(Szakmai) tévedések és egyéb vígjátékok IX.

A csöves erősítő körüli legendáról

Ebben a részben ízlésbeli magánvéleményről van szó, ezért nem áll szándékomban a kialakult legendát megingatni, csupán annak árnyékos oldalát is megvilágítani.

Először is: a csöves hangzás ugyan szép, de nem a gitár referenciahangzása, bár bizonyos szakmai (valójában szakma mögé rejtőzött üzleti) álláspontok szerint annál jobb nem létezik. Ez egyszerűen nem igaz, tekintve, hogy egy hangzás mindig ízlésbeli magánvélemény. Én személy szerint határozottan nem szeretem a csöves hangzást, ami tehát még egyszer hangsúlyozva: ízlésbéli magánvélemény, sőt ezzel az állásponttal nem is vagyok egyedül.

Én találkoztam olyan tanítvánnyal, aki egy csöves Marshall-erősítőre úgy tekintett...

...mint álmai netovábbjára, holott mikor elkezdtem őt faggatni, hamar kiderült, hogy valójában fogalma sincs a csöves és nemcsöves hangzás közti akusztikai különbségekről. (Egy ilyen jellegű teszt olvasható Vedres Balázs virtuális tollából a Hangszertesztek fejezet "Csöves erősítő vagy digitális?" című fejezetében.) Ez azt bizonyítja, hogy sokszor nem a józan eszünk után megyünk, hanem a folyamatosan belénk sulykolt marketing-stratégiák után.

Másodszor: találkoztam olyan tanítvánnyal, aki végül megvette csöves Marshallját, ám hangzásával mégsem volt megelégedve, így hamar túladott rajta.

Természetesen nem kell a fenti 2 példát általánosítanunk, csupán gondolkodjunk el azon, hogy...

"nem mind csöves, ami fénylik..."

Most folytassuk tovább a vizsgálódást és nézzük meg a csöves erősítők hátrányait!

• Egy csöves erősítő rendkívül nehéz. Egyszer cipeltem Vedres tanár úr csöves Marshallját az autójáig egy jam session alkalmával és utána azt mondtam magamban, hogy erre én többet nem vagyok hajlandó, pedig nagyon tisztelem őt ☺. Egy középméretű Marshall szerintem nagyjából 25-30 kilogramm!

• Az erősítőben lévő elektroncsövek eléggé érzékenyek, a legkisebb ütésre is tönkremehetnek. Ez enyhén szólva nem előnyös állandó zenészi cipekedés esetén.

• A csöves erősítő gyártói elfelejtik megemlíteni, hogy az elektroncsöveknek bizony van egy adott élettartamuk. Csőcseréről nincsenek konkrét adataim, ennek most nem is kívánok utánanézni, de becslésem szerint készüljünk fel minimum 10.000 forint időszakos kiadásra + szerelési díj (valójában én 20.000 forintot gyanítok, de nem lepődnék meg, ha ennél is drágább volna).

• Nem mindegyik csöves széria sikerült jóra, így ha nincs szerencsénk, akkor kifoghatjuk a méregdrága, de rossz szériát. Ez fokozottan igaz használt csöves erősítő vásárlása esetén.

• A csöves-mániát természetesen a kereskedők igyekeznek leginkább kihasználni, ez viszont brutális hazai erősítőárakat eredményez, így egyre jobban megéri kibatyuzni Németországba és onnan importálni a kívánt erősítőt vagy hangszert. Az egyik tanítványomnak volt már ilyen tranzakciója egy csöves Peavey-erősítővel és körülbelül 150.000 forintot (!) nyert a bolton.

Hangsúlyozom, hogy mindezzel nem kívánom megingatni a csöves hangzás listavezető pozícióját, már csak azért sem, mert nem teszek javaslatot alternatívára.

Aki eddig szerette a csöves hangzást, az ezután is szeretni fogja. De azért vannak másféle álláspontok is a belénk sulykolt marketing-stratégiáknál...