Pénzes-féle szólótechnikai alapok I.
Egyes gitáriskolák szerint a húrokat a fogólapon a következő állandó pozícióban kéne lefognunk:
Érvelésük szerint zenei szempontból így biztonságosabb, mert rezonanciamentesen fogható le a húr. Ha ugyanis a húr rosszul van leszorítva, ami egyébként tipikus kezdő hiba, akkor pengetéskor a gyenge vagy pontatlan lefogás miatt kellemetlen zizegő hang fog keletkezni, amit én zizinek hívok. Ez a hibajelenség általában a második-harmadik gitáróra után megszűnik, annak ellenére, hogy én az alábbi, folyamatos húrlefogást erőltetem:
Én az utóbbi módszert preferálom, több okból:
-
alapértelmezésben biztonságosabb mozdulat a 2 bund közepén lefogni a húrt,
-
ha a húrlefogásban kissé csúszkálunk (amely gyors játéknál egyértelmű), akkor azt korlátozottan bár, de mindkét irányban megtehetjük,
-
magasabb fekvésekben nem lehetséges az elvet megtartani,
-
összességében tehát a középlefogásos-módszer nagyobb technikai játékszabadságot eredményez.
A Malmsteen-féle hornyolt (scallops) fogólap esetében sem változnak meg a fenti alapelvek. Az ilyen típusú gitáron egy kissé nehezebb játszani, de a tapasztalt gitáros ehhez viszonylag hamar hozzá tud szokni.
Pénzes László