Szólótechnikai alapok
Mindenki hibázik, mindenki hibázott. Én is, a tanítvány is, Malmsteen is, Paco de Lucía is, Fisher Annie zongoraművésznő is. Meg tudom mutatni zenéjükben azt a pontot (nem is egyet), ahol garantáltan mellényúlnak. Hogy miért hagyták mégis benne ezeket az egyébiránt nem számottevő hibákat a felvételekben? Talán azért, mert nincs tökéletes műalkotás, mert talán fontosabb az emberi kihangsúlyozása a sterilitás ellenében. Ha ez nem volna oly fontos, elég lenne egy robotnak zenélnie, az garantáltan nem fog hibázni egészen az első áramszünetig.
(Bizonyos keretek között) nem a hiba fontos, hanem annak kezelése. A kezdő tanítvány ugyanis a hiba után azonnal összeomlik. Jobb esetben újrakezdi, rosszabb esetben már a születését is átkozza. Nyilvánvalóan nem helyes ez. Tehát tudnunk kell a hibát lekezelnünk, ennek módja nagyon egyszerű: menjünk tovább, mintha semmi sem történt volna. Ha szükséges, utóbb majd kiboncoljuk, de néha az sem kell.
Utólagos megjegyzés: Vannak hibák, amelyeknél meg kell állnunk, mert az rossz technikából lett. Ezt mindenképpen ki kell javítani.
Összességében: ne "nagyot" hibázzunk (összeomlás), pusztán kicsit (mellényúlás). Ez persze nem kezelhető le bizonyos szintű szakmai rutin nélkül, ám ezt idővel meg fogjuk szerezni.
Ebből következően számomra emberibb nem is lehet más, mint az a tökéletesen játszó zeneművész, aki az emberi kedvéért néha szándékosan hibázik.
Jegyezzük meg a következő mondást:
"To err is human but it feels divine."
Hibázni emberi dolog, de isteni érzés.
Pénzes László