Szólótechnikai alapok III.
Általában a haladó ujjrendekről
A Szólótechnikai
alapok I. és II. gyakorlási sorozatok beállították az optimális technikát,
valamint azokat középszintig be is gyakoroltatta. Az alább ismertetésre
kerülő 3 skálavariáció már haladó ujjrendeket tartalmaz. Szeretném
hangsúlyozni, hogy az ujjrendi problémákat nem én gyártom, hanem bizonyos
zenei (és skálavariációs) képletekből, valamint főként a G és H húrok
közti nagyterc hangolási különbségből adódóan automatikusan jelentkeznek.
A kezdő és haladó ujjrendek közti legnagyobb különbség, hogy míg a kezdő
ujjrendek lineárisak, azaz a skálában egyenesen haladnak felfelé majd le,
addig a haladó ujjrendek ez a szekvencialitás már megtörik.
Nincs olyan szólótechnikai módszertan, amely minden problémára tudna
megoldást mutatni, hiszen gondoljunk bele a következőbe: a saját
gyártmányú skálarendszerező és -variációs szoftver, az OSIRE...
...elméletileg 725 = 1.341.068.619.663.964.900.807 skálavariációt képes lejátszani. Ezen skálavariációs mennyiség nagyobbik része bizony haladó ujjrendi problémákat tartalmaz és a Tisztelt Olvasó is láthatja, hogy ezt a mennyiséget képtelenség oktatási szempontból lemodellezni. De sietek mindenkit megnyugtatni: nem is ez a cél, hanem az, hogy néhány fő ujjrendi probléma felvázolásával a gyakorló kialakíthassa saját ujjrendi stílusát. Ez 2 összetevőből áll:
-
Pénzes-féle módszertan,
-
a gyakorló saját személyisége.
A kettőt
összegyúrva a gyakorló előbb-utóbb képes lesz a legbonyolultabb
ujjrendeknek tűnő technikai szörnyetegekkel is megbirkózni, erre én vagyok
a tanú, hiszen a fejlődés fokait folyamatosan tapasztalom haladó
tanítványaimnál. Tehát nem kell mást tennünk, mint kőkeményen kigyakorolni
a javasolt haladó ujjrendi megoldásokat, majd elgondolkodni felettük.
Gyorsan ismétlésképpen említsük meg a legfontosabb idevágó, Pénzes-féle
szólótechnikai alapelveket!
-
Húrváltástól független, folyamatos fel-, és lepengetés.
-
Homogén ujjrend - Minél kevesebb ujjrendből kell válogatnunk, annál biztosabb lesz játékunk és annál gyorsabbá tudjuk azt tenni.
-
Egy ujj-egy hang szabálya - Egy ujjal csak egy hangot foghatunk le. Bár a való életben vannak, ám ebben a kiadványban erre nem lesznek kényszerű kivételek.
-
Ujjrend-irányultság avagy a skála lendülete - Ez eléggé nehezen körülírható fogalom. Azt takarja, hogy a skálának mindig létezik egy bizonyos fizikai irányultsága-lendülete, egy olyan képzeletbeli irány, amelyen keresztül a skála mozog. Az alábbi ábrán egy alapértelmezett G-dúr skálát láthatunk, egyúttal a két irány be is van jelölve. A skála ebben a fizikai irányokban mozdul el és ezen képzeletbeli irányokat az ujjrendnek is követnie kell. Az ujjrendben ugyanis általában többféle választási lehetőségünk van. A lehetségesek közül mindig azt az ujjrendet válasszuk ki és gyakoroljuk be, amelyik a skálairányultságnak, lendületnek mindenkor a legmegfelelőbb.
-
Az ujjak letevése - A skálában felfelé haladva (E6 → E1) az ujjak mindig maradjanak lent (ez főleg az 1. ujjnak kötelező), forduláskor szintén, vissza pedig (E6 ← E1) folyamatában halad az ujjak letevése. Az ettől eltérő mozdulatsorozat hibás. Tipikus hiba szokott lenni az, amikor a tanítvány a skálában felfelé haladva (E6 → E1) az ujjait is felemeli. Ezen hibás mozdulat egyúttal felesleges is, hiszen gyors játék esetén erre már nem lesz időnk.
-
Az ujjak megtörése - A játszó kéz ujjai lehetőség szerint soha ne törjenek vissza, ne törjenek meg. Az alapértelmezett kéztartásban egyébként is az ujjak szinte merőlegesen érintik a fogólapot, ettől néha egy-két, kisbarrét igénylő arpeggio-technikánál lehet eltérni és akkor is csak rövid ideig.
Figyelem! A kép rossz húrlefogást tartalmaz!
Tehát 3 haladó szintű skálavariációt fogunk megvizsgálni és kigyakorolni. Mindhárom olyan ujjrendi megoldásokat tartalmaz, amelyeket később nagyon sok további (de nem mindegyik!) skálavariációra és zenei képletre alkalmazhatunk. A 3 skálavariáció a következő:
-
10
-
0123
-
0120
Mivel mindhármat mind a 7 alapskálára ki kell gyakorolnunk, ezért 3 x 7 = 21 skálavariációt kell elsajátítanunk.