Legelőször azt szeretném javasolni, hogy mivel pedagógiailag egyszerűen képtelenség kezdők részére egy lineáris tanulási ütemtervet felállítani, ezért bárminemű tanulás előtt egyszer, de nagyon alaposan olvassuk át az anyagot (azaz az Útmutatóban felvázolt fejlődési utat), attól függetlenül, hogy milyen mélységben értjük meg az ott leírtakat.

Ezáltal lesz egy új, hézagos, de alapszinten már széleskörű rálátásunk arra a megtanulandó anyagmennyiségre, amellyel ezután akár évekig foglalkozhatunk. A későbbiekben majd dolgozzunk ki olyan következetes, személyre szabott gyakorlási ütemtervet, amely tartalmazza az általam és/vagy Ön által fontosnak vélt gyakorlatokat.

A skálázást, azaz a nagyobbrészt nyers, technikai gyakorlatokat és a zenei élvezetet nyújtó zenélést soha ne tévesszük össze.

Én sohasem állítottam, hogy a skálázás élvezetes volna, csupán azt, hogy hasznos, ám kiemelten az. Kizárólag azt tudom megígérni a vér, az izzadság és az unalmon felül, hogy ezen fejezetcsomag (és bővítményei) következetes áttanulmányozása esetén Önnek nem lesznek alapszintű szólótechnikai problémái, valamint hogy teljes zeneelméleti rálátása lesz a gitár hangjaira. Magyarán nem maradnak sötét zeneelméleti és gitártechnikai foltok a gitáron. Személyes megjegyzésem, hogy a jó módszertanhoz az említett kritériumok tökéletesen megfelelők és elégségesek.

A legnehezebb dolga nyilvánvalóan a magányos gitárosnak van, hiszen önmaga tanárává kell válnia.

Az igazság az, hogy erre nem mindenki képes.

Én a magam szerény eszközeivel, azaz főként pedagógiai tapasztalataimmal segítem a „magányos farkasok” legnagyobb ellenségét: önmagukat leküzdeni.

A gyakorlási ütemterv összeállításakor vetődik fel a kérdés, hogy abban mennyi régi és új gyakorlat szerepeljen. Erre nem lehet egyértelmű választ adni, tekintve, hogy az erre áldozható idő mindenkinél különböző. Ám különbséget kell tennünk intenzív és extenzív gyakorlás között:

1. az intenzív gyakorlás azt jelenti, hogy adott gyakorlathalmazt addig gyakorolunk, amíg az viszonylag jól nem megy. Ebben az esetben tehát új, külsőleges elemeket nem vonunk be, csupán a meglévőket erősítjük, legtöbbször gyorsítjuk, stabilizáljuk.

2. Ezzel szemben az extenzív gyakorlás során a technikát nem intenzíven, azaz belterjesen, tehát ugyanazon gyakorlatokkal, hanem külső, esetenként új technikai megközelítésű gyakorlatok bevonásával tökéletesítjük.

Egyértelműen néha ez, néha az viszi előbbre optimális mértékben a tudást és itt a kulcsszó az optimális, hiszen közvetve szinte minden a tudás hasznára válik, már csak az a kérdés, hogy melyik a legjobban.

A fent említett intenzív gyakorlási módhoz tartozik az aktuális tudáshatár elérése. Minden tanulónak van egy aktuális tudáshatára, amelyet egy adott szint mellett már nem tud átlépni. A cél természetesen ezen határ fokozatos tágítása, ám a gyakorlás során folytonosan bele fogunk ütközni. Gyakorlás közben fontos felismernünk az aktuális tudáshatár elérését, mert onnan már nincs továbblépés: új, extenzív gyakorlatokat kell behoznunk a gyakorlási ütemtervbe.

Az aktuális tudáshatár viszonylag jól belőhető a Pénzes-féle módszertanban, hiszen a skálák, skálavariációk pontos, metronómos lejátszása egzakt módon megmutatja az aktuális értékeket. Érdemes ezeket a gyakorlási ütemtervben lejegyzeni, archiválni, a későbbiekben pedig ellenőrizni, néhány hónap elteltével "felülírni", "legyőzni".

Ügyeljünk arra, hogy gitártudásunk fejlődése fokozatos és megalapozott legyen.

Ne ugorjunk bele olyan gyakorlatokba, amelyek egyértelműen meghaladják képességeinket (ez lesz később a mi „légbe épített” tudásunk, amellyel lényegében semmit sem fogunk tudni kezdeni), és igyekezzünk, hogy előbb-utóbb megértsünk minden gyakorlat mögött húzódó zeneelméletet és "filozófiát". Enélkül ugyanis a gyakorlatot –elszigetelődött érthetetlensége miatt-, nem leszünk képesek továbbgondolni, azaz sohasem lesz belőle zenei kreativitás.

A szó egyfajta információtöbbletként azt jelenti, hogy főleg a magyarázatoknál gyakran másoltam oda a már egyszer valahol említett táblázatot vagy szöveget. Ezzel nem a terjedelmet kívántam növelni, hanem a gyakorló tanulását megkönnyíteni, mert így a magyarázat lendületében, érthetőségében egészet fog alkotni. Más helyen viszont éppen ezt a lehetőséget hagytam el tisztán pedagógiai okból: ott azt szeretném, ha a gyakorló továbbgondolná az említetteket.