Szólótechnikai alapok X.

Globális zeneelmélet - hangszercentrikus zeneelmélet

A legtöbb zeneoktatási anyag nem tesz különbséget a globális és hangszercentrikus zeneelmélet között. Szerintem itt az idő, hogy most pótoljuk ezt a hiányosságot!

A 2 fogalom közti különbséget rögtön egy jellemző példán keresztül világítom meg. Adva van egy C-dúr skála. Ez a kijelentés már önmagában fikció, amely kijelentés belső (zenei és elméleti) összefüggései, sőt már maga az elnevezés is évezredek folyamán sokszor változott meg. Úgy tűnik, hogy csakis a masszív alapot adó, európai temperált hangrendszer elterjedésével rögzültek azok a zenei szokások-eljárások, amelyek addig sokkal képlékenyebbek voltak. A globális (temperált) zeneelméletben a C-dúr skála kizárólag az alapként felhasznált hangrendszerből vezethető le (amely egyébiránt nem biztos, hogy az európai temperált). Eme levezetés után a C-dúr skála voltaképpen egy konkrét zenei frekvencia-sorozat lesz.

Még mindig a globális zeneelméletnél vagyunk, hiszen a zeneelmélet ennek a sorozatnak betűket adott azonosítóul. A végeredmény: C-D-E-F-G-A-H. Lehetett volna ez az azonosítás jóval logikusabb is, de most nem erről van szó, ez így sikerült. A felállított skálának van egy belső szerkezete is:

2 egész – 1 fél – 3 egész – 1 fél

Ez a belső szerkezet csakis erre a skálára jellemző, lényegében ez ad neki fő azonosítást, nem pedig a benne szereplő hangelnevezések vagy a skálanév.

Most (és nem előbb) lép be a képbe a hangszercentrikus zeneelmélet, hiszen ennek a feladata az, hogy kidolgozza, megmutassa, miként csapódik le egy „globális” C-dúr skála egy adott hangszeren. A választ mindannyian tudjuk: minden hangszercsoporton nagyjából más és más módon.

Egy jó hangszeroktatási anyagnak tehát mindkettőt, a globális és a hangszercentrikus zeneelméletet kell tartalmaznia, esetlegesen talán még egymástól elkülönítve is.