Szólótechnikai alapok
Kérdések-válaszok
34.
Mi a véleménye arról, hogy egyesek a húrokat nem pontosan 2 bund között, hanem inkább a bundhoz közel fogják le?
Tehát egyes gitárosok és gitáriskolák szerint a húrokat a fogólapon a következő állandó pozícióban kéne lefognunk:
Érvelésük szerint zenei szempontból így biztonságosabb, mert rezonanciamentesen fogható le a húr. (Ha a húr rosszul van leszorítva, ami egyébként tipikus kezdő tanítványi hiba, akkor a gyenge lefogóerő miatt kellemetlen hang fog keletkezni, amit én "zizi"-nek hívok.)
Ez a hibajelenség általában a 2.-3. gitáróra után megszűnik, annak ellenére, hogy én az alábbi, folyamatos húrlefogást erőltetem:
Én az utóbbi módszert preferálom, több okból:
-
alapértelmezésben biztonságosabb 2 bund közepén lefogni a gitárhúrt,
-
ha a húrlefogásban kissé csúszkálunk (amely gyors játéknál elkerülhetetlen), akkor azt korlátozottan bár, de mindkét irányban megtehetjük,
-
a gitár felső bundjainál -azok sűrűsége miatt-, már nincs is ilyen választási lehetőségünk,
-
összességében tehát a középlefogásos-módszer nagyobb technikai játékszabadságot eredményez.
El kell azonban gondolkodnunk a fenti állításokon a Malmsteen-féle Fender-széria esetében. Az alábbi képre pillantva rendkívül mély bund közötti hornyokat (scallops) vehetünk észre:
Bevallom őszintén, fogalmam nincs, hogy milyen érintési technikával kéne itt a húrokat lefogni, bár erre valószínűleg hamar rájönnék. Ha esetleg valakinek volt már ilyen tapasztalata, kérem írja ezt meg nekem.
Horváth Krisztián témához fűződő megjegyzése
...Pár évvel ezelőtt az egyik ütött-kopott Lead Star Strato-kópiámnak saját kezűleg "scallopoltam" meg a nyakát. Néhány óra alatt kész is lettem vele. Ami az érintéstechnikát illeti, hát igencsak drámai a különbség és bizony beletelik egy kis időbe (természetesen folyamatos gyakorlással), mire hozzászokik az ember, ugyanis a húrok a fogólaphoz képest nagyságrendekkel magasabbra kerülnek és ez lehetőséget ad arra, hogyha nem vigyázunk, a normálisnál jóval mélyebbre nyomjuk a húrokat, pontosan a bundok közé, ami egyértelműen tökéletlen megszólalást eredményez. (Én személy szerint a rózsafa fogólap teljes vastagságáig hornyoltam be a nyakat és Malmsteen gitárjait elnézve ez nagyjából hiteles.) Bár ez egyúttal kissé megtévesztő is, mert igazság szerint nem is annyira a fogólap, mint inkább maguk a bundok határozzák meg azt, hogy hol kell a hangokat helyesen lefogni. Viszont ebben a speciális esetben fokozottan kell ügyelnünk arra, hogy ne ragadtassuk el magunkat és ne préseljük túlzottan a bundok közé az így lefogott húrokat, mert akkor (nem túlzás) akár 1/4 hanggal vagy még magasabban szólalhatnak meg a hangok, ami ugyebár nem kívánatos, hacsak nem szándékosan díszítjük ilyen módon játékunkat. Tehát mindenképpen sokkal lágyabb érintéssel kell navigálnunk a gitáron. Ez számomra inkább érdekes, mint kényelmetlen volt és csak szokás kérdése, bár szerintem kezdők ne erőltessék...
...Egyébként ha jól tudom, a középkorban, bundok hiányában így alakították ki a lantok fogólapjat, tehát nem Yngwie találta ki...
Pénzes László