Alapskálák VIII.
Az alapskálák tonális karaktere
Ebben a rendkívül fontos fejezetcsomagban az alapskálákat számos csoportosítási szempont alapján rendeztük. Észrevettük, hogy közöttük bonyolult rokonsági kapcsolatok állnak fenn, még pedig oly mélységekben, hogyha kedvünk tartja a közös jellemzőket vagy éppen az elválasztó különbségeket emeljük ki.
Az alapskálák tonális karaktere egy további csoportosítási szempontot hoz be a képbe, amelyet egyébként néhány komolyabb zeneelméleti könyv szintén megemlít.
Gyakorlati haszna főként az improvizációban van, mert az alapskálák tonális karaktere azt jelenti, hogy bár mindegyik alapskála egyedi zenei hangzással rendelkezik, mégis csoportosíthatók „eggyel feljebb”, azaz fontosabb tonális szempontok szerint: ez pedig vagy dúr vagy moll hangzáskarakter.
Bár zeneelméleti könyvek nem említik, de én -gondolván a flamenco zenére vagy a zsidó klezmerre-, fontosnak tartok egy további hangzáskaraktert is katalogizálni, ez pedig a fríg.
Vegyünk egy pillantást 1 pacsirtamezei dúr skálára, az egyszerű szemléltetés végett G hangról indítva:
Amint megtanultuk, ez nemcsak 1 db skála, hanem egyben az európai gyökerű tonális zene egyik alaphangneme, tonalitása. A hangzáskarakter azt jelenti, hogy egyszerűen „dúrosan” hangzik, amely most nyilvánvalóan buta kijelentés, hiszen a dúr skála valóban azonos önmagával.
Azonban a líd és a mixolíd skála hangzáskaraktere szintén dúros, hiszen a dúr skálával összehasonlítva csak 1 hang különbség van közöttük, ráadásul mindhárom skála ugyanúgy 2 egész + 1 fél hanggal indul. Ezt a különböző hangpozíciót a dúr skálához képest most pirossal jelzem először a líd, majd a mixolíd skálában:
Ne felejtsük el, hogy ezek a skálák nem 1, hanem több mint 2 oktávosak, tehát a hangismétlés miatt láthatunk 1-nél több piros hangot! Zeneelméletileg nézve a piros hangok ugyanazt a zenei hangot jelölik.
A régebbi időkben, amikor a dúr-moll hangrendszer nem volt még ilyen szilárdan kialakulva, éppen a közös zenei hangzás miatt előszeretettel használtak líd és mixolíd tonalitást is.
A moll hangzáskarakter alapja nyilvánvalóan a moll skála…
…ehhez azonban csak 1 további skála tartozik, a dór. Ez nem véletlen, hiszen közöttük csupán szintén 1 hangkülönbség van (alább pirossal jelölve):
Ez a hangzásbeli hasonlóság egyébként már említésre került A blues zene skálaszintjei című fejezetben és a gyakorlatban, főként improvizálás közben sokszor ki is használják, amikor blues vagy moll jellegű tonalitásba igyekeznek belekeverni egy kis zenei egzotikumot.
Érdekesség: Jimmy Hendrix - Purple Haze című dalának szólórészlete végig tiszta E-dór skálában mozog.
De persze itt a zenei kísérletezésnek nem szükséges megszakadnia, elvégre még meg sem említettük a harmonikus moll és a roma moll skálát.
Fontos megemlíteni ezt az eddig nem katalogizált hangzáskaraktert, hiszen a flamenco, a klezmer és a makam (arab népzene) egyik lényeges tonális kiindulópontja. Alapja a fríg skála…
…amelyhez csak 1 skála, a lokriszi rendelhető hozzá, mert közöttük csupán 1 hangkülönbség van:
Ennek ellenére az authentikus, „keleties” fríg hangzáshoz inkább a domináns fríg hangzáskarakter áll közelebb (a Pénzes-féle módszertanban ez domináns (keleties) fríg néven nyilvántartott):
Nincs más hátra, mint hogy a fentieket mind kipróbáljuk, ehhez szolgáltatok 3 backing track-et.
Aki esetleg még nem ismeri, a backing track jelentése: teljes zenei értékű alap, amiből csak az énekszólam és/vagy a gitárszóló hiányzik. Általában karaoke vagy improvizációs alapként használjuk.
Az első alap tonalitása G-dúr. Próbáljuk ki rajta az összes dúros hangzáskaraktert, azaz: dúr - líd - mixolíd:
Forrás - Source: Guitar Techniques - 2000.január
A második alap tonalitása alapjában véve G-moll, de felette egyaránt improvizálhatunk a még nem említett G-pentatonban..
...G-blues pentatonban...
...G-mollban...
...vagy G-dórban...
...sőt szólózás közben ízlésesen keverhetjük is őket.
Forrás - Source: Pink Floyd
A harmadik alap tonalitása G-fríg...
...felette pedig egyaránt improvizálhatunk lokrisziben...
...G-keleties frígben...
...sőt rápróbálhatjuk a G-roma skálát is:
Pénzes László