Szólótechnikai alapok VI.
A Pénzes-féle tükörkép-módszer
A zene lejegyzése jellegében kétféle lehet:
-
általános lejegyzési módszer, ilyen például a hagyományos kotta. Az általánosság nagy előnye, hogy minden hangszeren egységesen alkalmazható, hátránya viszont éppen ebből adódik: mivel általános, nagyon nehezen lehet hozzáigazítani az összes létező hangszerhez. Egyértelmű, hogy ezt csakis rengeteg segédjelzés bevezetésével tudjuk megtenni, ami nem fogja megkönnyíteni a kotta értelmezését.
-
hangszerspecifikus lejegyzési módszer, amely egy adott hangszerre lett kitalálva. Ilyen például a gitártabulatúra, mert ez csakis gitárnál használható fel. (Persze levonhatunk belőle általánosabb zenei következtetéseket is, ám ennek nincs sok értelme.)
Kevesen tudják, hogy nemcsak a gitárhoz, hanem az orgonához is használtak (hangszerspecifikus) tabulatúrát. Bach mesternek például maradtak fent orgona-tabulatúrás jegyzetei. A szabványosítási törekvések a későbbiekben a kotta felé billentették a mérleget, bár ez a szabványosítás egy szint után megrekedt és így jöttek létre a "kultúrkör-specifikus" (angol, német, olasz, stb.) kottaértelmezések, jelölések. Ez napjainkban sokszor indukál konfliktusos helyzetet; egy ilyenről én is értekezem a Gyakran Ismételt Kérdések fejezet "Magyar H és angol B" című részében.
A gitár zenei irodalmán belül általában mind a kétféle metódus rendelkezésre áll: a hagyományos ötvonalas kottaírás, a másik pedig a középkori gyökerekből újjáéledt tabulatúra-írás. A kettő együttesen alkalmazva tökéletesen érthetővé teszi a komponista zenei szándékát. Sajnos szükséges ez a párosítás, hiszen a gitár esetében a kotta önmagában nem képes a zene pontos megjelenítésére, csakis olyan bonyolult segédjelek bevezetésével, amelyek így igen nehézzé teszik a kottaolvasást.
Lássunk egy összetett példát:
Forrás - Source: Gerhard Graf Martinez flamenco-gitáriskolája
Ha egy gyors pillantást vetünk a kotta-tabulatúra párra az Einstein-féle görbült téridőben, akkor észrevehetjük egy nagyon fontos tulajdonságát: a párosítás időben, azaz dinamikusan írja le a zenét:
→ → → → → → → →
Az Einstein-féle téridő
(A zene egyébként mindig dinamikus, azaz időben változó folyamat.) De lehet-e másképpen a megjelenítése? Természetesen lehetséges, hiszen néha -főként oktatási és szemléltetési célból-, nem dinamikus, hanem statikus megjelenítésre van szükségünk. Ilyen lehet egy skála vagy akkord ábrája. Ebben az esetben a kép, az ábra statikus, azaz időtől független. A Pénzes-féle tükörkép-módszer a gitár-akkordtáblázat egy olyan saját, továbbfejlesztett változata, amely képes egy skála teljes és statikus (időtől független) megjelenítésére. A tükörkép tehát hangszerspecifikus, bár ezen tulajdonsága, azaz plasztikussága miatt kiválóan felhasználható bármely húros hangszernél. (Például én nem értek a vonós hangszerekhez, de gond nélkül fel tudtam vázolni a hegedű-, brácsa-, a cselló-, és nagybőgő-skálákat.) Pontosan erre a vizuális megjelenítésre van szükségünk, hiszen szintén ezeket a képi struktúrákat hívjuk elő emlékezetünkből gitárjáték, főleg improvizáció közben.
Az ábra egy balkezes gitár fogólapjának képe a 24. érintőig, azaz a gitárnyak 2 oktávos vagy értelmezhetjük úgy is, hogy egy jobbkezes gitár tükörképe, amelyen a törzshangok, azaz a zongora fehér billentyűi vannak bejelölve, sőt meg is vannak nevezve:
...C-D-E-F-G-A-H...
...ahol tehát a legfelső vízszintes vonal a legvastagabb E6 húr, a többi húr fizikailag lefelé:
-
E6
-
A5
-
D4
-
G3
-
H2O (Jaj, bocsánat, ez nem kémia! ☺)
-
E1
A bal oldali, függőleges szürke vonal tehát üres húros hangokat jelöl...
Az ábra egyébként a saját gyártmányú komplex skálarendszerező, és skálavariációs programnak köszönhető, neve OSIRE. Segítségével villámgyorsan meg tudunk jeleníteni bármilyen, a zenei rendszerünkben lévő skálát. Nézzünk például egy F-dúrt trichord-skálaszerkezetben (erről bővebbet az Alapskálák I. című fejezetben olvashatunk):
Mivel honlapom folyamatos fejlesztés eredménye, sok helyen még a régi, "klasszikus" Pénzes-féle tükörképpel találkozhatunk. Ez nem 24 bundos, nem csak 17 vagy néhány esetben még rövidebb:
A régi tükörképnél az üres húrpengetést a O jel vonalában lévő pont reprezentálja.
Mivel a Pénzes-féle módszertan szerint a legfontosabb lépés a nyers, technikai alapozás mellett a gitárcentrikus skálarendszer ismerete, ezért honlapomon többségében statikus tükörképek találhatók. A kotta egyébként is idejétmúlt dolog, aminek okait később a Gitáriskola új fogalmai és javaslatai című fejezetekben részletesen tanulmányozni fogjuk és új ábrázolási módra is teszünk javaslatokat.
Pénzes László