Szólótechnikai alapok

Kérdések-válaszok 

31. - Folyamatos fel-lepengetés

...Ami nem világos még számomra, az az alapkoncepcióval, a folyamatos fel-lepengetéssel kapcsolatos. Mégpedig az, hogy mennyire kell ragaszkodni ehhez? Itt arra gondolok, hogy próbáljak mindig így pengetni, vagy csak a gyorsabb, "tekerős" szólóknál kell használnom ezt a technikát? Tehát ha például riffelek, akkor el lehet-e ettől térni, mert rengeteg olyan riff van, (Pantera, Metallica, stb.) ahol nagyon idegen lenne (legalábbis számomra) ezt a pengetést használni. A riffeléseknél vagy sima kvintes "dzsidzsi"-nél sokszor a ritmika miatt elég kényelmetlennek, szinte természetellenesnek érzem, ha fel-le kell pengetnem (akár egyszerre több húrt). Vagy csak rossz a természetem? ☺

Ugyanez a kérdésem az akkordbontásos kíséreteknél is, valamint a lassú vagy középtempós szólóknál, amiben húrváltáskor nem a közvetlen mellette lévő húrra ugrok, hanem például D-ről H-ra...

Természetesen riffek esetében nem szükséges tartani a folyamatos fel-lepengetést. Azt szoktam mondani, hogy a riffek kétféle szólótechnikai elemre bonthatók:

• többhangos, kíséretszerű elemekre (kvint, power chord, akkord, stb.),

• egyhangos szólótechnikára.

Az utóbbiakat szigorúan folyamatos fel-lepengetéssel, az előbbieket többségében lepengetéssel kell megvalósítani és általában ez a szabály -akár egyetlen riffen belül is-, veszélytelenül tartható. A veszélytelenség itt azt jelenti, hogy a technika kigyakorlásával a későbbiekben nem futunk (technikai) zsákutcába. Ebből az alapinstrukcióból tehát bátran kiindulhatunk. Megjegyzem, főleg a gyors thrash-metalnál néha a kvinteket is felfelé kell pengetjük, ám ez már a haladószinthez tartozik. Ugyanakkor a folyamatos fel-lepengetés nem tartható sem blues-improvizációnál, sem lassú vagy középgyors szólóknál, hiszen ott már a zene tartalmi kifejezése a fontos és ezt akadályozhatja a folyamatos fel-lepengetés nyers, technikai megvalósítása.

Ami az akkordbontásos kíséreteket illeti, 2 lehetőségünk van:

• az akkordokat folyamatos fel-lepengetéssel bontjuk fel,

• az akkordokat az Arpeggio-skálák című fejezetcsomagban említett sweep-picking nevű technika lágyabb változatával szólaltatjuk meg.

Mindkét lehetőségre van elegendő példa a nagy gitárosoknál, a technikákat rangsorolni nem érdemes. Akkor vagyunk a legbölcsebbek, ha mindkettőt kigyakoroljuk és a választást későbbre hagyjuk.

Szerintem nyugodtan hagyatkozhatunk intuitív zenei-technikai megérzéseinkre, csupán egyetlen feltétellel: mögötte már következetes és alapos (folyamatos fel-lepengetéses) skálahegyek legyenek...