A tapping-technika I.
Kezdő szint
Legutóbbi módosítás: 2011.04.22.
A legenda szerint az első igazi tapping-játékos Eddy Van Halen volt...

...aki kezdetben háttal állt a közönségnek, hogy az a technikát ne leshesse el. Azóta ez a speciális gitártechnika önálló, kutatásra érdemes tudományággá fejlődött. Már az egyszerűbb tapping-technika is el tudja kápráztatni a hallgatóságot, jóllehet ízléstelen a szólót teljes egészében ráalapozni. Bevallom őszintén, nem vagyok egy klasszikus tapping-bajnok, a két-, vagy többujjas technikában abszolút nem vagyok otthon, bár ezen hiányosság megszüntetése pusztán elhatározás kérdése volna.
Az elsődleges kérdés, hogy hová tesszük a pengetőt a tapping-technika során?
Nem a szánkba! Én 4 lehetőséget említenék meg a "klasszikus", azaz maximum 1-2-3 ujjal elkövetett tapping-technikában. Itt jegyzem meg, hogy létezik 8 ujjas tapping-technika is.
A pengetőt az m (középső) ujj fogja, az i (mutató) ujj a tapping-technikát valósítja meg. A pengetőt kurzor jelöli. Ebben a tartásban fontos kigyakorolni a pengető gyors váltását is.

A tartás hátránya, hogy csak 1 ujjal tudunk tapping-technikázni. Az alábbi videó alapján próbáljuk kigyakorolni a pengetőváltást, először lassan, majd gyorsan:
Vai mester egyszerűen nem csinál semmit a tapping-technika során, hanem a pengető marad az i és p ujjak között:

A tartás egyértelmű előnye, amit Steve Vai következetesen ki is használ, az a minimum 2 ujjas tapping-technika.
Volt tanítványom önálló tapping-technikát talált ki magának. Ő a pengetőt a p (hüvelyk) ujjához rejti el, ugyanakkor folyamatosan használja a tapping során i m a ujjait. Érdemes ezen a lehetőségen is elgondolkodni, ám ebben a tartásban is fontos kigyakorolni a pengető gyors váltását. A pengetőt kurzor jelöli.

Miklós a pengetőt az i ujjával fogja, az m ujj a tapping-technikát valósítja meg. A pengetőt kurzor jelöli. Ebben a tartásban is fontos kigyakorolni a pengető gyors váltását. A tartás előnye a többujjas tapping-lehetőség.

Célszerű, hogy a technika során a tapping-ujj a húrt ne függőlegesen felülről, hanem egy kissé oldalról érintse. Én ezt a mozdulatot elpengetésnek neveztem el. Erre azért van szükség, mert másként a húr meg sem szólalna vagy csak nagyon halkan. Ez a mozdulat kicsit hasonlít a legato-technikához, ahol ezt az elpengetést korlátozottan, de szintén meg kell tennünk, ám ekkor a húrlefogó 1-2-3-4 ujj valamelyikével. A tapping-technika tehát egyúttal diszkrét húrpengetés is. Ennek iránya kétféle lehet: a tapping után fizikailag vagy fel vagy lefelé folytatódik a technika. Én annak vagyok a híve, hogy V-alakot írjon le, mert az mozdulatában folytonosabb:

A rajzon 3 húr keresztmetszetét láthatjuk. A tapping-technika után a tapping-ujj V-alakban pattan vissza a húrokról, ezáltal enyhén vagy akár tetszőleges erővel megpendítve azokat. Megjegyzem, számos gitárosnál a tapping-, és a visszapattanási irány megegyezik. Mindenképpen ellenőrizzük le az elpengetést az alábbi, kezdő szintű videókon!
Nagyon fontos beszélnünk erről, mivel a tapping-technika az egyik legzajosabb szólótechnikai elem.
A tapping-kéz mozgatásakor a hüvelykujj (p) folyamatosan támasszon a gitárnyakon, azt egyfajta sínként felhasználva és nagyon fontos, hogy onnan soha ne emelkedjen el. Ezt láthatjuk például a Van Halen-féle pengetőtartásnál:

Konkrét tapping-szóló alatt azonban majd tapasztalni fogjuk azt is, hogy a kitámasztott hüvelykujj még mindig nem elég a minőségi tompításhoz, a technika -főleg elektromos gitár esetében-, még ennél is zajosabb. A megoldás: a kitámasztott hüvelykujj párnáját le kell tenni az alatta lévő húrokra és folyamatosan ott kell tartani. Figyeljük meg ezt a megoldást az alábbi videókon!
A fenti 4 módszerből én a Van Halen-féle pengetőtartást használom.
Próbáltam tanítványaim felé demokratikus lenni, felajánlván a szabad pengetőtartás választásának lehetőségét, de tapasztalat hiányában képtelenek voltak dönteni. Igazuk volt. Ezért volt hazugság Magyarország első szabad választása...
Vegyük észre a következőt: a tapping-technika alkalmazása során valójában sokféle és egymástól igen különböző technikai elemet kell egyetlen élő gyakorlattá-zenévé összekovácsolni. Tehát ha a lejátszott zene ritmikailag billeg, azaz pontatlan, akkor a tapping-technika még nincs kellően kigyakorolva. Ezen pedagógiai tapasztalat birtokában állítottam össze az alapszintű tapping-gyakorlatokat, amelyek egyetlen skálasablon (egyhúros G-dúr) alapos ritmikai-technikai "körüljárását" jelentik. Ez bizonyos értelemben a Skálavariációk című fejezetekben ismertetett (és már bevált) absztrakciós módszer, csak tapping-technikára alkalmazva. Például a variációk fordítása az OSIRE nyújtotta skálafordítási szabályok szerint történik. (Ez külön részben részletezve van az OSIRE - Kézikönyv című fejezetben.)
Ugyanakkor a begyakorlandó variációt nem kottázom le végig, ez teljesen felesleges, hiszen a Pénzes-féle módszertan szerint elég ábrázolni annak egyetlen ciklusát és megmondani, hogy melyik skálában kerüljön lejátszásra, a többi már szinte automatikus. Ez egyébként az OSIRE egyik legfontosabb működési alapelve.
Hiszen mit érnénk ezzel a kottával egyetlen G-dúr skála esetén:

Önmagában véve, azaz konkrét, előre jól behatárolt skálaszerkezetek nélkül nem sokat. Tehát praktikus okból induljunk ki a Pénzes-féle gitár tükörképből, illetve a pacsirtamezei, trichord-szerkezetű G-dúr skálából...

...ám most "húzzuk" szét egyetlen húrra:

Láthatóan ekkor egyhúros gyakorlattá laposodott és szelídült (akárcsak Bedrich Smetana Moldva folyója szimfonikus költeményének végén) és leplezetlenül vehetjük észre rajta a mindenkori dúr-skála belső szerkezetét, amely 2 egész – 1 fél – 3 egész – 1 fél hangközökből áll. Ugyanez a belső szerkezet figyelhető meg az Egyhúros gyakorlatok című fejezet E-dúr skálájában is (itt 2 okávon, azaz 24 érintőn mutatva):

Középhaladó tanítványaimnál ezen kezdő gyakorlatsorozat elsajátítása után a következő gonoszkodó kérdéseket szoktam feltenni:
-
Mit jelent az, hogy G-dúr skála? (G hangról indítok egy dúr szerkezetű skálát, akár egyetlen húron, akár több húr bevonásával.)
-
Mi a G-dúr skála előjegyzése? (1 kereszt.)
-
Melyik hangot módosítja ez a kereszt? (Az F hangot Fisz-szé magasztosítja.)
-
Hány törzshang maradt így a skálában? (Csupán egyetlen hang lett módosítva, tehát az összes többi, azaz 6.)
-
Milyen skála volna ez a módosítás nélkül? (G-mixolíd.)
-
Hogyan csinálnál ebből Fisz-dúr skálát? (Semmi más dolgunk nincs, mit a skálát szerkezettorzítás nélkül a Fisz hangról indítani.)

Tehát a G-dúr skála hangjai: G - A - H - C - D - E - Fisz - (G)
Az ujjak elnevezései (jobbkezes gitárosok balkezén) hagyományosan 1-2-3-4, míg a tapping-hangot a tükörkép alatt 1 ciklusban sárga kitöltőszínnel jelölöm.
A tapping-gyakorlatok hagyományos (Pénzes-féle) betanulási sorrendje:
-
először lassan, pontosan, metronóm nélkül,
-
majd lassan metronómmal,
-
majd gyorsítás metronómmal az aktuális tudásszint határáig.
Az összes gyakorlat végteleníthető, tehát a ciklusok lejátszása után újrakezdhető!
A legelső gyakorlat tapping-technikával indul és még csak 2 hangon billeg; betanulása során ügyeljünk a ritmikai egyenletességre. 1 ciklusa az alábbi módon néz ki a kottában és voltaképpen ezt lehet vég nélkül ismételgetni először lassan, egyenletesen, majd lassú metronómmal.

G - H

Gyakran nevezem ninonino-nak, mert hangzásában igen hasonlít a mentőautó szirénájához.
A gyakorlat kezdetekor merül fel a következő kérdés: hogyan pengessük meg a legelső G hangot, hiszen az nem tapping-hang? A megoldás: a tapping-ujj nemcsak a tapping-technikát valósíthatja meg, hanem egy sajátos mozdulattal be is indíthatja a pengetést. Fontos kigyakorolni ezt a dinamikus mozdulatot is, hiszen a tapping-futamok nem mindig kezdődnek tapping-technikával. Alaposan figyeljük meg ezt a beindító mozdulatot a videóban!

G - H

A fenti gyakorlat bővítése, ám itt már hangot vált a tapping-ujj.

G - H - C

Itt már fel kell használnunk az 1. ujj mellett a 3. ujjat is. Egyúttal javaslatom a 2. ujj helyett a 3. használata.

G - A - H

Az előző, H - G - A - H alapot...

G - A - H

...voltaképpen végig tudjuk vinni az egész egyhúros G-dúr skálán 2 ciklusos gyakorlat formájában:

G - A - H - C - D - E - Fisz - G
Ebbe a gyakorlatba már be kell vonnunk az 1-2-4 ujjakat, így megjelenik azon 1-2-4 nagyterc technika is, amely oly jellemző az alapskálák esetében.

G - A - H - C


G - A - H - C - D - E - Fisz - G
A G-dúr ösvényén továbbhaladva gyakoroljuk tovább a ritmika helyes tartását. A skálavariáció tetején a képletet a Pénzes-féle skálafordítási szabályok szerint fordítjuk meg.

G - A - H - C


G - A - H - C - D - E - Fisz - G

G - A - H - C


G - A - H - C - D - E - Fisz - G
Még nehezebb ritmikai képlet...

G - A - H - C - D


G - A - H - C - D - E - Fisz - G

G - A - H


G - A - H - C - D - E - Fisz - G

G - A - H


G - A - H - C - D - E - Fisz - G
Kiemelten fontos gyakorlat ez, mert ha úgy fejlesztjük tovább, hogy a tapping-technikával megszólaltatott negyedhangokon még egy kissé hosszabban időzünk, akkor jelentős mértékben javíthatja a tapping-technika minőségét. Ezt a minőségi hanglefogást a tapping-ujjunkkal megvalósított vibrato-val fokozhatjuk.

G - A - H


G - A - H - C - D - E - Fisz - G
A glissando (angol nevén slide) csúszást, csúsztatást, alapértelmezésben valamelyik ujjunk húron történő elcsúsztatását jelenti. Ebben a gyakorlatban a tapping-ujjat kell csúsztatnunk. Jellegzetes tapping-effektus, tapasztaltabb gitárosok sokszor alkalmazzák.

G - A - H - C


G - A - H - C - D - E - Fisz - G

G - A - H - C


G - A - H - C - D - E - Fisz - G
Úgy gondolom, a tapping-technika alapszintű, pontos elsajátításához a fenti gyakorlatok elegendők, mert a gyakorlatok tartalmazzák az összes felmerülő technikai lehetőséget.
Természetesen a Gitáriskola alapelveinek megértése után a gyakorlatsorozat hatványozható, hiszen ugyanilyen, azaz főként egyhúros formában bevonhatjuk a további 6 alapskálát, bármelyik alaphangról kezdve. Nézzük meg például a bukdácsolós skálavariációt egyhúros A-moll skálában.

A - H - C - D - E


A - H - C - D - E - F - G - A
