(Szakmai) tévedések és egyéb vígjátékok IV.

A folyamatos fel-lepengetés lassítja a játékot...

 

Egy fórumon tett megjegyzésre egyik tanítványom talált rá. Hát igen, az emberek mindig is ragaszkodtak tévedéseikhez, ettől olyan nyomorult a világ még 2009-ben is és ez csak súlyosbodni fog. Épp ahogy Einstein mondta:

 

"Két dolog végtelen: az emberi butaság és a világegyetem, de az utóbbiban nem vagyok biztos."

 

Persze a megjegyzéssel nem kéne foglalkoznunk, elvégre azt lényegében névtelen "betelefonáló" tette, így a szakmai vélemény egyszerűen nem hiteles, de azért járjunk az állítás végére.

 

Úgy érzem, hogy a folyamatos fel-lepengetés analízise teljes a Szólótechnikai alapok című fejezetcsomag "filozófiai" részében. Abban én az analitika és egy kis logikus próza módszerével bebizonyítom, hogy a folyamatos fel-lepengetés az optimális megoldás az összes közül. Ellenpéldaként a sasszélépés mintájára megemlítem a húrlepengetéses-módszert, amelyben húrváltás esetén a pengetés iránya nem változik, ekkor tehát esetenként minimum kétszer vagy le vagy felfelé pengetünk.

 

Létezik még egy harmadik megoldás is, ekkor nincs is pengetés, hanem úgymond "legátózunk", azaz a hangokat pengetés nélkül játsszuk ki. Erről is részletesen írok a Szólótechnikai alapok fejezetcsomag egyik fejezetében Néhány gondolat a legato-technikáról címmel.

 

Illetve analitikai szempontból van még egy negyedik lehetőség, amely valamilyen erőltetett rendszerben vagy éppenséggel kaotikus módon ötvözheti a fenti 3 lehetséges megoldást. Ez azonban már a ostobaság határát súrolná, mert előbb-utóbb még a rendszertelenül gyakorló gitárosnál is feláll valamiféle rendszerezett pengetési mód, hiszen enélkül nem tudna megtanulni gitározni. Ez általában vagy húrlepengetéses-módszer vagy legato-technika.

 

A folyamatos fel-lepengetés optimalitását nemcsak én hirdetem, hanem nagyon sokan azok közül, akiket ma a világ gitáros ikonként tisztel. Ilyen például John Petrucci (Dream Theater), akinek szerintem egyszerűen nincs lejátszhatatlan zenedarab, illetve ezúton utalnék Chris Impellitteri Speed Soloing című oktatási anyagára. Ebben a videóban Chris Impellitteri folyamatos fel-lepengetéssel sebességi világrekordokat döntöget. A videót sajnos időközben eltávolították a YouTube oldaláról.

 

Természetesen -amint erre Gitáriskolámban több helyen is utaltam-, a gitározás nem rövidtávfutás, ám az már egyáltalán nem mindegy, hogy gitártudásunkat milyen technikai alapokra fektetjük és tömör szakmai véleményem szerint a folyamatos fel-lepengetés az egyedüli, betonkeménységet adó alaptechnika. Ebből az álláspontból nem tudok engedni.

 

Szóval, most is, mint mindig, elérkeztünk a Pénzes-féle módszertan legfontosabb alapelveihez:

Ám ha ilyen szintű analitikára (a jelen pillanatban) nem vagyunk képesek, még mindig marad egy megoldás.

 

Mikor vagyunk a legbölcsebbek? Ha minden lehetséges pengetési módot kigyakorlunk és a választást későbbre hagyjuk.

 

Persze ezen skálamennyiséghez szinte mániákus elszántság és rengeteg nemes erőfeszítés szükséges, nem ostoba, névtelen szövegelés egy kétes szakmai értékű "fórumon"...