Arpeggio–skálák
Az arpeggio-, és alapskálák összekapcsolása II.
A kapcsolódási pontok (pozíciók) meghatározása
Kiindulási pontunk legyen a pacsirtamezei C-dúr skála, amelyet zongorán kizárólag fehér billentyűk alkotnak...
...C-D-E-F-G-A-H...
...míg gitáron ilyesfajta vizuális kiemelést már nem tudunk megtenni (hacsak nincs egy OSIRÉ-nk, amelyik a felső tükörképen még a zenei hangelnevezéseket is képes megjeleníteni... bummm egy előny!):
A fenti (ahogy mi a Pénzes-féle módszertanban nevezzük) "teljes" C-dúr skála mutatja meg azt, hogy 1 db C-dúr skála miként csapódik le teljes egészében 1 standard hangolású gitáron.
Ez így csak elméletileg használható fel, ez a teljes skálaszerkezet tehát egyfajta térképként (map) maga a nyers potencialitás, hiszen ha C-dúrban játszunk gitárunkon, akkor ebben a rendszerben mozgunk, ebből a rendszerből hasítunk ki konkrét skálaszerkezeteket. Lényegében tehát a teljes skálaszerkezet az aktuális tonalitás teljes térképe, amely megmutatja a tonalitás összes lehetséges bejárási útvonalát.
Ebből a teljes skálaszerkezetből kell nekünk kijelölni:
-
az alapskálákat,
-
és a belőlük származtatott hármashangzatokat,
...majd egyesíteni a 2 objektumot.
Először nézzük meg a C-dúr teljes skálaszerkezetből lebontott 7 db alapskálát...
...majd a C-dúr skálából származtatott hármashangzatokat (a hármashangzatok mindenkori kezdőhangjai piros színnel vannak jelölve):
C-dúr hármashangzat
D-moll hármashangzat
E-moll hármashangzat
F-dúr hármashangzat
G-dúr hármashangzat
A-moll hármashangzat
H-szűkített hármashangzat
C-dúr hármashangzat 12. fekvés felett
Most pedig lépésenként ötvözzük őket olyan módon, hogy az egymást átfedő pozíciók egymás alá kerüljenek:
E-fríg + C-dúr hármashangzat
F-líd + D-moll hármashangzat
G-mixolíd + E-moll hármashangzat
A-moll + F-dúr hármashangzat
H-lokriszi + G-dúr hármashangzat
C-dúr + A-moll hármashangzat
D-dór + H-szűkített hármashangzat
E-fríg 12. fekvésben + C-dúr hármashangzat 12. fekvés felett
Az objektumok ilyetén vizuális ötvözésével a megértésben már jóval előrébb vagyunk, mint tabulatúramániások valaha is jutni fognak.
Mivel nyilvánvaló, hogy a skálákat és hármashangzatokat nem kell alaphangjukról indítani (használatuk mindig a konkrét zene technikai megvalósításaitól függ), az objektumok kapcsolódási pontjai mindig a közös hangok lesznek; ezek a fenti ábrákról jól leolvashatók.
Mégis maradtak még problémáink, vajon melyek azok?
1. probléma
A hármashangzatok többféle technikai szerkezetben is lecsapódnak, voltaképpen ezek felfedezéséről és kigyakorlásáról szólnak az alábbi fejezetek:
Tehát ezen hármashangzat-típusokra is meg kell tennünk az objektumok ötvözését. Ezt a már meglévő skálaszerkezetekkel tesszük meg, majd levonjuk belőle következtetéseinket.
2. probléma
A következő probléma zeneelméletben járatlanok számára nem lesz érthető, megértéséhez mindenképpen el kell mélyednünk az Összhangzattan című fejezetcsomagban. Lényege, hogy egy hármashangzatnak a skálán belül többféle zenei funkciója, vele pozíciója is lehet, például egy C-dúr hármashangzatnak (C-E-G) C-dúr tonalitáson belül tonika funkciója van, míg például F-dúr tonalitáson belül domináns vagy F-dúr tonalitáson belül szubdomináns.
Következésképpen ugyanaz a technikai hármashangzat-szerkezet több skálahelyen is előfordulhat. Általánosítva: 1 hármashangzat technikai lejátszása nem köthető egyértelműen 1 skálapozícióhoz.
Ezen objektumok másképpen is párosíthatók, amint a későbbiekben mindez tisztázva lesz!
E-lokriszi + F-dúr hármashangzat
F-dúr + G-moll hármashangzat
G-dór + A-moll hármashangzat
A-fríg + B-dúr hármashangzat
B-líd + C-dúr hármashangzat
C-mixolíd + D-moll hármashangzat
D-moll + E-szűkített hármashangzat
E-lokriszi 12. fekvésben + F-dúr hármashangzat 13. fekvés felett
F-mixolíd + B-dúr hármashangzat
G-moll + C-moll hármashangzat
A-lokriszi + D-moll hármashangzat
B-dúr + Esz-dúr hármashangzat
C-dór + F-dúr hármashangzat
D-fríg + G-moll hármashangzat
Esz-líd + A-szűkített hármashangzat
F-mixolíd 13. fekvésben + B-dúr hármashangzat 13. fekvés felett
Emlékezzünk vissza az 1. problémára:
-
a hármashangzatok többféle technikai szerkezetben is lecsapódnak.
Ráadásként pedig itt van a 2 probléma is:
-
1 hármashangzat technikai lejátszása nem köthető egyértelműen 1 skálapozícióhoz.
Mindebből következően részben elmélet, részben pedig alkalmazott gyakorlat alapján kell kijelölnünk azokat a lehetséges lejátszási mintákat, amelyeket aztán a szólótechnika során felhasználhatunk.
Megjegyzem: ezen lejátszási mintákat minden képzettebb gitáros előbb-utóbb felfedezi magának, legfeljebb -ha az nincs megtámogatva rendszerszintű zeneelméleti tudással-, azokból csak bizonyos részeket tud és szokott konkrétan felhasználni.
A lejátszási minták különböző részei a fenti objektumokon kiválóan tanulmányozhatók. Induljunk ki a "teljes" C-dúr skálából, amelyet fentebb (C-dúr objektum) 7 alapskálára bontottunk:
A C-dúr skálából származtatott 1. fokú C-dúr hármashangzat (C-E-G) szintén teljes szerkezetben így csapódik le (az OSIRE ezt is azonnal képes prezentálni):
Ha a fenti 2 ábrát összevetjük, kirajzolódnak a fent ismertetett C-dúr objektum "részhalmazai", nézzük meg például 1. pozíciót:
E-fríg + C-dúr hármashangzat
Az objektumok további tanulmányozása során észrevehetjük, hogy a hármashangzat alaphangjai nem mindig indulnak legalsó E6 húrról, hanem néha A5 húrról is.
Ez azonban nem probléma, mert a hármashangzat konkrét felhasználása mindig magától a daltól-szólótól függ, attól függően, hogy a hármashangzat benne honnan indul és hová érkezik.
Amint az Összhangzattan című fejezetcsomagban részletesen ismertetésre került, a hármashangzatok származtatása során 4-féle hármashangzat-típus keletkezik:
-
dúr
-
moll
-
szűkített
-
bővített
A bővített hármashangzat-pozíciókkal csak érintőlegesen fogunk foglalkozni, mert zeneileg, vele szólótechnikailag nem oly lényegesek.
A különböző hármashangzat-pozíciók az alábbi fejezetekben kerültek kidolgozásra:
Pénzes László