Az alapskálák VIIa.
A dúr skála bővítési és szűkítési lehetőségei
Bevezetés
A Tévedések és egyéb vígjátékok fejezet "Bővített líd skála" című részében kiszámolom, hogy egy líd skála hányféleképpen bővíthető saját és további hangokkal. Ebben a fejezetcsomagban ezt a gondolatmenetet szeretném folytatni, egy kicsit más, matematikai szempontból letisztultabb, skálaszempontból pedig átláthatóbb, nevezetesen egy C-dúr skála formátumában.
Azért választottam ezt a skálát kiindulópontként, mert kizárólag fehér billentyűket tartalmaz, hiszen ez a skála alkotja az úgynevezett törzshangsort (C-D-E-F-G-A-H-C)...
...tehát az összes lehetséges bővítés a fekete billentyűkön fog megvalósulni. Igaz, nehéz ezt a fajta bővítést a gitár fogólapján tetten érni, de hála Istennek elénk ugrott a masszív, mindent elnyelő Pénzes-féle módszertan...☺
...amely mindenféle módszertani eszközzel megpróbálja ezen vizuális anomáliákat betömögetni. Például ha C-dúr skálánkat statikusan, egyetlen húrra húzzuk szét (egyhúros gyakorlat formájában), akkor mindez viszonylag jól átláthatóvá válik:
Ezt a bővítési módszert egyébként sokan alterációnak nevezik, amivel kellőképpen el is ködösítik, elmisztifikálják a mögötte lévő eljárást. A skála saját vagy idegen hangokkal történő kibővítése sokszor idegenszerű skála-, és vele akkordhangzásokat eredményez, amivel persze nincsen baj, ha hozzáértő ember, mondjuk Richard Wagner vagy Frederic Chopin teszi. Manapság a kortárs jazz használja előszeretettel ezt az eljárást, csakhogy az alterált zenéhez legtöbbször nem rendel hozzá gondolati tartalmat, ettől aztán az egész élvezhetetlenné válik. Erről az esztétikai problémáról részletesen írok a Kritikai fórum fejezet "Magánvéleményem napjaink jazz-éről" című részben.
Nos, hogy kinek melyik "alterált" skála tetszik, ezt döntse el mindenki saját maga. Mindenesetre ez a kijelentés, illetve a választás felajánlása jóval demokratikusabb lépés, mintha egy többszörösen bővített skálára spontán ráfogom, hogy ennek számomra egészen "hajnalhasadás holdtölte után" hangzása van. Amivel persze lehet, hogy igazam van, azaz mindenképpen számít a szubjektív ítélet, ám ha mindemellett nem tudok felmutatni ebből levezethető, valóban értékes zenét, akkor csak hülyítem a laikusokat. Figyelem, néhány önjelölt zseni ezt teszi a közönségével!
Pénzes László