Az alapskálák
Kérdések és válaszok
A segítségét szeretném kérni, hogy megértsem az alapskálákat. Mit jelentenek például az első alapskálánál a következők:
-
F-dúr (1. fok); ezzel nincs gond, csak ami utána van írva: 2 egész - 1 fél - 3 egész - 1 fél?
-
Tovább: G-dór (2. fok) 1 egész - 1 fél - 3 egész - 1 fél - 1 egész, stb.?
Vessünk egy pillantást a zongora billentyűire...
...például a C hangra, amely kis piros pöttyel van megjelölve. A jobbra mellette lévő, következő fehér billentyű egy D hang:
Közöttük egy "csúnya", macerás fekete billentyű, a Cisz, vagy más néven Desz:
A C és D között egész hangnyi távolság van, míg a C és Cisz, valamint a Cisz és D hang között félhangnyi. Ha tovább tanulmányozzuk a klaviatúrát, észrevehetjük, hogy az E és F, valamint H és C hangok között nincsenek fekete billentyűk, azaz közöttük csak félhangnyi távolság van. Ha csak a fehér billentyűket vizsgáljuk, a következő skálaszerkezetet állíthatjuk fel (ha a C hangtól indulunk el):
-
C - D egészhang,
-
D - E egészhang,
-
E - F félhang,
-
F - G egészhang,
-
G - A egészhang,
-
A - H egészhang,
-
H - C félhang.
Összesítve: 2 egész - 1 fél - 3 egész - 1 fél
Ez a mindenkori dúr-skála belső szerkezete, akármelyik hangról is indítjuk.
Ezzel a belső szerkezettel voltaképpen kezdetben nem is kell foglalkoznunk, mivel az gitártechnikailag előregyártott, azaz a tükörkép-módszerből logikusan következik. De felállíthatunk más alapskála-szerkezeteket is. Ha például a D hangot vesszük kezdőhangnak, akkor megkapjuk a dór-skálát, ha az E hangot, akkor a fríg-skálát és így tovább. Mi a közös ezekben a skálákban? Az, hogy azonos hangokból épülnek fel, csak a skálák vannak mindig más hangról kezdve, így mások lesznek a skálaszerkezetek.
Az európai zene hosszú, néhány évszázados zenei fejlődés után a dúr és moll-skálát tette alapértelmezetté. Ez kissé leegyszerűsítve azt jelenti, hogy "Chopintől kezdve Madonnáig" mindenki vagy dúrban, vagy mollban van. Persze ennél egy kicsit azért bonyolultabb a helyzet, hiszen vannak más alapskálák is (ilyen például a moll-pentaton alapú blues zene), vagy megemlíthetem a modern zenét, ahol viszont már sokszor a dodekafónia, a tizenkétfokúság érvényesül. A flamenco és a zsidó-arab népzene ugyanakkor előszeretettel használja a fríg-skálát, sokszor annak ún. domináns (keleties) fríg változatát. Tehát egy (tonális) alapskála mindig van, ami Európában legtöbbször vagy dúr vagy moll. Ezt mi képesek vagyunk gitártechnikailag szétbontani, amely skála-szétbontásokat én szintén az alapskálákról neveztem el. Egyébként részben erről szól az előző kérdés is. Ezek után az is könnyen észrevehető, hogy a gitár bundjai-érintői félhangos lépésekben követik egymást.
Tehát itt az az egészhangnyi távolság, ha a 2 érintő közt van egy harmadik is. Az alábbi egyhúros skálát ezért nevezzük egészhangú skálának:
Pénzes László