Szólótechnikai alapok
1. történet
Egyik, nagyjából fél éve hozzám járó tanítványomat megkérték, hogy mutasson már meg valamit tudásából. Azt válaszolta, hogy még nem tud semmi lényegeset, mert szinte csak skálázik. Barátian, vállveregetve kinevették...
Nos, a baráti gesztus mögött valójában rosszindulatú provokáció zajlott le ("Hát te tiszta hülye vagy, hehehe!"). Az ilyen provokáció az egyén célba vetett hitét vagy egyéni elgondolásait célozza meg, azt próbálja kikezdeni. Ha ostoba (például vesztes) szülő műveli ezt gyerekével, a szerencsétlen gyerekből néhány év múltán szavatoltan önbizalomhiánnyal küszködő, lényegében szintén vesztest farag. Sokféle alantas tartalommal, de ilyen jellegű provokáció gyakran előfordul és már az óvodákban elkezdődik (ami persze a szülőktől ered), például:
"Hát te nem láttad a legújabb Pokémon-filmet? Hol élsz te? Tiszta hülye vagy, hehehe!"
Erre a felmerült, valójában igen kényes lélektani problémára a válasz az alábbi történetben van.
2. történet
Az egyetemista, egyúttal kollégista X. nagyjából másfél évvel ezelőtt keresett fel engem egy kevés, egyáltalán nem rendszerezett szólótechnikai tudással. A kollégiumi szobában együtt lakott egyik, szintén gitáros barátjával. A barát tudása a teljesen átlagos és ösztönös pentatonikus nyöszörgés volt, elegyítve egy kis metálos riff-dömpinggel. Ennek ellenére a jóbarát magát az "Y. kar legjobb gitárosának" kiáltotta ki. Bár minden öndicséret bűzlik, ez az önminősítés első körben nem tűnt annyira visszataszítónak, elvégre önbizalmat tükrözött, ami mindenféleképpen előnyösebb, mint annak hiánya.
X. nagy lelki erővel és lelkesedéssel kezdte el rendszerezett gitártanulmányait és természetesen rengeteget skálázott (és skálázik ma is). Ezért ugyanúgy megkapta "beosztását", azaz barátja által lényegében síkhülyének lett nézve, ám ezzel nem igazán törődött. Időközben tesztelésre megkapta az OSIRÉ-t is, amibe azonnal beleszeretett, mert a programmal skálatanulmányai még rendszerezettebbé váltak.
Hol tart most X. másfél év után? Yngwie J. Malmsteen magasságában. Már a bemelegítés olyan sebességen zajlik, amiről a jóbarát összeaszott, mazsolaszerű gitártanulmányai során soha nem is álmodhatott és akkor a teljes zeneelméleti rálátást, valamint az egyre mélyülő zenei fantáziát meg sem említettem. Természetesen a provokáció azóta megszűnt és fellépett egy új tényező -kikezdve barátságukat is-, amely annyira jellemző a mai magyar társadalomra; találja ki a Tisztelt Olvasó, hogy mi ez: az irigység okozta lélektani görcs.
Következtetések
Bármi is legyen a lélektani mozgatórugó, a nyertes a provokációt csakis egyféleképpen reagálhatja le: vállrándítással, majd még több skálázással, általánosságban még több tanulással. Mert nem szabad hagyni, hogy a világ lelki szemete megváltoztassa a mi életünket. Éppen ellenkezőleg: míg a vesztes pontosan ilyen és ehhez hasonló provokációk miatt ide-oda verődik a világ lelki szemétkupacai között, a nyertes stabil személyiségével megváltoztatja a körülötte lévő világot. Erre X. és a többi nyertes az élő példák.
A 2. történet további fontos tanulsága, hogy életünk nyertes kialakítása, azaz a megfelelő szintű tudás elérése, az egzisztencia megteremtése, a nyertes pozíció elfoglalása és megtartása általában nem megy máról holnapra és nem megy zökkenőmentesen. A többségnek nincs és nem is volt bankár papája, tehát igenis megszenvednek minden egyes sikeres lépésért. Itt jegyzem meg, hogy a sikerességhez a ma oly "divatos" antiszociális attitűdökkel ellentétben nem kell agyontaposni a másik embertársat.
Mit kéne tennünk a sikerhez?
Persze szükséges tehetség is, de én inkább a határozott célokat, a hozzájuk vezető kitartást, az önfegyelmet és a következetes, szisztematikus tanulást hangsúlyoznám ki. És sohase törődjünk a külvilág káros ingereivel, ha céljainkban biztosak vagyunk. X. esete tehát bár konkrét, de azonnal és problémamentesen általánosítható a nyertessé válás lélektani felvázolásakor.
Gondolkodjunk el mindezen...
Pénzes László