Az alapskálák V.
A skálakörök
A fejezet egy újfajta vizuális megközelítést kíván alkalmazni főként az Alapskálák II. című fejezetben már részletesen tárgyalt, az alapskálák közti zeneelméleti összefüggések még pontosabb szemléltetésére.
Amint azt az Alapskálák II. című fejezet részletes tanulmányozása során észrevehettük, az alapskálák belső szerkezeteiben...
-
Dúr (1. fok) 2 egész – 1 fél – 3 egész – 1 fél
-
Dór (2. fok) 1 egész – 1 fél – 3 egész – 1 fél – 1 egész
-
Fríg (3. fok) 1 fél – 3 egész – 1 fél – 2 egész
-
Líd (4. fok) 3 egész – 1 fél – 2 egész – 1 fél
-
Mixolíd (5. fok) 2 egész – 1 fél – 2 egész – 1 fél – 1 egész
-
Moll (6. fok) 1 egész – 1 fél – 2 egész – 1 fél – 2 egész
-
Lokriszi (7. Fok) 1 fél – 2 egész – 1 fél – 3 egész
...valójában egyértelmű ciklikusság vehető észre. Ha ez így van, akkor lehetséges, sőt célszerű a belső zeneelméleti összefüggéseket kör formátumban ábrázolni.
Tehát olyan kört kellett készítenünk, amelyiknek 7 szelete van, mert 7 hangból álló skálaszerkezeteket vizsgálunk.
Az ötletet ezúton köszönöm Kassai Zoltán igen konstruktív építész tanítványomnak!
A szeletek pontjai a skálanevek, a szelet közei pedig a hangköz(mértékek). Bár Gitáriskolámban már sok helyen említettem, de megerősítésképpen gyorsan nézzük át a kapcsolódó hangközneveket is!
Ezúton szeretném hangsúlyozni, hogy a félhang elnevezés nem egy konkrét zenei hang (ez tanítványaim leggyakoribb tévedése, azt gondolván, hogy az a zongora valamelyik fekete billentyűje), hanem 2 szomszédos hang által meghatározott hangköz. Ez egyébiránt az európai temperált hangrendszerben a legkisebb zenei lépés. Lássuk ezt a zenei csoszogást a gitáron...
...és ez a félhangnyi hangközlépés a zongorán, például E és F között:
(Bocsánat, hogy szemléltetésül ilyen kis ábrát használok, de az alábbi skálakörökben majd éppen ezeket fogom felhasználni...)
A félhanglépés legfőbb jellegzetessége, hogy nincsen közötte egy harmadik hang, ellentétben az egészhangos lépéssel, mert ott mindig találunk egyet:
A zongora ábráján fekete billentyű formájában láthatunk egy harmadik hangot a 2 fehér között (a bal szélső, fekete félbillentyűvel ne foglalkozzunk), ez tehát egy egészhangnyi hangköz. Ez fordítva is igaz: 2 fekete billentyű közti egy fehér (általában) szintén egészhangnyi hangközt mutat.
Gyakran teszik fel nekem a kérdést, főleg zeneelméleti órán: miért nevezték el félhangnak a legkisebb zenei lépést? Mivel gyűlölök vállat vonni, ezért a következő szabványos választ adom a kérdésre:
"Ne csodálkozzunk azon, hogy erre senki sem tudja a választ: a klasszikus zeneelmélet amúgy is tele van főként pedagógiai következetlenségekkel. A félhang elnevezés nem következik a hangköz frekvenciaarányaiból (amelyből egyébként kétféle van: "nagy" félhang = 16:15 és "kis" félhang = 25:24 aránnyal), sem pedig a temperált hangrendszer 12, matematikailag kiszámított hanglépéséből. A nagyjából 300 éves temperált hangrendszerben nincs olyan "egész", amihez képest ez a hangközlépés "fél" lenne. Valamiféle erőltetett levezetést alkothatunk a Temperált hangrendszer "A harmonikus felosztás rendszere" című része alapján, hiszen ott éppen hangközarányok a matematikai kiindulópontok, ám a rendszer hangolási nyitottsága miatt az elnevezés szintúgy következetlen. Ez tehát egy pontatlanul bevezetett fogalom, mert nincs sem zeneelméleti, sem matematikai alapja. Ebből következően a járulékos hangköznevek is pontatlanok, ilyenek: egészhang, másfélhang, negyedhang, stb.
Javaslatom, hogy a félhangnyi lépést nevezzük "Bucómaci"-hangköznek, mert bár éppúgy nincs értelme, de legalább humoros."
Az alábbi táblázatokból tehát könnyen megállapíthatjuk az aktuális skála belső szerkezetét. A leolvasás mindig jobbra, azaz az óramutató járásával megegyező irányban történik. A táblázatok közepét pusztán esztétikai okokból cipóképű smiley-val töltöttem ki; ő voltaképpen én vagyok, amikor valaki megért végre valamit a Pénzes-féle módszertanból...☺
A testvér-alapskálák felfedezéséről részletesen írtam az Alapskálák III. című fejezetcsomagban. Szerintem lényeges megemlíteni a másik diatonikus skálafajtát is...
A harmonikus moll skálafokok köre nem oly izgalmas jelenség, hiszen rajta a nevek helyett csupán számok, még pontosabban a harmonikus moll skálafokainak számai láthatók. Ám a kör mégsem egyetlen tonalitást takar, hanem voltaképpen kettőt. Erről, azaz a harmonikus mollból levezethető, annak 5. fokáról indított domináns (keleties) fríg skáláról részletesen írtam a Domináns (keleties) fríg skála I. című fejezetben.
A másik érdekesség a félhanggal megemelt 7. fokból adódik, mert így a 6. és 7. fok között másfél hang lesz a különbség.
Érdemes egyébként a harmonikus moll skálafok elnevezéseit a Pénzes-féle módszerrel is megjegyezni, mert így azok sokkal könnyebben beazonosíthatóvá és reprodukálhatókká válnak, főként az Alapskálák vizuális megtanulása után, hiszen az azonos fokú skálaszerkezetek nagyon hasonlítanak egymásra (tulajdonképpen közöttük oktávonként egy hang különbség van). Ezeket az elnevezéseket nem szerepeltettem a táblázatban, így itt említsük meg:
-
1. fok - moll fokú,
-
2. fok - lokriszi fokú,
-
3. fok - dúr fokú,
-
4. fok - dór fokú,
-
5. fok - fríg fokú,
-
6. fok - líd fokú,
-
7. fok - mixolíd fokú.
Pénzes László