Pénzes-féle szólótechnikai alapok I.
Példák a rossz gitár-, és pengetőtartásra
Álló pozícióban túl leeresztett gitár
A támasztó hüvelykujj problémái
Először is meg szeretném ismételni az egyik fontos megállapítást:
"Minden mozdulatnak megvan a maga filozófiája. Minden arra érdemes mozdulat olyan gondolatláncot tartalmaz, amelyet fel kell fedezni, meg kell érteni és alkalmazni, valamint végül az oktatás során meg kell tudni magyarázni."
Gyakran keveredem ugyanis szakmai vitába némelyik tanítványommal bizonyos mozdulatok és tartások esetleges következményeit illetően. Ilyen esetekben azzal szoktam őket leszerelni, hogy azt mondom nekik: lényegében mindegy, hogy mit csinálnak, a problémák magasabb szinten úgyis kijönnek. Az alábbi megjegyzések tehát pusztán jótanácsok, amelyek felett érdemes elgondolkodnunk, egyébként pedig azt csinálunk, amit akarunk...
A gitártartás problémáiról írok még a GYIK - A gitártartás problémái című fejezetben.
A gitártartással foglalkozó fejezetben mutatott (jobbkezes gitárosok esetében) a jobbcombú gitártartásnak határozottan van gitárjáték közben sebességbeli felső határa, mert a csukló nem tud teljesen a gitárnyak alá befordulni. Másik nagy hátránya, hogy nem nagyon látunk rá a fogólapra:
Álló pozícióban túl leeresztett gitár
Álló pozícióban a fent említett következménnyel kell számolnunk, ha a gitár a vállpánttal túlságosan le van eresztve. Ez a pozíció komoly szólótechnikára nem alkalmas, csupán valamiféle punk-zenés, 3 akkordos ritmuspengetésre:
A támasztó hüvelykujj problémái
Ügyeljünk arra, hogy (jobbkezes gitárosok esetében) a balkéz hüvelykujja ne álljon az alábbi, ellentámasztott módon, hanem a hüvelykujj párnája feküdjön a gitárnyak hátsó részére:
Ez egyértelműen rossz tartás, egyúttal ínhüvelygyulladás-veszélyes, mert nagyon megfeszíti az ízületeket!
Egy másik rossz tartás a hüvelykujj hátsó elfektetése:
Az alábbi, igen kényelmes kéztartás, aminek legfontosabb jellegzetessége, hogy a hüvelykujj kilóg a gitárnyak felső részén, csakis blues-improvizációnál, annak is hajlításos megvalósításainál ajánlott:
(Jobbkezes gitárosok esetében) a balkéz ujjai húrlefogáskor sohase törjenek vissza (később néhány haladó technikánál erre lesznek kényszerű kivételek):
Az alapértelmezett pengetési hely ne legyen közel sem a gitárnyakhoz...
...sem pedig a húrlábhoz:
Vigyázzunk arra, hogy gyakorlás közben ne üljünk ferdén, ekkor ugyanis a derekunknál a hátizmok folyamatosan feszülnek. Néhány percig nem probléma ez, de 2 év skálázás után már állandó fájdalommá válhat. A félredőlés főként a gitárnyak irányába szokott előfordulni:
A gitárt mindig szorítsuk magunkhoz. Néha ugyanis előfordul, hogy a tanítvány a gitártestet egészen eltartja magától, ez viszont játékbeli instabilitást fog eredményezni. Az alábbi képen láthatjuk, hogy a gitár a bal comb közepére van támasztva, nem pedig a tövéhez:
Néha a gyakorló teljesen önkéntelenül eldugja valamelyik ujját a gitárnyak alá. Nyilvánvalóan rossz ujjtartás ez, hiszen főként gyors játéknál nincs idő ide-oda tenni ujjunkat, hanem ellenkezőleg: az összes húrlefogó ujjnak folyamatosan fel kell készülnie a hang gyors lefogására, még pedig a fogólap fölött.
Gyakori hiba skálázás közben főként kezdő tanítvány esetében, hogy a húrt lefogása közben egy kissé elhúzza valamelyik irányba. Ez természetesen most nem koncepcionális húrhajlítást jelent, hanem egy öntudatlan hibát. Vigyázzunk ezzel, hiszen ilyenkor, alig érzékelhetően megváltozik a húr magassága (ez általában már egy negyedhangnyi eltérés)!
Gyakori probléma kezdőknél, hogy együtt mozog főleg a 3. és 4. ujj. Öntudatlanul, de néha még egyetlen hangot is ezzel a 2 ujjal fognak le. Vegyük ezt észre és a probléma megoldására gyakoroljunk ujjfüggetlenítő gyakorlatokat. Kezdők részére ajánlom a bemelegítő-alapozó skálák főként 3-4 és 2-3-4 ujjrendű gyakorlatát.
Gyakori probléma ülő pozícióban az ölben egyre jobban lecsúszó gitár. Ez megváltoztatja a kéztartást, mert a csukló nem tud befordulni a gitárnyak alá. A megoldás felhúzott vállpánt használata ülő pozícióban.
Pénzes László