Szólótechnikai alapok

Kérdések-válaszok

27. - Tanácstalan gitáros kérdései

Vettem a bátorságot, hogy írjak neked, abban a reménykedve: talán kapok egy lökést, ami biztos lábakra állít. Hadd bemutatkozzam be: X. vagyok, 21 éves. Úgy vélem, hogy ez fontos tényező, elmesélném az én kis történetemet.

14 éves voltam, mikor megtetszett  a hangszer egy cserkésztáborban. Már akkor kértem a gazdáját, hogy tanítson, de anyagiak miatt nem vettem gitárt egészen addig, amíg meg nem dolgoztam az árát. Egy egyszerű nylonhúros, dobozos gitárral kezdtem, szüleim nem nagyon támogattak..., gondolom ez is befolyásolja a mostani helyzetemet.

11.-es lettem és kaptam egy programot, ami mutatott mindent, nekem csak le kellett utánozzam a mutatottakat. Megtanultam ezt-azt, az osztály előtt elő is adtam egy számot, mindenki el volt képedve a produkciótól..., a tanárnő is mondta, hogy ne hagyjam abba...

12.-vel végeztem és akkor vettem az első komolyabb elektroakusztikus Fender-gitáromat, ami úgy kb. 250 euróba került. Kerestem egy tanárt, aki fél évig tanított. Elegem lett belőle, sok pénzt kért, de nem tanított rendesen; pár akkord, skálagyakorlatok, stb. Egyszerre többünknek tartott órát, nem volt jó, sokszor semmit sem értettem. Párszor fel is léptünk, mit mondhatnék: élmény volt, és a fellépés megszerettette velem az elektromos gitárt. Az elektroakusztikusat becseréltem egy Squier Fenderre + egy Laney erősítőre, ekkor már 400 eurónál jártam. Mivel tanárom nem tanított, ahogy szerettem volna, nem hagyott érvényesülni, nem tetszett nekem az egész és otthagytam. Eltelt pár hónap és el akartam adni a gitárom, de végül meggondoltam magamat, megtartottam és találtam egy sokkal jobb tanárt, aki olcsóbban és jobban tanít. Már volt vele néhány órám, nagyon szeretem őt és tanítási stílusát, csak olykor elbizonytalanodom...

Nem tudom, hogy mit csináljak és hogyan csináljam, hogy jobban menjen, hogy gyorsabban felfogjam...

Az is lehet, hogy velem van a baj, nem zenésznek születtem?? Ha van időd és kedved megengedi, válaszolj kérlek , minden jót!

Köszönöm a megelőlegezett bizalmat.

Igen, óriási érzés a színpadon állni és besöpörni a közönség tapsát. Ez, tehát a dicsőség jelentős húzóágazat a hangszertanulás során. A hozzá vezető út azonban garantáltan vér és izzadság, sokszor pedig dögunalom, ezt kevesen látják. Persze ez már másképpen működik a mai celebek világában, ahol elég bájakat mutogatni és extrém dolgokat művelni az (átmeneti) népszerűséghez. Az ilyen dicsőségnek azonban nincs igazi alapja és egy idő után önmagától kipukkad.

A saját utadat magadnak kell kijelölnöd és megvalósítanod. Abban bizonyos vagyok, hogy ha van kellő kitartásod és kifejlesztett szaktudásod, akkor célba fogsz érni annak ellenére, hogy szüleid nem támogattak. Én is így voltam.

A saját utadat magadnak kell kijelölnöd és megvalósítanod, ezt senki nem teheti és teszi meg helyetted. Mit is mondott az egyik tündér Frodónak, a hobbitnak a "Gyűrűk Ura" című trilógiában?

"Az utadat neked kell végigjárnod. Ha te nem tudod a választ, nem tudja senki sem."

Tökéletesen igaza volt, erre kell felkészülni. A jó megoldásokhoz persze vannak jó referenciák, egy ilyen lehet például a Pénzes-féle Gitáriskola. Talán lehet belőle tudást, sőt erőt is meríteni (íme neki sikerült...), de a döntés a Tiéd.

Igen, mindenkinek vannak bizonytalan pillanatai, nekem is. Én viszont harcos vagyok, aki elfojtja önnön bizonytalanságát, nekimegy a problémának és végül ízekre szedi. Tanulj harcművészetet (a zene mellett). Tanulj meg harcolni önmagadért, az elképzeléseidért (és később másokért, például a gyerekedért). Ahogy Nietzsche mondta:

Ami nem öl meg minket, az csak hasznunkra van.

Találd meg azokat az embereket, akikben vakon megbízhatsz, a többieket felejtsd el, mert ők se tudják, hogy mit akarnak.

Remélem, hogy egy kicsit tudtam segíteni.