Szólótechnikai alapok
Befejezett és befejezetlen mozdulatok
A legenda szerint egyszer az idős J. S. Bach (1685-1750) körül gyermekei valamilyen kamarazenét játszottak. A gyerekek azonban hirtelen ráuntak a darabra, lecsapták hangszerüket és kifutottak játszani. Bach felállt és befejezte a darabot...
Gyönyörű történet annak ellenére, hogy nem biztos a megtörténte. A bachi életműre tekintve azonban a Mesterről minden fenntartás nélkül elképzelhető...
Mindenesetre megmutat egy, a zene felé fenntartott, nagyon fontos hozzáállást.
Tágabb, pszichológiai értelemben talán már beszélhetünk általános nyertesekről és vesztesekről is, most itt csak annyi lényeges, amiből a bachi "befejezettséget" megérthetjük.
Bach szerint valami zenei elkezdődött, amit be kellett fejezni. Ebben a mozzanatban nem volt semmi kétely.
Ez így még mindig túl rejtélyes...
Én egyre jobban úgy látom, hogy a nyertesek és vesztesek között csupán egyetlen különbség van: a nyertesek mindig bevégzik azt, amit elterveztek. A másik oldalon viszont a vesztesek mindig találnak külső okot arra, hogy ők miért nem tudják befejezni.
Pedig valójában nincsenek külső okok, az egyén sorsa ugyanis (nem számítva olyan fatalitásokat, mint háborúk, mások által okozott balesetek, egyéb szerencsétlenségek) kizárólag az elmében dől el.
Joggal lehet erre azt mondani, hogy a gitár mindig is másodlagos tényező volt és marad az egyén életében, hiszen vannak annál sokkal fontosabb dolgok is. Ez a kijelentés néha igaz, néha nem, az én esetben például egyértelműen nem.
A lényeg az, hogy a nyertes egyén egy célt jelöl ki önmaga számára, amit addig ostromol, amíg el nem éri. Ezt az általános megközelítést én a gitároktatás során már egyénenként folyamatosan tapasztalom. Nem mindenki akar ugyanis gitárvirtuózzá válni, de a nyertesek mindig valamilyen határozott zenei céllal keresnek fel:
-
egyikőjük csupán önkifejezésre törekszik,
-
a másik biztos technikai alapozást akar,
-
a harmadik meg egy konkrét zeneszámot lejátszani.
Többségük nem nyugszik, amíg el nem éri célját. Valójában ez az egyedüli korrekt hozzáállás. Céljuk elérése után vagy még maradnak, vagy úriemberek módjára meghajlunk és így búcsúzunk el egymástól:
"Megtiszteltetés volt Önnel együtt dolgozni."
Hogyan csapódik ez le konkrétabban?
A magam részéről én csakis kétféle dolgot művelek: vagy elkezdem a zenét (skálát, skálavariációt, zeneszámot, stb.), de akkor garantáltan be is fejezem még akkor is, ha tanítvány vagy éppen meteor érkezik, vagy pedig hozzá se kezdek. Mert hogy is néz ki az, ha zenei vagy verbális gondolataink megsza...
...kadnak? Hát pontosan így! Sem a zene, sem pedig gondolataink nem erre valóak, még alapszinten sem!
El kell döntenünk: az események irányítanak minket vagy mi az eseményeket? Vagy ahogy Goethe mondta:
"...Üllők vagyunk-e vagy kalapácsok?"
Összességében: a mondatot és a zenét el kell kezdeni, valamint be kell fejezni.
Pénzes László