A Gitáriskola új fogalmai és javaslatai

Javaslat új hanglejegyzési (kotta) módszerre

 

Bevezetés

Kapcsolódó fejezetek

 

Bevezetés

 

A kottaírás alapelve nagyjából 1100 éves. (Igen, sárgacsekkesen fogalmazva: ezeregyszáz!) Akkoriban élt ugyanis a zseniális Arezzoi Guido (992 k. - 1050 k.), aki először tett javaslatot a kottavonalak terctávolságú csoportosítására. Ez az ötlet korszakalkotónak bizonyult, mert addig az egyházi gregorián zenét úgynevezett neumákkal jegyezték le, amelyek nem tudták leírni sem a dallamot, sem a ritmikát, csupán hozzávetőlegesen, azaz szájhagyomány segítségével követni. Az alábbi fotón egy 11. századi, görög nyelvű zenei töredék tanulmányozható neuma-jelekkel kiegészítve:

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Neumák

 

Először a Guido-féle kottavonalazással és az általa bevezetett hexachord-rendszerrel (Alapskálák eredete című fejezetcsomag) vált lehetővé a hangok pozícióinak abszolút jelölése, így a rendszert ismerő már pontosan, lapról tudta reprodukálni a dallamot még úgy is, hogy a dallam számára ismeretlen volt. Ez óriási előrelépést jelentett a zene megőrzésében, kodifikálásában. Ez volt egyébként a Guido-féle reform fő célja.

 

A 20. századi Kodály-módszer valójában ennek nyílegyenes folytatása, hiszen módszertani magja szintén a szolmizáció (amely Guido-találmány), hiszen a relatív hanglépések (dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti) kihangsúlyozásával szintúgy a lapról való éneklésre fókuszál.

 

Természetesen senki sem fogja átírni az elmúlt 300 év zenei termésének összes kottáját Pénzes László -reméljük, hogy megfontolandó- ötletelései kedvéért. Ám ettől függetlenül is vegyük észre: amíg Bach zenéje örökérvényű marad, addig az azt megörökítő zenelejegyzési módszer már régesrég elavulttá vált. Mindemellett számomra remek elmejáték...

 

Kapcsolódó fejezetek