C-dúrban vagyunk! Hogy mi a kapcsolódó zeneelméleti összefüggés, ez most nem is oly lényeges, de az egyesített alapskála-táblázat segítségével játszi könnyedséggel kikövetkeztethetjük.
Mivel a tükörképben pirossal jelzett hang F és G-dór skálában mozgunk, ezért a táblázat szerint F-dúr tonalitásban vagyunk (skálatípus oszlopa + előjegyzés sorának közös cellája).
Igaz, hogy 2 helyen 2 húrra 2 hang is jut, ám ezek a "szélső", azaz arpeggio-kezdő-, és lezáró húrok, így technikailag még jól felhasználhatók. Az egyesített alapskála-táblázat szerint...
...mivel a pirossal jelzett hang az alábbi videóban D és A-mixolídban mozgunk, ezért a táblázat szerint D-dúr tonalitásban vagyunk (skálatípus oszlopa + előjegyzés sorának közös cellája).
Ezen szerkezet hátránya, hogy a H húrra (tehát nem szélső húrpozícióban) 2 hang is esik, ezért "klasszikus mértékkel" csak korlátozottan használható fel. Az egyesített alapskála-táblázat szerint...
...mivel a pirossal jelzett hang C és G-mixolídban mozgunk, ezért a táblázat szerint C-dúr tonalitásban vagyunk (skálatípus oszlopa + előjegyzés sorának közös cellája).
Igaz, hogy 2 helyen 2 húrra 2 hang is jut, ám ezek a "szélső", azaz arpeggio-kezdő, és -lezáró húrok, így technikailag még jól felhasználhatók. Az egyesített alapskála-táblázat szerint...
...mivel a pirossal jelzett hang az alábbi videóban D és A-mixolídban mozgunk, ezért a táblázat szerint D-dúrtonalitásban vagyunk (skálatípus oszlopa + előjegyzés sorának közös cellája).
A fenti 3+1 szerkezet nyugodtan kigyakorolható, mert jól kezelhetőek, ezért mintegy már "szabványos" szerkezetek. Azonban senki sem állítja, hogy konkrét dal-, vagy szólóalkalmazásuk során ne lehetne rajtuk változtatni. Ilyen bejárási utak a teljes skálás képen jól beazonosíthatók:
Például dúr - 1. pozícióban...
...módosíthatjuk a szerkezetet az alsó és felső G hang cseréjével:
Sőt, készíthetünk hibrid-szerkezeteket is, itt például 1. és 2. pozíció sajátos ötvözésével:
A variációs lehetőségek száma bár véges, de rendkívül nagy.
Az már más kérdés, hogy technikailag mennyire gyorsan és biztonságos lehet azokat lejátszani, ám ez nyilvánvalóan személyiség-, és dalfüggő tényező. Mindenesetre a lényeg, hogy mi rendszerszemléletben gondolkodunk, ezáltal pedig a következtetéseket logikus alapelvek alapján tehetjük meg, nem függünk tehát sem egyéni, ösztönös (értsd: logikával nem támogatott) benyomásainktól, sem ostoba gitároktatói kijelentésektől.
Pénzes László