Az alapskálák
Kérdések és válaszok
Számomra egyértelmű, hogy például a B-Aisz azonos hangok, azaz voltaképpen egyetlen zenei hang, de akkor miért nevezzük külön elnevezéssel?
A kérdést már sokszor feltették tanítványaim is, ezt nevezzük egyébként enharmonikus elnevezéseknek. A válasz részletesen kidolgozásra került a Temperált hangrendszer című fejezetcsomagban.
A legfontosabb megállapítás ebben a témakörben, hogy a 2 elnevezés eredetileg 2 különböző hangot (azaz frekvenciát) takar, csak az úgynevezett temperálás miatt 1 billentyűre kerül. Ezt bővebben most nem magyarázom meg, de jegyezzük meg, hogy vannak olyan zeneelméleti "szituációk", ahol csakis az egyik vagy a másik elnevezést használjuk.
Például a három b előjegyzésű C-moll esetében ez a 3 b: Bé-Esz-Asz. Tehát ahhoz, hogy kijöjjön a C-moll skála, nekünk 3 hangot módosítanunk kell, még pedig lefelé. Persze a módosított hangokat akár másképpen is nevezhetnénk (mondjuk Aisz-Disz-Gisz), ám ekkor zeneelméletileg nagy baklövést követnénk el.
Erre a szituációra a valós életből is tudok példát mondani (ezt az érvelést aztán mindegyik tanítványom megérti):
"Gőz Jakab otthon a feleségének "Mucóka", gyermekeinek "Apuka", a munkahelyén "Főnök úr", esetleg "Gőz szaktárs". Ezek az elnevezések és vele a szituációk nem összekeverhetőek, vagy ha összekeverednek, akkor abból csakis zavar származik."
Pénzes László