Szólótechnikai alapok

Kérdések-válaszok 

6. - Egy kis "túlanalízis"

Én idáig a régi típusú skálákat használtam zeneelméleti tudásommal (P.L. megjegyzése: ezek az Egyfekvéses skálák). Azonban az Ön által leírtaktól megeredt a fantáziám. Pl. eddig egy sima A-moll7 akkordban simán használtam egy A-dórt, A-harmonikus mollt, C-dúrt, és persze G-dúrt (ez persze majdnem ugyanaz, mint az A-dór), de nem vagyok rest ilyenkor akár F-dúrt is használni és kombinálni F-líddel. A G7, G7#5 vagy G7#5#11 stb. akkordoknál jöhetett a mixolíd, vagy éppen a domináns bebop skála, vagy a jól bevált szűkített, stb.  A melodikus moll, vagy dallamos moll inkább a b5-tel jelzett akkordoknál dominált nálam. Szóval, ilyen módon könnyű volt számomra elkülöníteni egymástól az adott skálákat játék közben. A kvintkör pedig egyszerűen segített mindig kiválasztani, hogy milyen lehetőségek adottak, amelyeket a skála átalakítása nélkül, vagy kisebb átalakítással meg tudok oldani. Könnyű is volt betartani és végig az adott skálának megfelelő hangzást produkálni. Most a modális skála felfogást követve én is ugyanúgy osztottam fel a gitárnyakat, ahogyan Ön javasolta (P.L. megjegyzése: ezek az Alapskálák). Elkezdtem törekedni a gyorsabb játékra, viszont így gyorsabb tempónál folyton vissza-visszatérek a jól bevált két oktávos, vertikális játékra, ha meg akarom őrizni a mondanivalóm  pl. lídes hangzását. Ezzel persze lassabban játszom, hiába használom a tercier felosztást, ráadásul idegesít, hogy a nyakat ilyen módon csak kis mértékben ismerem. Persze tudom, hogy ez még kezdeti botladozás és a megszokotthoz való ragaszkodás, de talán ezek szerint:

1. modális felosztásban kellene használnom a dúr, a harmonikus-, a melodikus-, és a roma mollt, (szándékosan nem említem az általam nagyon kedvelt bebop moll, dúr és domináns skálákat, mert azok tercier felosztásban inkább tőlem, a nyakat játék közben nézve, balra fordítják el.

2. Fel kell építenem minden egyes fokban vertikális és három oktávos skálákat is, hogy gyors játék közben uralhassam a nyak széles terjedelmét? Megtehetem, hiszen E6 és A5 húrról is lehet építkezni. Talán így tudom folyamatosan egy skála domináns hangzását hosszútávon megőrizni játék közben? Ebben az esetben közel 200 begyakorlandó skála lenne +  persze a skálavariációk. Így nagyon soknak tűnik. Biztosan tévedek! Kérem javítson ki, ha így van.

Úgy tűnik, hogy Ön műszaki értelmiségi. Ők szokták néha a zenét egy kissé túlanalizálni. Nem mondom, én sem vagyok ebben kispályás, de pusztán azért teszem, mert sok dolgot meg kell valahogy magyaráznom. Én úgy látom, hogy Ön birtokában van minden elméleti tudásnak és zenei tapasztalatnak a jó zenéhez. Az az igazság, hogy ennek már elég kell lennie. Én például lényegében sohasem figyelem ilyen következetesen az akkordmeneteket (bár belátom, hogy néha szükséges). Nálam a legfontosabbak a terces alapskálák, a többit a fülemre és zenei fantáziámra bízom. Természetesen az akkordmenet-vizsgálat nem hanyagolható el, de -amint a Jam session című fejezetcsomagban írom valahol-, annál sokkal fontosabb a zenei fantázia kifejlesztése. Javaslatom, hogy elsősorban az utóbbit figyelje, azaz inkább szabadon improvizáljon. Figyelje meg: a folyamat egy idő után öngerjesztő lesz és gyönyörű dallamok fognak születni!

A vertikális skálaépítkezést (az én rendszeremben Egyfekvéses skálák) technikailag nem javaslom, mert magasabb szinten a gyors játék ellen hat és technikailag nem ad koherens szerkezetet, helyette a terces és néha a tetrachord-skálaépítkezést. Nagyon fontosak továbbá a skálavariációk. Tehát elsősorban lelketlen, könyörtelen skálázást, másodsorban szabad improvizációt javaslok.

A Jam session és Zenés bemutatkozás című fejezetekben egyébként sok improvizáció hallgatható meg, szerintem egészen jól sikerültek. Technikailag mindannyian terceskedünk, kivéve persze a pentatonoknál.