Szólótechnikai alapok
Pszichológiai rész VII.
Az általános tanulási görbe
Az alábbi megállapításokat minden átlagos tehetségű tanuló tapasztalhatta, ha egy kicsit is figyelt önmagára a szisztematikus tanulás nehéz és fáradságos évei alatt. Éppen ezért ezen gondolatokat 2 okból publikálom:
-
akinek soha nem voltak ilyen jellegű tapasztalatai, annak ezzel kapcsolatban jelentős félreértései lehetnek; ezt majd később grafikon formájában is felfedezzük,
-
néha még a legelszántabb tanulókat is elkaphatja a kétségbeesés, miszerint van-e értelme egyáltalán ennyit tanulni (ha éppen valami nagyon nem megy)?
Nos, az ember vagy fejlődik, vagy visszafejlődik. Nem számítva az öregkor genetikailag előre beprogramozott retardálását (ami ellen azért sokmindent tehetünk), ez a megállapítás igaz biológiailag, pszichológiailag és társadalmilag nézve is. Szerintem köztes állapot nincs, esetleg csakis olyan latens szakasz, amelyben nem érezzük magát a fejlődést, vagy visszafejlődést.
A tanulás során elménk (agyunk) fejlődik (és vele természetesen személyiségünk is). Ma már orvosilag bizonyított tény, hogy ekkor az agyunkban lévő idegsejtek új hálózatokat alkotva fizikailag kapcsolódnak össze egymással. Pontosan ezért "vág az esze" az okosnak: agyában jóval több alternatív útvonal épült ki, agyi hálózata ezért jóval gyorsabb, fejlettebb (és nagyobb kapacitású).
További adalék, hogy ebben a pillanatban megérthettük a buta vagy a butává lett emberek diagnózisát is: a piás által elfogyasztott alkohol köztudottan pusztítja az agysejteket, míg sok profi bokszoló szintén a demencia jeleit mutatja, hiszen a rengeteg fejre mért ütés fizikailag rombolja az agyban kialakult ideghálózatot.
A tanulás tehát mindenképpen fejlődés, amelyet azonban számos külső tényező befolyásolhat, ilyenek: hangulat, időjárás, motivációs célok, tanulási környezet, stb., ezeket az alábbi modellezésbe nem vesszük bele.
A tanulás minőségének szemléltetésére egy egyszerű grafikont fogunk felhasználni...
...amelynek függőleges tengelye a tanulás minőségét, vízszintes tengelye pedig az eltelt időt mutatja. Tanulás minősége alatt általában a megtanult anyag reprodukálhatóságát értem, amely szintén komplex fogalom, hiszen például egy színésztől nemcsak a megtanult szöveg pontos visszamondását várjuk, ám ez elhanyagolható részletkérdés.
Reprodukálhatóság alatt a következőket értem:
-
a tananyag szó szerinti visszamondása (verstanulás, jogszabálytanulás),
-
addig nem értett összefüggések megértése és alkalmazása (matematika tanulása),
-
olyan összefüggések felismerése, amelyeket a tananyag eredetileg nem tartalmaz (helyes következtetések),
-
és a fenti szempontok keveréke.
A grafikon éppúgy megmutatja a zseni rendkívül gyors tanulási folyamatait (extrém rövid idő alatt kimagasló tanulási minőség)...
...mint a demenciával küszködő, mindent elfelejtő vagy soha meg nem tanuló egyénét (csak eltelt idő van, tanulási minőség nincs):
A görbe tehát minél meredekebb, annál okosabb tanulóval állunk szemben.
A grafikon azonban hétköznapi emberek esetében garantáltan nem tartalmaz hosszanti egyeneseket, ezért segítségével felfedhetjük a rendszeresen soha nem tanulók gyenge pontját, amely az a tévedés, miszerint az eltelt idővel egyenes arányban növekszik a tanulás minősége:
Ez talán csak a zsenikre igaz, senki másra. Önáltatásuk szerint ennek létezhet enyhébb, de szintén felfelé tendáló változata:
Bár igen sokféle tanulási folyamat létezik, ám egyvalamiben közösek: ha sikerül az anyagot reprodukálnunk, akkor a tanulást eredményesnek minősíthetjük. Némely tananyagot nehéz mérhetővé tenni, de például idegen nyelv tanulásakor a szótanulás remek mérőegységül szolgálhat, hiszen ha 100 megtanult szóból másnap 80-at sikerül visszamondanunk, akkor a tanulási minőség 80%-os.
Véleményem szerint legtöbbünk ilyen átlagos tanulási képességgel rendelkezik, azaz tanulási minősége sohasem 100%-os, hanem annál 10-20-30 %-kal kevesebb. Ebből következően a tényleges tanulási görbe nagyjából így néz ki...
...és valójában szisztematikusan tanulás során nap mint nap ezzel szembesülünk. A tanulási görbe tehát éppúgy tartalmazza a fejlődés és visszafejlődés (inkább nevezzük visszaesésnek) rövidebb szakaszait, ahogy az megfigyelhető jóval nagyobb léptékekben az emberi élet számos területén.
A tanulási minőség azonban nem mindig mérhető jól behatárolt, egzakt adatokkal, ilyen mondjuk a gitártanulás néhány zenei gyakorlata, például a szolfézs (hallásfejlesztés). Itt az egyetlen egzakt adat az eltelt idő lehet és 2, látványosan is érzékelhető minőségi változás között bizony hosszú, lappangó periódusok lehetnek, amelyeket a tanítvány úgy érzékel, mintha semmi sem történne megismerésében. Pontosan ilyenkor szokott kétségbeesni még a legelszántabb tanuló is. A grafikon ezt úgy képes ábrázolni, hogy a visszaesési periódus időben sokkal hosszabb lesz (középső, jobbra lejtő rész):
Hogy az emberi elmében mi történik, amikor éppen nem érti meg a tanulási anyagot, arról a magam részéről nem tudok nyilatkozni. Az én elméletem az, hogy ilyenkor is tanulunk, azaz folyamatosan épül az agyi hálózat, csak a felismerésekhez bonyolultabb idegi összeköttetések szükségesek és ennek kiépülése telik bizonyos időbe. Talán elméletem helyességét bizonyítja az a gyakorlati tapasztalat, hogy a hosszabb lappangási periódusok mindig olyan tanítványoknál jelentkeznek, akiknél az elsajátítandó anyag gyökeresen új (tehát nincsenek előzetes zenei tapasztalatok). Az ilyen esetekben ugyanis szavatoltan nincsen kiépülve a felismerésekhez szükséges agyi hálózat.
Összegezve: ne lankadjunk, ne pánikoljunk a tanulásban, mert agyunk akkor is dolgozik, akkor is tanul, amikor azt nem érzékeljük (sőt alvás közben is!). A tanuláshoz nemcsak akarat kell, hanem sokszor hosszabb idő, azaz türelem is. Bármi megtanulható, ha folyamatosan foglalkozunk vele, csak az órát ne nézzük közben...
Pénzes László