A pengetési hibák kezelése alapelvében nagyon egyszerű:

1. nagy hibánál azonnal le kell állnunk és ki kell javítanunk, mert vétünk az egyik legfontosabb szabály, a folyamatos fel-lepengetés ellen. Ilyen hibák: lepengetés, felpengetés, kör lepengetés, kör felpengetés. (Nem számítom ide a megfelelő gitár-, kéz-, és ujjtartást, mert ha ezen alapok sincsenek meg, akkor felesleges bármiről is beszélnünk.)

2. Kis hibáknál tovább kell mennünk a skálában, a szólóban, a zenedarabban mintha semmi sem történt volna. Erre szoktam azt mondani, hogy tovább kell mennünk, mert nem lehet zene közben megállnunk és a hiba miatt bocsánatot kérni a közönségtől. Tipikus kis hiba például 1-2 skálahang eltévesztése. A kis hiba lekezelésének szabványos arckifejezése a pókerarc.

Nyilvánvaló, hogy nem minden kis hiba kezelhető le problémamentesen, tehát ezek után is jócskán lesznek fennakadásaink. Ám van 1 olyan speciális hiba, amely kis furfanggal lekezelhető. A probléma gyors játéknál keletkezik, mert ilyenkor jobban megfeszülnek ujjaink ízületei és így pengetőfogásunk egyre merevebbé válik. Ennek egyik negatív következménye, hogy a pengető kezd kicsúszni ujjaink közül. A megoldás során egyszerre kell figyelnünk mindkét kezünkre:

1. a pengetőt fogó kézzel egy pillanatra meg kell állnunk, gyorsan megigazítva a pengetőt,

2. míg ezalatt a másik kéz megy tovább a zenében, mintha semmi nem történt volna.

A mozdulatot -ha ez lehetséges-, olyan skálahelyen kezdjük, ahol a ciklus vagy a szólódarab éppen egyetlen húron van. Persze a hibajavítás túl fog lógni egyetlen húr terjedelmén, de elkezdeni ebben a pozícióban a legegyszerűbb.

Az alábbi videóban a (G-dúr) Quattro-sorozat 0100 skálavariációjával prezentálom a többszörös hibajavítást olyan módon, hogy a pengetőt gyorsan megfordítom ujjaim között.