Az alapskálák eredete III.
A diatonikus Szüszthéma teleion
A sokszor említett, a zeneelméletet mindig megelőző jó hallás és tudományos megközelítés ötvöződése ez a csúnya görög kifejezés, de ígérem, hogy minden meg lesz magyarázva!
A rendszer alapja egy tetrachord, azaz négyes hangcsoport...
...amelyik -eltérően az európai értelmezéstől-, hangmagasságban csökkenő. Ennek alapja valószínűleg az eredetileg négyhúros phorminx nevű hangszer, egy ókorban használt lírafajta (az alábbi kép a hangszer rekonstrukciója):
Egy másik, a phorminx-ból keletkezett lírafajtából, az eredetileg hét-, később tizenkéthúros kithará-ból...
...amely egyébként Apollónnak szentelt hangszer volt, vezették le a görög törzshangok neveit:
-
hüpaté - jelentése felső, mert a kithará-t játék közben olyasféle módon tartották, mint a gitárt, tehát ez volt zeneileg a legmélyebb húr (e),
-
parhüpaté - jelentése felső melletti (f),
-
lichanosz - jelentése mutatóujj, mert ezt a húrt ezzel az ujjal szólaltatták meg (g),
-
meszé - jelentése középső (a),
-
parameszé - jelentése középső melletti (h),
-
trité - jelentése harmadik (húr alulról) (c1),
-
paranété - jelentése alsó melletti (d1),
-
nété - jelentése alsó (e1).
Ez a hangsor (e-f-g-a-h-c1-d1-e1) a görög értelmezés szerint egy dór skála, de jegyezzük meg, hogy ennek szerkezete egy középkori fordítási hiba miatt nem egyezik az általunk használt dór skálával!
Ez az alapértelmezett hangsor 2 tetrachord-hangcsoportra bontható:
A 2 tetrachord-hangcsoportban lefelé azonosak a hangközök...
1 egész - 1 egész - 1 fél
...hasonlóan a mi dúr skálánkhoz, csak ott felfelé. Most illesszük össze a 2 tetrachord-hangcsoportot:
A teljes rendszer akkor jön létre, ha a skálát alul és felül még egy-egy (kapcsolódó - szünemmenon) tetrachord-hangcsoporttal bővítjük:
Egy alsó A hanggal kiegészítve (hozzáfűzött - proszlambanomenosz) a rendszer 2 oktávossá válik. Az így kibővített hangsor mértani, egyúttal "zenei" közepe az a hang, (a-mészé), amely a dallam során egyfajta domináns funkciót töltött be. Ám ezen hangsor helyzete relatív maradt, azaz nem kötődött abszolút hangmagassághoz.
(Tehát nem volt abszolút alaphangolás, nem úgy, mint manapság a 440 Hz-es kamarahanggal és ezért tulajdonképpen a kottalejegyzés is pontatlan, hiszen abszolút hangpozíciókat mutat.)
A fentiekből következően az oktávfajták, vagy más megközelítésben a hangnemek a teljes rendszer hétfokú, azaz 7 hangból álló szeletei. Ezen oktávfajták belső szerkezetei szintén szétbonthatóak egy-egy hasonló, csakis az oktávra jellemző tetrachord-hangcsoportra:
-
dór - 1 egész - 1 egész - 1 fél,
-
fríg - 1 egész - 1 fél - 1 egész,
-
líd - 1 fél - 1 egész - 1 egész.
A 2 oktávos rendszerből így -nem számolva bele a legalsó A hangot (proszlambanomenosz)-, 7 alapskála lett levezetve:
-
a1-a - hüpodór (a hüpo- jelentése alsó),
-
g1-g - hüpofríg,
-
f1-f - hüpolíd,
-
e1-e - dór,
-
d1-d - fríg,
-
c1-c - líd,
-
h-H - mixolíd vagy hüperdór (a hüper- jelentése felső).
Például a legfelső oktáv, a hüpodór a kottában:
Ezt a rendszert akár össze is vethetjük mai modern ismereteinkkel. A probléma az, hogy a görögök a skálákat hangmagasságban lefelé számolták, mi azonban felfelé. Tehát 2 összehasonlítást kell tennünk. Ha mi felfelé számolunk:
-
a1-a - hüpodór megfelel a mai természetes moll skálának,
-
g1-g - hüpofríg megfelel a mai mixolíd skálának,
-
f1-f - hüpolíd megfelel a mai líd skálának,
-
e1-e - dór megfelel a mai fríg skálának,
-
d1-d - fríg megfelel a mai természetes dór skálának,
-
c1-c - líd megfelel a mai dúr skálának,
-
h-H - mixolíd megfelel a mai lokriszi skálának.
Ha a görögökhöz hasonlóan lefelé számolunk:
-
a1-a - hüpodór megfelel a mai mixolíd skálának,
-
g1-g - hüpofríg megfelel a mai természetes moll skálának,
-
f1-f - hüpolíd megfelel a mai lokriszi skálának,
-
e1-e - dór megfelel a mai dúr skálának,
-
d1-d - fríg megfelel a mai dór skálának,
-
c1-c - líd megfelel a mai fríg skálának,
-
h-H - mixolíd megfelel a mai líd skálának.
Az ógörögök gyakorlatilag 3 oktávnyi hangkészletben gondolkodtak, amelyben nyilvánvalóan csak annak középső (e1-e - dór) részét lehetett a maga teljességében, tehát mind a 7 alapskálára felhasználni. Ennek gyakorlati oka volt: ez a hangtartomány felel meg a klasszikus kithara hangterjedelmének. Ezen probléma áthidalására jöttek létre a transzpozíciós skálák (tonosz), amelyekben már módosított (kromatikus) hangok is helyet kaptak.