Az alapskálák VIIIe.
A végtelenített skálaszerkezet használata nevezetes hangpozíciók megjegyzésére
Írta: Szilágyi Tamás
További hasznot jelenthet számunkra, ha a végtelenített technikai skálaszerkezetet arra használjuk, hogy zenei szempontból nevezetes hangok fizikai elhelyezkedését megjegyezzük, vagy játék közben felidézzük. Ilyen nevezetes hangok például az európai zene tonalitásának egyik alapsémája, a TSDT-képlet alkalmazása esetén a tonika (alaphang), a szubdomináns és domináns hangok. Sokat segíthet, ha improvizáció közben ezek a hangok „kéznél vannak”, azaz bármikor meg tudjuk szólaltatni azt, ami zenei szempontból az adott pillanatban odakívánkozik.
Amint azt már fentebb kifejtettük, a végtelenített skálaszerkezet egy egyedi kapcsolódási pontot alkot a zenei szerkezet (a hangköz-sorozat) és a technikai skálaszerkezetek között, hiszen általa egyetlen objektumban kapcsolódik össze a zenei és a technikai szerkezet. Azt is láttuk, hogy a zenei szerkezet megváltoztatása hogyan vezethető át erre az egységes technikai szerkezetre, amely az összes skálafokot önmagába tömöríti. Az is nyilvánvaló ezek után, hogy a zenei szerkezetben bizonyos hangokat megjelölve, a megjelölt hangok a végtelenített technikai szerkezetből generálható összes technikai skálaszerkezetben is helyesen (tehát a megfelelő helyeken) fognak megjelenni.
Példaként tekintsük a dúr skálát, amelynek zenei szerkezetében jelölje piros szín a tonikát, kék a szubdominánst, zöld a dominánst! A teljesség kedvéért feltüntettük a párhuzamos moll skála kezdőhangját is (tonika parallel):
A színeket a végtelenített skálaszerkezetre felvezetve, a következő diagramhoz jutunk (figyelembe véve, hogy ezt a végtelenített szerkezetet a mixolíd pozíciótól ábrázoljuk, így annak kezdete és a dúr skála kezdete nem esik egybe):
Az ábra haszna, hogy dúr tonalitás esetén az ábra szerinti színezéseket a végtelenített alapskálából kiolvasható 7 alapskála bármelyikére rávetíthetjük, így bármely alapskála technikai szerkezetén azonnal láthatjuk, hova esnek a TTpSDT-hangok. Különösen könnyű ezt megtenni akkor, ha a skálákban való barangolás során egyébként is számon tartjuk azt, hogy a végtelenített skálaszerkezetben éppen hol járunk, sőt, a konkrét, adott fekvésbeli skálát is ennek megfelelően, a 3. szakaszban foglaltak szerinti mnemonikai technikával „bontjuk ki” a lejátszáshoz. A színezéseket ezért érdemes a 7 trichordhoz kötni, tehát oly módon megtanulni, hogy például:
-
D1 legmélyebb hangja D azaz domináns,
-
D2 legmélyebb hangja T azaz tonika,
-
D3 legmélyebb hangja S azaz szubdomináns, középső hangja pedig D, stb.
Ekkor ugyanis ezekre a szabályokra bármikor közvetlenül támaszkodhatunk, függetlenül attól, hogy hol (melyik skálafokban) vagyunk, pusztán azáltal, hogy számon tartjuk a végtelenített alapskálabeli virtuális pozíciónkat.
Moll tonalitás esetén a fenti ábra nyilvánvalóan érvényét veszti. Helyette induljunk ki a moll skála zenei szerkezetéből és színezzük meg itt is a TSDT-hangokat:
A színezést a végtelenített skálaszerkezetre felvezetve a következőt kapjuk (természetesen itt is ügyelve arra, hogy a színezést a moll skála tényleges kezdőpozíciójáról indítsuk):
Ha tehát moll-ban vagyunk, akkor bármelyik alapskála-fokot használjuk éppen, a fenti ábra szerinti színezést arra rávetítve azonnal láthatjuk a pillanatnyilag érvényes TSDT-színeket.
Jegyezzük meg, hogy a színezés nem „abszolút”, hanem adott tonalitáshoz kötődik! Ezért - ahogy fentebb is látható - különböző tonalitásokhoz különböző színezések tartoznak, függetlenül attól, hogy a végtelenített technikai skálaszerkezet ugyanaz!
Pénzes László