(Szakmai) tévedések és egyéb vígjátékok XVI.
A mozdulat szó pontatlan kifejezés a gitároktatás során (sőt, bármilyen hangszeres oktatás során), annak ellenére, hogy én is sokszor használom egyszerűsítésképpen. Valójában a gitártanulás során legtöbbször nincs szó egyetlenegy mozdulatról.
Mit is nevezhetünk egyetlen mozdulatnak? Például olyan mozgás, amelyet csakis egyetlen izom végez el egyetlen irányban, konkrétan ilyen egy szem pislogása, amely nagy valószínűséggel -nincsenek anatómiai ismereteim és most nem is kívánok utánanézni-, de egyetlen izom összehúzódása, illetve ernyedése.
A gitározást tanuló elme tehát valójában nem mozdulatokat, hanem komplex, sok és sokféle izommal-ínnal végrehajtott mozdulatsorozatokat tanul és ez fontos különbség. Ilyen a legegyszerűbb, húrváltástól független, folyamatos fel-lepengetés is.
Miért lényeges ez?
Járt hozzám egy tanítvány, aki mivel elégedetlen volt fejlődésének mértékével (egyébiránt semmi probléma nem volt vele, csupán rettentő türelmetlenül viselkedett önmagával szemben), ezeket a mozdulatsorozatokat a tanulás érdekében további mozdulatokra bontotta le. Ezt neveztem én el fiziológiai analízisnek. Megjegyzem, gazdasági analitikusként dolgozott, tehát nem kellett messze rohannia az ötletért, sőt, még azt is olvasta valamelyik honlapon, hogy a gitáros mozdulatokat érdemes a végletekig lelassítva és analizálva begyakorolni.
Lássuk tehát ezt a tanulási módot!
"Most légy szíves fogd meg a pengetőt és tartsd a a húrok síkjához képest 23,5o-ban. Ettől nincs eltérés, legfeljebb 5o-ban felfelé. Pengess úgy, hogy a legdinamikusabban működő inaid a pulgar ujj felső részén lévők legyenek, míg az indice ujj inai csak félig legyenek megfeszítve. Eközben a másik kezeden feszítsd úgy a kézfejed izmait, hogy a kézfej és az alkarod egymáshoz képest 45o-ban álljon, ± 10o. Pengess az E6 húron olyan ívben, hogy az voltaképpen egy r = 10 cm sugarú kör szelete legyen, ± 2 cm. Az 1. ujjal a húrt ne nyomd meg jobban 2,5 Pa nyomásnál!"
Ugye abszurdum...
Tehát a szemlélettel nem értek egyet, több szempontból:
-
most ne kívánja a Tisztelt Olvasó, hogy a folyamatos fel-lepengetés komplex mozdulatsorozatát fiziológiai analízis alá vegyem, mert akkor abba mindannyian bele fogunk őrülni. Én egyébiránt képes vagyok ilyen elmehábor boncolásokra, erre a Pénzes-féle módszertan az élő példa, ám ez teljesen felesleges, mert a mozdulatok önmagukban nem számítanak, hanem csupán az, hogy folyamatos fel-lepengetéssel megszólal-e a skála vagy sem. Ebből a szempontból tehát lényegtelen, hogy a tanítvány ujjai között a pengető 26o-os vagy 33o-os szögben áll-e, kizárólag az optimális technikával megszólaltatott skála, skálavariáció számít. A nyers skálahegyek pedig meghozzák a várt eredményeket, mert a tanítvány a mozdulatsorozatra fiziológiai analízis nélkül is rá fog érezni.
-
Belátom, az optimális mozdulatsorozat begyakorlásakor valóban előnyös lehet, ha bizonyos mélységig hatolva kielemezzük a megtanulandó mozdulatsorozatot, ám ennek igenis vannak határai. Nem szabad, hogy a sok bába között elvesszen a gyerek, mert a lényeg a dinamikus mozdulatsorozat és annak hatásai, nem pedig az önmagában véve hatástalan mozdulat. Azaz ne anatómiát tanuljunk, hanem optimális pengetést. Egyúttal azt is vegyük észre, hogy az emberi élet és annak "végrehajtása" nem az anatómia meghitt tanulmányozására lett megtervezve; ez már civilizációs járulék. Más szóval: óriási zenei és más zsenik működtették itt zsigereiket bárminemű orvosi ismeret nélkül.
Javaslatom, hogy az optimális mozdulatsorozat kigyakorlása lényegében lassan, nem kapkodva, okos megfontolással, de dinamikusan történjen és a legfontosabb: bízzunk integráló elménkben! Kellő mennyiségű gyakorlás után az elme képes lesz a mozdulatsorozatot optimálisan integrálni személyiségünkbe. Ez azért lehetséges, mert az emberi elme integráló elme. Ez azt jelenti, hogy az elme mindig többet tud kihozni egy megtanult tudáshalmazból, mint amit maga a tudáshalmaz effektív mennyisége képvisel. Pontosan ettől (és a viszonylag gyors tanulás képességétől) kreatív az emberi elme.
Még egy gondolat, a mozdulatsorozatok betanulása kétféle lehet:
-
vannak olyan mozdulatsorozatok, amelyekben nem szabad továbblépnünk, amíg rutinszinten be nem gyakoroltuk. Ilyen például a már haladó szinthez tartozó arpeggio-skálák sweep-picking technikája.
-
A mozdulatsorozatok másik fajtájánál -ha az alapmozdulatok nagyjából megfelelőek-, tovább tudunk lépni, mert azok a gyakorlással együtt lassan, fokozatosan fognak letisztulni. Ilyen például a folyamatos fel-lepengetés. Egyetlen tanítványomnak nem ment még ez a mozdulatsorozat azonnal tökéletes kivitelezésben, néhány hónap skálázás után azonban mindegyikük ráérzett. Persze mindegyikük "egy kissé másként penget ugyanúgy", ám ez nem számít, mert egyedül a mozdulatsorozat lényeges, nem pedig maga a mozdulat.
Pénzes László