Az alapskálák eredete III.

A diatonikus Szüszthéma teleion

 

A sokszor említett, a zeneelméletet mindig megelőző jó hallás és tudományos megközelítés ötvöződése ez a csúnya görög kifejezés, de ígérem, hogy minden meg lesz magyarázva!

 

A rendszer alapja egy tetrachord, azaz négyes hangcsoport...

 

Tetrachord

 

...amelyik -eltérően az európai értelmezéstől-, hangmagasságban csökkenő. Ennek alapja valószínűleg az eredetileg négyhúros phorminx nevű hangszer, egy ókorban használt lírafajta (az alábbi kép a hangszer rekonstrukciója):

 

Phorminx

 

Egy másik, a phorminx-ból keletkezett lírafajtából, az eredetileg hét-, később tizenkéthúros kithará-ból...

 

Kithara

 

 

Kithara

 

...amely egyébként Apollónnak szentelt hangszer volt, vezették le a görög törzshangok neveit:

Ez a hangsor (e-f-g-a-h-c1-d1-e1) a görög értelmezés szerint egy dór skála, de jegyezzük meg, hogy ennek szerkezete egy középkori fordítási hiba miatt nem egyezik az általunk használt dór skálával!

 

Ez az alapértelmezett hangsor 2 tetrachord-hangcsoportra bontható:

 

1. tetrachord

2. tetrachord

 

A 2 tetrachord-hangcsoportban lefelé azonosak a hangközök...

 

1 egész - 1 egész - 1 fél

 

...hasonlóan a mi dúr skálánkhoz, csak ott felfelé. Most illesszük össze a 2 tetrachord-hangcsoportot:

 

A két tetrachord hangcsoport összeillesztve

 

A teljes rendszer akkor jön létre, ha a skálát alul és felül még egy-egy (kapcsolódó - szünemmenon) tetrachord-hangcsoporttal bővítjük:

 

Tetrachord - teljes rendszer

 

Egy alsó A hanggal kiegészítve (hozzáfűzött - proszlambanomenosz) a rendszer 2 oktávossá válik. Az így kibővített hangsor mértani, egyúttal "zenei" közepe az a hang, (a-mészé), amely a dallam során egyfajta domináns funkciót töltött be. Ám ezen hangsor helyzete relatív maradt, azaz nem kötődött abszolút hangmagassághoz.

(Tehát nem volt abszolút alaphangolás, nem úgy, mint manapság a 440 Hz-es kamarahanggal és ezért tulajdonképpen a kottalejegyzés is pontatlan, hiszen abszolút hangpozíciókat mutat.)

 

A fentiekből következően az oktávfajták, vagy más megközelítésben a hangnemek a teljes rendszer hétfokú, azaz 7 hangból álló szeletei. Ezen oktávfajták belső szerkezetei szintén szétbonthatóak egy-egy hasonló, csakis az oktávra jellemző tetrachord-hangcsoportra:

A 2 oktávos rendszerből így -nem számolva bele a legalsó A hangot (proszlambanomenosz)-, 7 alapskála lett levezetve:

Például a legfelső oktáv, a hüpodór a kottában:

 

Hüpodór

 

Ezt a rendszert akár össze is vethetjük mai modern ismereteinkkel. A probléma az, hogy a görögök a skálákat hangmagasságban lefelé számolták, mi azonban felfelé. Tehát 2 összehasonlítást kell tennünk. Ha mi felfelé számolunk:

Ha a görögökhöz hasonlóan lefelé számolunk:

Az ógörögök gyakorlatilag 3 oktávnyi hangkészletben gondolkodtak, amelyben nyilvánvalóan csak annak középső (e1-e - dór) részét lehetett a maga teljességében, tehát mind a 7 alapskálára felhasználni. Ennek gyakorlati oka volt: ez a hangtartomány felel meg a klasszikus kithara hangterjedelmének. Ezen probléma áthidalására jöttek létre a transzpozíciós skálák (tonosz), amelyekben már módosított (kromatikus) hangok is helyet kaptak.