Pénzes-féle szólótechnikai alapok I.
A pengetés a nyers technikai gyakorlás során mindig, kizárólagosan, folyamatosan le és fel történik, függetlenül a húrváltástól; az ettől eltérő pengetési rend, illetve értelmezés külön jelezve lesz.
A pengető lapja és az alkar iránya egy síkban találhatók, ujjaink között tehát a pengetőt addig kell csűrni-csavarni, amíg az alábbi képnek meg nem felel:
Jól láthatjuk a következőket:
-
a pengetés fogásakor (és a pengető érzékelésekor) a legfontosabb testrész a hüvelykujj párnája,
-
a mutatóujj visszahajlik a hüvelykujj párnája alá, a pengető tehát a hüvelykujj párnája és a visszahajló mutatóujj között helyezkedik el,
-
így a húrok és a pengető szöget zárnak be egymással, azaz a húrok és a pengető síkja nem párhuzamosak egymással. A pengető síkja fizikailag lefelé, a föld felé mutat:
A húrok és a pengető egymáshoz viszonyított szögének mértéke nem oly lényeges, azaz mindenkinél kissé lehet más és más, mert:
-
ha a húrok és a pengető egymáshoz viszonyított szögének mértéke majdnem 00, azaz majdnem párhuzamosak egymással, akkor gyors játéknál, főleg alkaros Impellitteri-pengetés esetén a pengető nem tud lefordulni a húrokról és gyakran beléjük fog akadni,
-
ha a húrok és a pengető egymáshoz viszonyított szögének mértéke majdnem 900, azaz majdnem merőlegesek egymásra, akkor a pengetés furcsa, kerregő hangot fog kiadni.
A pengető alakja és más jellegzetességei bizonyos szint felett ízlés kérdése; ajánlatom a nagyon kemény, tömzsi, vastag, középhegyes fajta (pl. Jim Dunlop Stubby 3.0). Ennek két változata is kapható a nagy és kicsi; én mostanában már a nagyobbikat is tesztelem.
Ezen pengetők előnyei:
-
könnyen kezelhetők,
-
nehezen kopnak, noha alapkövetelmény a határozott, akár húrtépő pengetés,
-
rövid, ám hegyes rész lóg ki az ujjak közül, így nagyon alkalmasak gyors játékra és éppoly kitűnőek a (mesterséges) üveghangok képzésénél is.
Általánosságban elmondhatjuk, hogy minél nagyobb és puhább egy pengető, hegye minél jobban kilóg az ujjaink közül, annál nehezebben kezelhető.