Az alapskálák eredete II.
A klasszikus zeneelmélet oktávazonosításai
Mielőtt nekiesnénk (majdnem) minden nyugati zene gyökerének, az ógörög hangsoroknak, először tisztáznunk kell a zongora hangjainak...
...elnevezéseit és pozícióit. Az elnevezéseket a klasszikus zeneelmélet találta ki, de a modern kor, főleg a MIDI-szabvány már jócskán túllépett felette. Ihol egy olyan lista, amely kétféle elnevezést egyesíti...
-
Szubkontra = A0-H0
-
Kontra = C1-D1-E1-F1-G1-A1-H1
-
Nagy = C2-D2-E2-F2-G2-A2-H2
-
Kis = C3-D3-E3-F3-G3-A3-H3
-
Egyvonalas = C4-D4-E4-F4-G4-A4-H4
-
Kétvonalas = C5-D5-E5-F5-G5-A5-H5
-
Háromvonalas = C6-D6-E6-F6-G6-A6-H6
-
Négyvonalas = C7-D7-E7-F7-G7-A7-H7
-
Ötvonalas = C8-(D8)
...amelyben a megjelölt C4 hang az alább ismertetésre kerülő egyvonalas C. Láthatjuk, hogy a MIDI-szabvány pontosabb, jobban azonosítható hangelnevezéseket kínál. A magam részéről ebben a fejezetcsomagban még a régi elnevezést használom.
A fehér billentyűs C-dúr skála a C-D-E-F-G-A-H-(C) hangokból áll. A piros pöttyel jelölt egyvonalas C hang a zongora klaviatúráján és az ötvonalas zongorakottában...
...pontosan ugyanazt a C hangot jelöli!
Az egyvonalas C hang tehát a felhasználható hangkészletet (vele a klaviatúrát) láthatóan 2 részre osztja, ezt a kotta basszuskulcs (bal kéz) és violinkulcs (jobb kéz) formájában mutatja.
Határozzuk meg egyértelmű jelölésekkel a teljes zongora-hangkészletet (a klasszikus zeneelmélet szerint)!
Szubkontra-oktáv
Minden komolyabb zongora vagy pianínó rendelkezik ezzel a néhány hanggal, többek között az én Roland digitális zongorám is.
Jelölésük: A2 - H2
Kontraoktáv
Jelölésük: C1-D1-E1-F1-G1-A1-H1
Nagyoktáv
Jelölésük: C-D-E-F-G-A-H
Kisoktáv
Jelölésük: c-d-e-f-g-a-h
Egyvonalas oktáv
Jelölésük: c1-d1-e1-f1-g1-a1-h1
Kétvonalas oktáv
Jelölésük: c2-d2-e2-f2-g2-a2-h2
Háromvonalas oktáv
Jelölésük: c3-d3-e3-f3-g3-a3-h3
Négyvonalas oktáv
Jelölésük: c4-d4-e4-f4-g4-a4-h4
Ötvonalas C hang
Hátra maradt még 3 hang, amelyik a legfelső négyvonalas oktáv felett helyezkedik el. Ezek hangzása azonban már igazi verébcsipogás. Klasszikus zeneelméleti jelölésük: c5 - cisz/desz5 - d5. Ezek közül zenei rendszerünk legmagasabb hangja a pikkoló ötvonalas D hangja 4699Hz rezgésszámmal ( d5- D8).
A fenti hangsorok egyetlen nagy C-dúr skálában az ötvonalas kottarendszerben (a négyvonalas C feletti hangok már nincsenek jelezve):
C1-D1-E1-F1-G1-A1-H1-C-D-E-F-G-A-H-c-d-e-f-g-a-h-c1-d1-e1-f1-g1-a1-h1-c2-d2-e2-f2-g2-a2-h2-c3-d3-e3-f3-g3-a3-h3-c4
A továbbiakban a hangnevek tehát ezzel az egyezményes jelöléssel lesznek beazonosítva.
Az ógörögök lényegében meghatároztak mindent, ami a "jó zenéhez" szükséges. Pithagorasz és tanítványai kiszámolták a harmonikus felosztás képleteit és abból az alapvető zenei konszonancia matematikai arányait (oktáv 2:1, kvint 3:2, kvart 4:3, stb.), amely a hangközök további pontosításához, végül egy hangközrendszer teljes megalkotásához vezetett. Persze mindezen tudomány előtt -mintegy a "harmóniára hegyezett füllel"-, felfedezésre került a pentatónia, majd az ezt kibővítő heptatónia (hétfokúság). Erről a folyamatról részletesen írok a Temperált hangrendszer című fejezetekben.