Zongoraleckék
Ötlet tükörkép-gyakorlatokra feketebillentyűs skálák esetén
C-dúr hármashangzat oktávval - alap és 1. fordítás
C-dúr hármashangzat oktávval - 2. fordítás és egy oktávval feljebb
Ujjcsere dupla skálavariációban
Kvintola és fordított kvintola
Tonális hármashangzat-gyakorlatok
Kérdések és válaszok - 1 - 2
Gitároktatóként gyakran hivatkozom a zongorára, erre a csodálatos hangszerre, amelyen -tökéletes átláthatósága, azaz plasztikussága miatt-, oly egyszerű magyarázni a bonyolult zeneelméletet. Javaslom, hogy aki teheti, vegyen zongoraleckéket gitár-, vagy egyéb, mondjuk közgazdasági tanulmányai mellett is. Én ezt régebben megtettem, úgyhogy a fárasztó alapozáson már túl vagyok. Azt hiszem jelenlegi tudásszintem (Chopin: Esőcsepp-prelűd, Beethoven: Holdfény-szonáta a magam amatőr, de elmélyült stílusában) már feljogosít arra, hogy legalább ezen fejezet keretein belül összefoglaljam zongorista tapasztalataimat. Meg kell tennem ezt azon okból is, mert számos, főleg a zongora-gitár kapcsolatra vonatkozó kérdés érkezik a tanítványoktól, sőt néha az Internetről.
A legelső kérdés, amelyet szerintem már minden zongoratanárnak feltettek: "Jó-e a szintetizátor a zongoratanuláshoz?" Alapértelmezésben nem jó. A szintetizátor hangterjedelme a zongorához képest kicsi, billentyűi rugós billentésűek és ezt nem tudja ellensúlyozni a modernebb szintetizátorok egyik opciója, a TOUCH RESPONSE sem, amely billentésben érzékennyé, azaz dinamikussá teszi a klaviatúrát (alaphelyzetben nem az). Aki tehát zongorázni akar, annak zongorát vagy pianinót kell beszereznie. Ebben megfelelő, de nem olcsó alternatívát jelenthetnek a digitális zongorák, amelyek klaviatúrája ugyan szintén elektronikus, de súlyozása már szándékosan hasonlít a mechanikus zongorákhoz, bár még így is létezik különbség a kétféle klaviatúra billentése közt. Ám a digitális zongora előnyei felülmúlhatatlanok: nagyjából zongorahangzása és billentése van mindamellett, hogy könnyen szállítható vagy áthelyezhető, mellette lehalkítható, MIDI-re is alkalmas, stb. Ugyanakkor ez a zongorahangzás egészen jó lehet; az én Roland zongorámnak például olyan szép hangja van, hogy bár tudom, mindez elektronikus úton előállított, mégis egy milliós zongora hangzásával vetekszik. A digitális zongorák további előnye, hogy már az egyszerűbb fajta is többféle hangzást képes produkálni. Egyébiránt én orgona-mániás is vagyok, egyszer megpróbáltam bepakolni a váci templom orgonáját a kisszobába, sajnos sikertelenül. Mr. Roland ebben is jó választásnak bizonyult és ez nagyon nagy előny: a digitális zongorának köszönhetően tudok Bach mestert orgonán játszani. (Persze ez nem ugyanaz, ám egy kissé mégis...) Egy jó digitális zongora manapság kb. 300.000 forintnál kezdődik (2005 nyara). Ennél olcsóbb silány minőség, azaz rossz billentésű és hangú, tehát nem szabad megvenni. Létezik azonban egy további alternatíva: a zongorabérlés...
(További megjegyzésem, hogy a digitális zongora adta előny és hátrány-együttes igen megosztottá tette a zongoratanárok népes táborát. Van, aki átkozza és van, aki lelkesen üdvözli ezt a modernkori lehetőséget. A magam részéről inkább gyakorolok ezen a hangszeren és igyekszem kihasználni annak fent említett összes előnyét, mint például hangosan nem gyakorolok az akusztikus zongorán, mert ha azt tenném, főleg 22 óra után, akkor a szomszéddal való konfliktust kockáztatom.)
Összefoglalva: aki tud zongorázni, az mindent tud, aki csak szintetizátoron tud játszani, az nem tud átülni a zongorához.
Egy olcsóbb szintetizátor viszont már néhány tízezer forintért kapható és önmagában is komoly zenei lehetőségekkel rendelkezik. Sok ember így megelégszik a szintetizátor adta gyakorlati tudással. Ennek elsajátítására az alább ismertetésre kerülő alapelvek és gyakorlatok szintúgy alkalmasak.
A továbbiakban a zongorát fogom használni szemléltető és magyarázó eszközként.
A kéz- és testtartásról számtalan legenda kering zongorista körökben, amelyet aztán általában a legnagyobb művészek cáfoltak-cáfolnak meg. Vegyük összehasonlításul a 20. század két legnagyobb zongoraművészét.
Glenn Gould egészen a zongora fölé kuporodott, kezeit a klaviatúra előtt szinte egészen lelógatva, más furcsaságait nem is említve...
Míg Szjatoszlav Richter mindig pedáns "német" testtartásban ült a zongorához. (Fontos megemlíteni idevágó megjegyzését, miszerint a jó zongorajáték legfontosabb kelléke a testtartás.)
Véleményem szerint Glenn Gould zsenialitása nem adható tovább, tehát nem tanítható, ellenben Szjatoszlav Richter mintaszerű zongorabeülése kiváló demonstrációja lehet megfelelő szintű alapelvek rögzítésének.
Tehát egyenes háttal, derékszögben behajlított lábakkal üljünk a zongora elé. Kezünk, alkarunk egy síkban és vízszintesen legyen. Ezért állítható magasságú minden zongoraszék és ezért nincs egyik típusnak sem háttámlája (a felső Richter-kép és a középső Gould-kép támlás székeit ne vegyük figyelembe, ám egyébként is jól láthatjuk, hogy a művészek nem dőlnek nekik)...
....ugyanakkor kézfejünk és a klaviatúra egymáshoz képest mindig derékszögben, azaz merőlegesen álljon...
...még akkor is, ha alsó vagy felső billentyűkön játszunk (ezt a merőlegességet hivatott hangsúlyozni a szürke nyíl)...
Ez lényeges, mert ha ezekben a tartományokban játszunk, a könyökünket is ki kell tolni ahhoz, hogy ez a merőleges viszony megmaradjon.
A vízszintesség szabályának eredményes kigyakorlására szolgál a képen látható módszer:
...ahol a helyes kéztartást, azaz a kézfej mindenkori vízszintességét a kézre rátett pénzérme biztosítja.
(Természetesen ezt az érme-módszert csak az alapozásnál használjuk fel. Az ujjakra és a csuklóra ne figyeljünk, kissé pontatlanul állnak; sajnos nem tudok egyszerre helyes kéztartást és minőségi exponálást produkálni.)
Billentés közben ujjainkkal a fekete billentyűk alsó végéhez közelítsünk. Inkább arrafelé, semmint ujjaink billentés közben karom módjára visszahajoljanak. Bátran próbáljunk billenteni két fekete billentyű között is! Csuklóink soha ne legyenek merevek, erre külön ügyeljünk, sőt a fenti kéztartás kivételével (például a kéz kiemelésekor) használjunk lágy, folytonos, szinte nőies mozdulatokat. Ha nem értjük ezt az instrukciót, nézzük egyszer végig egy lírai zongoradarab interpretációját (Mezzo TV). De ne tévesszen meg minket a lágy mozdulatsorozat: nehéz, sőt fizikailag kihívás hosszú ideig zongorázni, ehhez főleg alkarunknak kell sokat erősödnie.
Erre lényegében ugyanaz vonatkozik, mint amely A skálázásról és általában véve a gyakorlásról című fejezetben ismertetésre került-, már amely alkalmazható a zongora esetében. A tudás technikai alapját elsősorban a különböző skálagyakorlatok jelentik, másodsorban a két kéz egymástól való függetlenítése. Az utóbbira Bartók "Mikrokozmosz" című munkáját ajánlom, az előbbire pedig alap-, és középszinten itt fogok példákkal szolgálni.
Általánosságban a skálázás fogalmába sűrítem az összes olyan gyakorlatot, amely kifejezetten nem –esetleg gyakorló-, hangszerdarabként, azaz etűdként íródott s így nem rendelkezik a zeneiség legalapvetőbb törvényszerűségeivel.
A zongorának kétféle billentyűje van: fehér és fekete. A fehér billentyűk egyetlen, de nem szabályos, egyébiránt alapértelmezett hangsort alkotnak. Lényegében a feketék is (pentaton hangsorként), de mivel legtöbbször a fehér billentyűkből indulunk ki, ők mindig csak technikai galibát fognak okozni.
A fehér billentyűk elnevezése a jelölt (egyvonalas C) hangtól kezdve:
C - D - E - F - G - A - H - (C)
Láthatjuk, hogy ez az egyvonalas C az egyébként nem teljes klaviatúrát szinte kettéosztja és valóban: az ötvonalas kottaírásban (általában) az ennél mélyebb hangokat basszuskulcsban, a magasabbakat violinkulcsban írjuk le.
A képen a két hang valójában ugyanaz: az egyvonalas C, nagyjából a klaviatúra közepén.
Az alapértelmezett fehér billentyűsor tehát meg is adja azt a technikai irányvonalat, amely felé gyakorlatainkat elkezdhetjük. A következő legfontosabb tisztáznivaló az ujjrend. Ez szintén többféle lehet. Előtte gyorsan tisztázzuk az ujjak elnevezését, amely nagyon egyszerű: hüvelykujjaktól haladva 1 - 2 - 3 - 4 - 5.
Az alábbi skála-alapgyakorlatok csupán gondolatébresztők. Sokféleképpen variálhatóak tovább; én a legjellegzetesebb variációkat szándékozom megemlíteni. Épp ezért az alcím nem "gyakorlat", hanem "gyakorlatsorozat".
A különböző billentések más és más zenei hatást fognak eredményezni, ezt természetesen a kottában általában külön szimbólumokkal jelöljük is. Tehát maguk a billentési módok is lehetnek külön gyakorlatok (azonos skálákon).
A legfontosabbak:
-
Legato - a skálahangok közvetlenül összeérnek egymással. Amikor végződik az egyik, akkor kezdődik a másik. Ez így könnyűnek hangzik, ám annál nehezebb egy kezdőnek megvalósítania.
-
Staccato - a hangok szaggatottan következnek egymás után. Ehhez a kezet rövid ideig ki kell emelnünk a billentési pozícióból. Ekkor a csukló ne legyen merev!
-
Tenuto - a hangok erőteljesen kitartva és nagy szünetekkel következnek egymás után. Ehhez a kezet viszonylag hosszú ideig ki kell emelnünk a billentési pozícióból. Ekkor a csukló ne legyen merev!
Cél az öt ujj alapszintű dolgoztatása, azaz a megfelelő minőségű billentési technika elsajátítása.
A fenti gyakorlatot vegyük először külön kézzel, majd néhány hét után "ragasszuk" össze kétkezes gyakorlattá. A hangok között ne legyenek dinamikai eltérések; próbáljuk meg az összes hangot azonos hangerővel, középhangosan (mezzoforte) és a hangokat, pontosabban a hangok végeit összekötve (legato) megszólaltatni.
(Ez a tükörkép most más fogalom, mint a Gitáriskola azonos című fejezetében!)
Először külön, majd két kézzel gyakoroljuk...
Az ujjrend a legelső táblázatból következik, így az már nincs jelezve. A skálában főleg a jobb kéz 5. ujja dolgozik, ami nagyon hasznos. (Épp ezért választottam jobb kézben a billegést G hangra és nem C-re.) Először külön, majd két kézzel gyakoroljuk...
Terclépéses (2 ciklusban mutatva)
A fenti kétjegyű szám nyilvánvalóan az egyszerre leütött két hang ujjrendjét jelöli. Ügyeljünk arra, hogy a hangok egy időben szólaljanak meg, ugyanakkor középhangosan és egyenletesen. Először külön, majd két kézzel gyakoroljuk...
3. ujjra szimmetrikus (2 ciklusban mutatva)
Először külön, majd két kézzel gyakoroljuk...
A következő, egyvonalas C-től induló, két oktávos C-dúr skála már ujjrenddel együtt van jelezve:
Basszuskulcsban két oktávon, egyvonalas C-ig:
Az ujjrendváltáskor ne forgassuk el csuklóinkat, hanem kizárólag az ujjak dolgozzanak!
Később gyakorolhatjuk két kézzel is a két skálát. (Ez kezdőknél nagyjából fél-egy év!) Ekkor -szokásunkhoz híven-, már csak az ujjrendben bekövetkezett változások vannak jelezve:
A fenti két alapskála tehát gyakorolható együtt vagy külön, sőt tetszőlegesen növelhetjük terjedelmüket. Én általában egyszerre, bemelegítésképp veszem a két skálát négy oktávon, két oktáv különbséggel és hosszú percekig.
Vehetjük a két alapskálát tükörképben is. C-dúr esetén ez még a kezdőknek sem lesz nagyon nehéz, mert abszolút szimmetrikus mozdulatsorozatot igényel. Az ujjrendet nem jeleztem, mert az a fenti skálákból következik.
Érdekesen hangzó gyakorlat, ha egyszerre játszunk bal kéz C-dúr és jobb kéz E-fríg skálát. Ekkor voltaképp nem csinálunk mást, mint folyamatosan rájátszuk a hangra annak decimáját, amitől terc-jelleg alakul ki és ez nagyon kellemes hangzású. Természetesen megtehetjük ezt duodecima, azaz kvint-jelleg esetében is.
Az európai hangrendszer talán legfontosabb táblázata ez, amely már több helyen ismertetésre került Gitáriskolámban. Ebben a fejezetben ezen táblázaton keresztül szemléltetem a további, gyakorlásra szánt skálákat, így voltaképp egyszerűen körbe fogjuk járni a kvint-kvartkört (legalábbis itt 4 kereszt és 4 bé-ig). Ennek során egyre több fekete billentyűbe fogunk botlani és így lesznek egyre nehezebbek a skálák. A moll-skáláknál nehezítés-, és hagyományőrzésképpen a harmonikus változatot ismertetem. Ezt arról ismerjük meg, hogy az alaphang (tonika) alatti 7. fok félhanggal fel van emelve. A-harmonikus moll esetében például G hangból Gisz lesz és ez bizony már fekete billentyű.
Tehát ha a kotta külön nem jelzi, a "klasszikus" ujjrend:
bal kéz: 5-4-3-2-1-3-2-1, jobb kéz: 1-2-3-1-2-3-4-5
C-dúr és A-moll skála - nincs előjegyzés
Ötlet tükörkép-gyakorlatokra feketebillentyűs skálák esetén
Ha egy rövid pillantást vetünk az alábbi A-harmonikus skála tükörképre...
...akkor észrevehetjük, hogy a C-dúr kezdeti, egyszerű szimmetriája már nem létezik. Helyette pontosan az ellenkezője: a fekete billentyűk (itt egyedül a Gisz hangok) technikailag "rendezetlenül" jelentkeznek a skálában. Így válik ez az aszimmetria kitűnő kézfüggetlenítő gyakorlattá. Vegyük észre, hogy némelykor a skálák, illetve azok variációi nem ujj-, hanem elsősorban elmegyakorlatok.
G-dúr és E-moll skála - 1 kereszt
-
Módosított hang: Fisz
-
A harmonikus moll vezetőhangja: Disz
D-dúr és H-moll skála - 2 kereszt
-
Módosított hangok: Fisz - Cisz
-
A harmonikus moll vezetőhangja: Aisz
A-dúr és Fisz-moll skála - 3 kereszt
-
Módosított hangok: Fisz - Cisz - Gisz
-
A harmonikus moll vezetőhangja: Eisz
E-dúr és Cisz-moll skála - 4 kereszt
-
Módosított hangok: Fisz - Cisz - Gisz - Disz
-
A harmonikus moll vezetőhangja: Hisz
Láthatjuk, hogy a fekete billentyűk néha megtörik a "klasszikus" ujjrendet. Ez még inkább folytatódik a bé előjegyzésű skáláknál, ezért vettem tehát későbbre bemutatásukat.
F-dúr és D-moll skála - 1 bé
-
Módosított hang: Bé
-
A harmonikus moll vezetőhangja: Hisz
B-dúr és G-moll skála - 2 bé
-
Módosított hang: Bé - Esz
-
A harmonikus moll vezetőhangja: Fisz
Esz-dúr és C-moll skála - 3 bé
-
Módosított hang: Bé - Esz - Asz
-
A harmonikus moll vezetőhangja: H
Asz-dúr és F-moll skála - 4 bé
-
Módosított hang: Bé - Esz - Asz - Desz
-
A harmonikus moll vezetőhangja: E
A zongora összes billentyűjének skálaszerű elrendezése alkotja az úgynevezett kromatikus skálát. Ez fontos skála, mert hangközeiben ennél kisebb zenei lépés nincs az európai (temperált) hangrendszerben. Itt is többféle ujjrend alkalmazható, az általam ajánlott:
Ennél a skálánál igazi kihívás a tükörkép kigyakorlása.
Az akkordfelbontások egyszerre hangzó harmóniák hangjainak szétbontása. Legegyszerűbb, ha az alapértelmezett C-dúrból, annak is hármashangzatából indulunk ki:
Fontos, hogy megjegyezzük ezt az ujjrendet, főleg bal kéz esetében. A műkedvelő szintetizátoros azonnal felismerhető arról, hogy az ilyen hármashangzatokat a zenei kíséret alapjaként más ujjrenddel, legtöbbször 4 - 3 - 2 ujjrenddel fogja le. Én ugyan minden újításnak feltétlen híve vagyok, ám ez távol áll tőle.
C-dúr hármashangzat oktávval - alap és 1. fordítás
(Az 1. fordítást nevezzük szext akkordnak is.)
C-dúr hármashangzat oktávval - 2. fordítás és egy oktávval feljebb
(A 2. fordítást nevezzük kvartszext akkordnak is.)
Ezt a hangzatfelbontási gyakorlatot a továbbiakban a kvint és kvartkör skálái alapján bármelyik hangnemben meg tudjuk tenni külön, majd később két kézzel egyszerre. Az utóbbi már haladó technika.
A futamok szinte az egész klaviatúrán végigrohanó, gyors akkordok, esetleg akkordváltások. Nehézségi szintjük miatt sorolhattam volna a skálavariációkhoz is, de az akkordjelleg miatt inkább ebbe a részbe illesztettem be.
A legegyszerűbb futam nyilvánvalóan csakis a C-dúr hármashangzat (C-E-G)...
...amelyet a fenti képen én csak bal kézre (folyamatos 4-2-1), azaz basszuskulcs-tartományban mutattam meg.
A futamok gyakorlásakor csuklóinkat semmiféleképpen ne forgassuk el! A nehéz, ugrásszerű váltásokat kizárólag ujjakkal kell leküzdenünk!
Az egyszerűség kedvéért a futamokat az alábbi kottákban nagyobbrészt négy oktáv terjedelemben jegyeztem le, de természetesen a futamok hossza mind a bal, mind a jobb kézben tetszőleges lehet. Az ajánlott alapértelmezett ujjrend bal kézben: 4-2-1, jobb kéz: 1-2-4.
Láthatóan nem ujjrendeztem a fenti kottát; először gyakoroljuk ezt az igen kényes technikát sokáig csakis külön kézzel. Ezt a mozdulatsorozatot aztán könnyű lesz áttenni más akkordokra is, például A-moll futamba:
Gyakoroljuk tovább ezt a gyakorlatot a kvint és kvartkör skálái alapján bármelyik hangnemben külön kézzel. Egyre növekvő gondot a fekete billentyűk gyarapodó száma fog jelenteni.
Később nagyon óvatosan illesszük össze a futamokat kétkezes gyakorlattá, amely előtt bevezetőként az alapértelmezett ujjrenddel (bal kéz: 4-2-1, jobb kéz: 1-2-4) vegyük az alábbi "párhuzamosító" gyakorlatot...
...majd váltógyakorlatát, amely már (egy kézre nézve) két oktáv terjedelmű:
A következő gyakorlat a futamok váltott kézzel történő lejátszása, amely kézváltást a kottában B (bal kéz) és J (jobb kéz) betűkkel jelölöm:
A kvint és kvartkör skálái alapján bármelyik hangnemben tovább gyakorolhatjuk.
A skálavariáció kifejezés ugyanazt jelenti, amit a Gitáriskola azonos című fejezetében már tanulmányozhattunk és kigyakorolhattunk, olyannyira, hogy ha lehetséges, akkor ugyanazon skálavariáció-elnevezést kívánom majd használni. Csupán az alapértelmezett skála változik meg, amely a gitárnál G-dúr volt, ebben az esetben viszont túlnyomórészt egy oktáv terjedelmű C-dúr lesz (és persze mindez a zongora egyedi sajátosságaira vetítve).
Mik a skálavariációk legfontosabb előnyei?
Mindent elsöprő fölényük az, hogy a nyers zongoratechnika rajtuk veszélytelenül kigyakorolható anélkül, hogy rossz ujjrenddel, ezáltal hosszútávon rossz zenei értelmezéssel szentségtelenítenénk meg Bach vagy Chopin mestert. A skálavariációkat tehát püfölhetjük a végtelenségig, mert meg fogják adni a szükséges technikai tudás 60-70 százalékát.
A második legfontosabb tisztázandó gondolat természetesen a lehetőleg minél egyszerűbb, azaz homogén ujjrend elérése, még pedig a már megtanult, klasszikus ujjrend alapján. Ezen alapelvek megalkotása és továbbgondolása kis gyakorlattal nem olyan bonyolult dolog, bár itt is többféle értelmezés születhet, így széleskörű vitákra adhat lehetőséget.
Ám mindenekelőtt egy súlyos ujjrendi problémát kell lekezelnünk, amely egy hang többszöri billentésekor jelentkezik. Például a jobb kéz 5. ujjal leütött G hangot...
...a kotta szerint még egyszer meg kell szólaltatnunk!
Egészen tökéletlen megoldás, ha a második G hangot is 5. ujjal ütjük le, amely azért veszélyes (főleg gyors játéknál), mert így a két hang egy hanggá ragadhat össze. A legegyszerűbb ujjrendi megoldás...
...amely persze még igazából nem sokat jelent, mert a kotta megszakadása miatt nem tudjuk, hogy merre is fejlődik tovább a dallam, de már jelzi azt a nagyon fontos alapelvet, miszerint azonos hangokat mindig különböző ujjal billentsünk.
Ennek kigyakorlására vegyük mindenekelőtt, vagy a bemelegítés részeként az alábbi három "ujjcserés" gyakorlatsorozatot sokszor megismételve és alaposan kigyakorolva. Vigyázzunk arra, hogy ujjváltásnál a hangok azonos dinamikájúak, lényegében azonos hangzásúak maradjanak.
Ettől az alapelvtől azonban a skálavariációk ujjrendjének megalkotásakor el fogok tekinteni, mert véleményem szerint betanulásukkor nem szükséges az egyébként is bonyolult ujjrendet tovább bonyolítani. Ám zongoradarabok, egyéb etűdök kigyakorlásakor mindenképpen vegyük figyelembe az ujjcsere-elvet, amelyet megjegyzem, sokszor a kottában külön is jeleznek, sőt külön elmegyakorlat lehet a skálavariációk ujjrendjének ilyetén jellegű átírása.
Először külön, majd két kézzel gyakoroljuk...
Először külön, majd két kézzel gyakoroljuk...
Ujjcsere dupla skálavariációban
Először külön, majd két kézzel gyakoroljuk...
Ez az ujjcserés skálavariáció további széleskörű gyakorlatsorozatot képes indukálni:
-
bal kéz: 3-2, jobb kéz: 2-3,
-
bal kéz: 4-3, jobb kéz: 3-4,
-
bal kéz: 5-4, jobb kéz: 4-5.
Egyúttal kitűnő elmegyakorlat lehet a fenti ujjrend-párok keverése is, például:
-
bal kéz: 2-1, jobb kéz: 4-5, stb.
Az ujjrend tehát már nem ujjcserés.
Az alap-ujjrend, bal kéz: 3-2-1, jobb kéz: 1-2-3.
Először külön, majd két kézzel gyakoroljuk.
Nagyon hasznos az alábbi két gyakorlat, amely során az egyre ügyetlenebb ujjakat vonjuk be az ujjrendbe.
Az ujjrend, bal kéz: 4-3-2, jobb kéz: 2-3-4.
Az ujjrend, bal kéz: 5-4-3, jobb kéz: 3-4-5.
Az alap-ujjrend, bal kéz: 1-2-3, jobb kéz: 3-2-1.
Először külön, majd két kézzel gyakoroljuk.
A fenti, további két lépcsős triola-ujjrend is nagyon hasznos gyakorlat ebben a skálavariációban.
Az alap-ujjrend, bal kéz: 4-3-2-1, jobb kéz: 1-2-3-4.
Először külön, majd két kézzel gyakoroljuk.
Később, bal kéz: 5-4-3-2, jobb kéz: 2-3-4-5.
Az alap-ujjrend, bal kéz: 1-2-3-4, jobb kéz: 4-3-2-1.
Először külön, majd két kézzel gyakoroljuk.
Később, bal kéz: 2-3-4-5, jobb kéz: 5-4-3-2.
Kvintola és fordított kvintola
A Finale program fogyatékosságai miatt a kvintola, azaz az ötös hangjegycsoportot nem voltam képes lekottázni, ám ez nem is lényeges, mert a fenti lépcsős tizenhatod, tehát valójában négyes hangjegycsoportú skálavariációt alaposan kigyakorolva nem lesz nehéz az alapelvet ezekre is alkalmazni. Először külön, majd két kézzel gyakoroljuk.
Az ujjrend kvintolánál, bal kéz: 5-4-3-2-1, jobb kéz: 1-2-3-4-5, fordított kvintolánál, bal kéz: 1-2-3-4-5, jobb kéz: 5-4-3-2-1.
Voltaképpen lépcsős tizenhatod-változat, de már jóval bonyolultabb ujjrenddel. Itt szeretném felhívni a figyelmet a kezek ujjrendjei közti nyilvánvaló szimmetriára, bár ez nem közvetlenül, egymás alatt, hanem mindig "keresztben" jelentkezik.
Először külön, majd két kézzel gyakoroljuk.
Később, bal kéz: 5-3-4-2, jobb kéz: 2-4-3-5.
Klasszikus ujjrendű, már haladó szintű skálavariáció, főleg két kézzel. Először mindenképpen külön és lassan gyakoroljuk.
Később nagyon érdekes gyakorlat lehet a klasszikus ujjrend megtörése a következő alapján, bal kéz: 4-3-2-1-4-3-2-1, jobb kéz: 1-2-3-4-1-2-3-4. Ezt az utóbbi lehetőséget én "négyes ujjrendnek" neveztem el.
Mozart mester egy jellegzetes, sokat használt ritmikai képletét használtam fel a skálavariációban. A skálafordulás ujjrendje a visszalépéses skálavariációnál már említett kereszt-szimmetriára épül, ezért ezt külön nem jeleztem.
A Mozarti oktáv visszatéréses változata, amely már Gitáriskolám teljes verziójában is szerepelt; voltaképpen egy nagyon nehéz és hosszú skálavariáció, amely ezért nemcsak technikai, hanem egyúttal állóképességi és koncentrálási gyakorlat is. A skálafordulás ujjrendje a visszalépéses skálavariációnál már említett kereszt-szimmetriára épül, ezért ezt külön nem jeleztem.
Ezen gyakorlatok során egyszerre fogjuk le a skála alaphangját és oktávját, azaz a skála 8. hangját. Figyeljünk arra, hogy az ujjak nagy terpesze miatt csuklónk hajlamos bemerevedni. Próbáljuk meg a billentést mindenkor laza csuklókkal végrehajtani. Az ajánlott alapértelmezett ujjrend bal kéz: 5-1, jobb kéz: 1-5. Először külön, majd két kézzel gyakoroljuk.
Az alapképlet tetszőleges mértékben és variációkban gondolható tovább. Íme az első, a már megismert lépcsős triola-képlet oktávskála-változata. Az alapértelmezett ujjrend nem változik, így azt a kottában nem jeleztem. Először külön, majd két kézzel gyakoroljuk.
Először külön, majd két kézzel gyakoroljuk.
Ebbe a skálába mind a 12 lehetséges félhanglépést belegyömöszöltük. Az ujjrend itt már többféle lehet, az általam ajánlott jellegzetessége jobb kéz fehér billentyűknél: 1-5, fekete billentyűknél: 1-4, bal kéz fehér billentyűknél: 5-1, fekete billentyűknél: 4-1.
Érdekes hangzású skálát eredményez, ha az oktávhangokat nem egyszerre, hanem egyenletesen felváltva, mintegy barna maci-módra lépegetve játszuk le:
Hangsúlyozom, hogy ez nem egy skálavariáció, hanem skálavariáció-típus; ebből következően párhuzamosan gyakorolható együtt a szimpla oktávskála-variációkkal, például: lépcsős triola lépegetős-oktávskála, visszalépéses lépegetős-oktávskála, stb.
Tonális hármashangzat-gyakorlatok
Az Akkordfelbontások című rész alapjában véve rendkívül hasonló ehhez a bővítéshez. Mégis ezt a gyakorlatsorozatot tőle különválasztottam, mert itt már nem az akkordok technikai kigyakorlását, hanem a hármashangzatok (célirányosan) zenei felhasználását kívánom alapszinten bemutatni. A rész eredményes feldolgozásához kérem a Tisztelt Olvasót, hogy alaposan tanulmányozza át Gitáriskolám Az improvizáció című fejezetének "A TDST-képlet" című részét.
Miután ezt megtette, azon kijelentésem már érthető, miszerint a C-dúr skálára meglehetősen egyszerű és következetes ujjrenddel 7 darab hármashangzat építhető:
C-dúr, D-moll, E-moll, F-dúr, G-dúr, A-moll, H-szűkített, (C-dúr)
Szólaltassuk meg ezt a 7 hármashangzatot egymás után a megfelelő oktávhangokkal kiegészítve. Az alapértelmezett ujjrend bal kéz: 1-2-3-5, jobb kéz (oktávfogás): 5-1.
Hallhatjuk, hogy mennyire zenei jellege van az akkordlépegetésnek!
Gyakoroljuk egy kicsit be ezt a menetet különböző tonális hármashangzat-variációkkal!
Az alapértelmezett ujjrend bal kéz: 1-2-3-5, jobb kéz (oktávfogás): 5-1.
Az alapértelmezett ujjrend bal kéz: 1-2-3-5, jobb kéz (oktávfogás): 5-1.
Az alapértelmezett ujjrend bal kéz: 1-2-3-5, jobb kéz (oktávfogás): 5-1.
Egy rövid, de nehéz gyakorlat erejéig egyesítsük a Futamok című rész technikai apparátusát és a már megtanult tonális jellegű akkordmozgásokat. A gyakorlatban felváltva használjuk kezeinket, amely változást B4-2-1, J1-2-4... ujjrendekkel jelölök.
Ez a rész már voltaképp nem technikai vagy egyfajta technikai-zenei, hanem egyértelműen tartalmi gyakorlat.
Kérdés, amelyet először itt fel kell tennünk: vajon bele tudjuk-e vinni érzelmeinket ebbe a hármashangzat-lépkedésbe?
Ha úgy véljük, hogy nem, akkor még gyakoroljuk a sorozatot egy kis ideig és mellette hallgassunk sok Chopin-művet. Amikor a kérdés újfent foglalkoztatni kezd minket, tegyük a következőt: a Chopin-i tapasztalatok felhasználásával próbáljuk a hangzatokat mintegy improvizatív módon, elbeszélően, szinte ballada módján lejátszani! Próbáljuk belevinni érzelmeinket a hangokba! (Ha lesz időm és nem felejtem el, akkor majd készítek róla egy rövid video-file-t...)
Jó gyakorlást!
A zongorával foglalkozó fejezet utolsó gondolata nyílt üzenet amatőr és félprofesszionális zongoristáknak: soha nem fogjuk tudni a darabot tökéletesen lejátszani. Ehhez hozzá kell szoknunk, ez sajnos csak a kiválasztottak kiváltsága. Ha ezt megtettük, jöhet az a mondás, amely által aztán már élvezni is tudjuk a tökéletlen játékot:
If you can not do it well, try to enjoy doing it badly!
Ha nem tudod jól csinálni, legalább azt élvezd, hogy rosszul csinálod!
A saját gyártmányú, eredetileg az optimális gitártechnika kigyakorlására szánt skálarendszerező és skálavariációs szoftver, az OGRE alapelvét tekintve nyilvánvalóan alkalmas az optimális zongoratechnika kigyakorlására is. (Ebben az esetben azonban már a neve OPRE lesz, azaz Optimal Pianotechnics' Regular Exerciser.) Az alapelv itt is ugyanaz: egy tetszőleges skálához egy 0-tól kezdődő növekvő számsor van hozzárendelve és a skálavariáció ilyen módon lesz a program által megszólaltatva. Ezáltal az OPRE a teljes zenei és egyéb skálarendszerezésen felül szintén a matematikai skálavariációk komplex begyakoroltatójá válhat. Például az OGRE (és OPRE) C-dúr pentaton esetében a következő hozzárendelést végzi el...
0. C
1. D
2. E
3. G
4. A
...C-dúr skála esetén pedig...
0. C
1. D
2. E
3. F
4. G
5. A
6. H
...és a skálavariáció során ezen hozzárendelés alapján variálja a kiválasztott skálát. Mivel az OGRE már kész van, programozástechnikailag nem lesz nehéz az OPRÉ-t megvalósítani, hiszen voltaképpen csak a klaviatúrát kell a már meglévő programkódhoz hozzáigazítani. Tehát előkészületben az OPRE...
"Az oldal fantasztikus, és sok jó tanáccsal lát el. Én speciel a zongoraleckéket bújom és gyakorlom, amennyire időm engedi. Sajnos időből több van, mint pénzből és magántanárról legfeljebb csak álmodozni tudok. Az viszont szerintem nekem se okozna nagy gondot, ha leckékként egy emelt díjas SMS-t küldjek...
Ha nem probléma, a következő kérdésekben szeretném a segítségedet kérni: volna-e lehetőség egy online szintetizátor iskolára? Egy olyan leírásra és netán videó-, és/vagy audióanyagra gondolok, amely segít abban, hogyan tudjak pop, rock és nem utolsósorban „lakodalmas mulatós” zenét úgy lejátszani, hogy nem akkordokkal kísérem magam. Sok zenésszel beszélgettem, próbáltam tanácsokat kérni és szinte mind azt kérdezte tőlem, hogy tudom-e hozni a basszust? Ráadásul nem mindig találok olyan kíséretet a szinti automatikájában, ami nekem megfelelne. Talán tudnál abban segíteni, hogy ha mondjuk a balkézzel hoznám a basszust, akkor vajon mit kell csinálnia a jobb kéznek? Hogyan találom meg egy dal basszusát, hozzá a kísérőzenét és a harmóniát? Hogyan tudom a legjobban a kezeimet, illetve az ujjaimat függetleníteni még akkor is, ha a két kéznek külön ritmust kell játszania?"
Sajnos nem tudok szolgálni jó hírekkel, mert nincs online szintetizátor iskolám.
Javaslatom: ha elégedetlen vagy a szintetizátor által nyújtott alapokkal, akkor tanulmányozd a különböző zenei stílusok basszusmeneteit, próbáld meg azokat leszedni a hanganyagokról és leszedéskor tedd azokat sablonossá (hogy mindig ugyanazt csinálja a balkéz, csak különböző akkordokban). Miután ezeket a sémákat alaposan kigyakoroltad, gyakorold a jobb kéz szólamait is, majd a dalokban próbáld meg összetenni a két kezet. Ekkor a balkéznek továbbra sincs más dolga, mint a basszus sablonos lejátszása. Amikor mindez jól megy már, próbálj meg (főleg a jobb kézben) 1-2 hangot improvizálni. Később a balkézben is. Egyébként bár a két kéz különböző dolgokat játszik, de általában nem különböző ritmusban...
Sajnos csak ennyit tudtam segíteni, mert az önképzésnek bizony vannak korlátai. Ilyenek pl. az olyan szolfézs-gyakorlatok, amelyek a zenei hallás fejlesztésére irányulnak. Voltaképpen egy ilyenre kérdeztél rá: Hogyan találom meg egy dal basszusát, hozzá a kísérőzenét és a harmóniát?
Ez egy hosszabb gyakorlatsorozat, amelyet egyébként gitártanítványaimnál folyamatosan csinálok a Gitárcentrikus szolfézs című fejezet alapján; ezeket nevezem én tonalitás-gyakorlatoknak, ám ezek kétemberes gyakorlatok. Egyúttal kitűnő kézfüggetlenítő gyakorlatcsoport Bartók Mikrokozmosza. Ha átrágod magad rajta, utána már nem lesz komolyabb kihívás a Te szinteden a szintiden ☺.
"A zongorázással kapcsolatban találtam rá az Ön weblapjára. Számomra nagyon hasznos ismereteket nyújt. Zongorázni iskolai oktatás keretében nem tanultam, ezért lenne néhány kérdésem zongorázással kapcsolatban. Aki zongorán játszik, az mondja-e magában, hogy milyen hangot fog lejátszani a jobb és a bal kéznél? Vagy csak hallja a zenét és követi a kottában, de nem mondja ki, hogy pl. G, E ahol G a jobb és E a bal kéz által játszandó hang? Én J. S. Bach G-dúr menüett című darabját próbálom több hónapja. Csak a jobb kéz által játszandó hangot mondom ki, illetve csak a balt, ha több a lejátszandó hang, mint a jobb kéznél. Mindkettőt gondolatban kimondani nincs rá időm lejátszás közben. Olyan kottát használok, ahol a kezdőhangnál és a néhány helyen fel van tüntetve, hogy hányas számú ujjat kell használni.
Kell-e arra törekedni, hogy lejátszás közben billentyűket ne figyeljük? Érdekelne, hogy mi egy zongoradarab megtanulásának folyamata? Én a következőt alkalmaztam a menüettnél: egy ingyenes oldalról letöltöttem egy amerikai zenetanár által elkészített midi fájlt és a kottát. Utána az Interneten több videón megnéztem, hogyan játsszák. A midi fájlt ütemenként lementettem a szintetizátorba. Egy ütemet meghallgatok, majd többször gyakorlom. Ha ez megy, akkor áttérek a következő ütemre. Ha megvan 4 ütem, akkor meghallgatom a négyet egyben és 4 ütemet próbálok lejátszani eredeti sebességgel. Majd ezt követően tanulom a következő ütemet. Ha a kotta első oldalán így végig haladtam, akkor a 4 ütemes részeket összekapcsolom és a teljes oldalt játszom le. Érdekelne, hogy jó-e ez a módszer?
Sajnos gyakran vannak ritmusproblémáim. Az Ön weblapjáról letöltött ritmusgyakorlatok mentek, amikor a ritmust mondom magamban. Zeneművek lejátszásánál viszont könnyen eltévesztem a ritmust. A ritmust (tá, titi, stb.) gondolatban kimondani a hangjegyekkel együtt lehetetlen..."
Kérdéseire válaszolva:
Aki zongorán játszik, az mondja-e magában, hogy milyen hangot fog lejátszani
a jobb és a balkéznél?
Egyszerűbb daraboknál a basszuskulcs (bal kéz) és violinkulcs (jobb kéz)
elég a kezek meghatározásához. Vannak kivételek, de ez kezdőknél még elég.
Szerintem nem kell mondani a hangok neveit gyakorlás közben.
Érdekelne, hogy mi egy zongoradarab megtanulásának folyamata...
Javaslatom a következő:
-
Tanuljuk meg a darabot először külön kézzel, nagyon alaposan,
-
Majd amikor külön mennek, lassan próbáljuk meg egyszerre két kézzel.
-
Ami a tempót illeti: én nem ragaszkodnék annyira a metronómszerű tempóhoz, főleg nem klasszikus darabok esetében. Ebben az esetben az lenne a legjobb, ha valamilyen módon meg lehetne szerezni a klasszikus darab valamilyen jó felvételét (YouTube) és az alapján kéne megpróbálni lejátszani.
A ritmust (tá, titi, stb.) gondolatban kimondani a hangjegyekkel együtt lehetetlen...
Erre skálázást javasolok, amely meg fogja adni a szükséges technikai tudást. Ha ilyen komolyan érdeklődik a zongorázás iránt, akkor javaslom, hogy néhány óra konzultációt vegyen egy közeli zongoratanártól, aki el tudja mondani a helyes ujjrendi és egyéb alapelveket.
