Szólótechnikai alapok VI.
Vegyük például legújabb játékvasutamat...
...illetve...
A tréfát félretéve; a Gitáriskola fennállása óta rengeteg olyan levelet kaptam, amelyben zenei-pedagógiai tevékenységemet méltatják. Az elismeréseket ezúton is szeretném megköszönni. Azonban főként a zenészek nem veszik észre azt az egyébként nem oly nyilvánvaló tényt, miszerint ez a Gitáriskola valójában nem zenei megközelítéseket alkalmaz; ezt a Gitáriskolát egy zenész nem tudta volna megírni.
Miről is van szó?
Sokszor és sok helyen említettem már, hogy a zene varázslat, tehát a legmagasabb szinten nem modellezhető. Ha így volna, előbb-utóbb meg lehetne írni az algoritmust Beethoven 5. szimfóniájára, amely után már a számítógép is képes volna ilyen léptékű alkotásokra. Ez azonban képtelenség, így a zene végérvényesen varázslat marad. Ennek ellenére alapegységei mégis részlegesen vagy teljes egészében modellezhetők. Ilyenek:
-
A zeneileg meghatározható hang jelensége
-
A konszonancia jelensége
-
Skálaalkotás a természetből vett akusztikai jelenségek alapján
-
A tonalitás
-
A zene nagy belső, ritmikai arányossága
-
Egyéb, a zenéhez kapcsolódó módszertani elemek
Ezt a teljes vagy részleges modellezhetőséget főleg a zeneoktatók használhatják ki, ám a legtöbbjük ezt nem teszi meg, mert alapvetően ők is csak zenében gondolkodnak. Ez meg is látszik a klasszikus, illetve a jazz-zeneelméleten, mert azok lehetnének jóval logikusabbak és modellszerűbbek annak ellenére, hogy ezen tudományokat nagyon nagy, de mégis zenei elmék építették fel.
Én az érthetőség kedvéért -bevallom, sokszor nem tudatosan, hanem intuitív módon-, elvetettem a hagyományos zenészi megközelítéseket és megkockáztatom a szót: sztereotípiákat. Absztraktív képességemet, tehát azon pedagógiailag létfontosságú elemet, miszerint oktatóként sokszor nem, vagy csak nehezen modellezhető dolgokat kis átalakítással (absztrakcióval) oktathatóvá, azaz átadhatóvá, megérthetővé tegyek, a programozási nyelvekből kölcsönöztem.
Ugyaninnen vettem egy rendszer teljes felépítésének igényét és szükségszerűségét, valamint azt, hogy a felépített rendszerelemeknek logikus kapcsolatban kell lenniük egymással (rendszerszemlélet). A Pénzes-féle módszertan ezen követelményeknek mind eleget tesz, ettől függetlenül nem állítom, hogy könnyen átlátható, főként a kezdőknek, aminthogy egyetlen programozási nyelv megtanulása sem az.
De végeredményben megérthető, ebben az esetben már logikusan műveltethető is és így (majdnem) minden választ megad arra, hogy milyen elemek szükségesek a jó zene előállításához.
Természetesen -mivel a zene végeredményben varázslat-, a modellezésnek is léteznek határai. Ez azonban szinte közhelyszerű kijelentés, mivel ahogy már fentebb említettem, Beethoven 5. szimfóniáját, sőt már egy jó funky-improvizációt sincs értelme lemodellezni. A lényeg ebben a kérdésben az, hogy a modellgyártással a régi, zeneileg lerágott csontok, koponyák és csontvázak teljesen új, "friss húsú" és sokszor sokkal jobban szabott köntösben jeleníthetőek meg és amire már nem egyszer volt példa: a modellezett elemekből kis logikával újakra vagy kevésbé ismertekre következtethettünk. (Ilyen volt például a Testvér-alapskálák felfedezése.)
A Pénzes-féle módszertan gazdasági részlege tehát pusztán pedagógiai okokból -ha az az ésszerűség határain belül kerül kidolgozásra-, a sablonok sorozatgyártására állt rá.☺
A Gitáriskolában fellelhető modellek és sablonok a következők:
-
az összes folkgitár-sablon éppúgy akkordfelbontásban, mint ritmuspengetésben.
-
A folkgitár-sablonokhoz a zene nagy, belső ritmikai szimmetriája alapján ciklusszámok rendelhetők. A folkgitáros honlapon az összes publikált dal ilyen módon van modellezve.
-
A temperált hangrendszer 12 félhangból áll. Ennek összkombinációs mennyisége 4096, amely szám tehát a rendszerből kihozható összes hangkombinációt tartalmazza. Ennek ábrázolása egyszerű és praktikus bináris számsorozatokkal. Ezt természetesen a Pénzes-féle módszertan megtette teljes skálakatalógus formájában. Sőt, később ezt megalkottuk 24 hangosra, azaz 2 oktávosra is.
-
A Pénzes-féle tükörképek használata valójában egyfajta statikus, általam optimális technikai szerkezetűnek ítélt sablonrendszert képvisel. Sőt, a tükörképek kiváló modellezési tulajdonságából adódóan képes voltam eddig még ismeretlen, azaz máshol meg nem jelenített területeket is lemodellezni. A legfontosabb ilyenek: a hegedűskálák, a brácsaskálák, a csellóskálák, az egyhúros skálák, a matematikai skálák, a basszusgitár skálái, a nagybőgő skálái, az ukulele skálái, stb. A tükörképekkel ugyanakkor bármit lemodellezhetünk, így nyilvánvalóan az optimálistól eltérő skálaszerkezeteket is.
-
A skálavariációk ciklusai voltaképpen egyfajta tömörítési algoritmus bevezetését jelentik. Használatával a technikai szempontból leghasznosabb objektumok, a skálavariációk rendszerezhetővé, sőt sok esetben matematikailag számolhatókká váltak. Ezen rendezőelv méltó megkoronázása a saját gyártmányú OSIRE, amely egy komplex skálarendszerező és skálavariációs program.
A sablontanulás nem jelenti azt, hogy gondolkodjunk sablonosan, viszont oktatási szempontból a lehető legjobb kiindulópont, sőt még utána is. A Jam session fejezetcsomag improvizációit hallgatva nem érzünk (eddig senki nem érzett) mögöttük zenei sablonosságot, bár alapként nyilvánvalóan ott voltak; ellenkezőleg: mivel a sablonok zeneelméletileg teljességgel lefedik és kitűnően modellezik a gitár nyújtotta lehetőségeket (és korlátokat), ezeket a tanítványok hamar képesek saját rendszerükbe integrálni.
A témához kapcsolódó további gondolatok olvashatók még a Gyakran Ismételt Kérdések "A programozás és Gitáriskolám kapcsolata" című fejezetében.
Pénzes László