Arpeggio–skálák
Akinek van egy kis zeneelméleti tapasztalata, az tudja, hogy a tonalitást, az európai zene egyik legfontosabb jellegzetességét a skálákra építhető hármashangzatok határozzák meg. Erről a bonyolult fogalomról honlapomon több helyen is részletesen írok. Itt és most a "nagy" C-dúr skálát, azaz a zongora fehér billentyűit emeljük ki (C-D-E-F-G-A-H)...
...és a rá építhető hármashangzatok segítségével gyártunk remek arpeggio-gyakorlatokat. Tehát ha a következő hármashangzatokat egymás után szólaltatjuk meg, akkor hangkészletileg végig bennmaradunk a C-dúr skálában, tágabb értelemben hangnemben. Ennek bizonyítására először nézzük meg a teljes C-dúr skálát, majd utána hármashangzatokra szétbontva:
C-dúr → D-moll → E-moll → F-dúr → G-dúr → A-moll → H-szűkített → C-dúr
Láthatjuk, hogy az akkordok kezdőhangjai egy egyhúros C-dúr skálát határoznak meg az A húron (amely része az egyhúros A-moll skálának):
S most nézzük meg a 7 hármashangzatot:
C-dúr
D-moll
E-moll
F-dúr
G-dúr
A-moll
H-szűkített
C-dúr 12. fekvés felett
Kiváló gyakorlatsorozatot lehet ebből készíteni.
1. feladat
Az alaphangok beazonosítása már fentebb tisztázva lett, tehát az az A húron történik. A gyakorlat nyitóhangzata a jól ismert C-dúr 1. fekvésben, üres húros pengetésekkel:
Ezután jön a többi hármashangzat-felbontás, amely 12. fekvéses C-dúr hangzatban végződik, majd visszafordul. Nézzük meg lassú, de folyamatos videó formájában:
2. feladat
A fenti akkordlejátszási szekvencia folyamatos fel-lepengetéses változata:
3. feladat
A fenti akkordlejátszási szekvencia megfordítása:
4. feladat
A fenti akkordlejátszási szekvencia folyamatos fel-lepengetéses változata:
Pénzes László