Skálavariációk I.
A Haladó gyakorlatok a Finale Notepad nevű kottaszerkesztő programmal nyithatók meg és .mus kiterjesztésűek-, itt .zip formátumba csomagolva. A program egy régebbi, 2003-as verziója a Letöltések című fejezetben érhető el.
Kis fordított hamisított triola
Lévai-féle fordított gonoszkodó skála
Von Haas-féle egy sima-egy fordított
Gyakoroljunk metronómmal és ügyeljünk a folyamatos, húrváltástól független fel-lepengetésre!
Az alapskálák az az ösvény, amelyen elindulhatunk céljaink felé. Az alapskálák meghatározták és behatárolták a pengetést, a kezdő ujjrendeket főleg a szólótechnikai alapelvek alapján. A továbbiakban ezektől a nyers technika kigyakorlása során soha ne térjünk el! A tudás kibontakoztatása második lépcsőben az alapskálák variációinak feladata. Ez a gyakorlat-sorozat hosszadalmas (voltaképp egy egész életre szól) és minél többet foglalkozunk vele, annál unalmasabb. Egyetlen előnye és ez elsöpör minden lehetséges kételyt, hogy általa valóban meg fogjuk tanulni a helyes gitártechnikát.
Ugyanakkor éles határvonallal különbséget kell tennünk kezdő és haladó gyakorlatok között. Ezt elsősorban az ujjrendek miatt, másodlagosan a gyakorlat nehézsége miatt kell megtennünk. Ez a megkülönböztetés létkérdés, mert gyors játéknál a rossz ujjrend akadályt, sőt minőségbeli felső korlátot fog jelenteni. Magyarán, bizonyos sebesség felett nem fogunk tudni játszani rossz ujjrenddel. Ezért léteznek külön kezdő és haladó ujjrendek. Az utóbbiakat szoktam én jósnői szakszóval (☺) prediktív, azaz előrelátó ujjrendeknek hívni, mert alkalmazásukkor mintegy előre kell látni az ujjrendi problémát és annak megoldásait, ellentétben a lineáris gondolkodást igénylő, kezdő ujjrendektől.
Mivel az alábbi levezetés az alapja a Pénzes-féle módszertan legfontosabb és legterjedelmesebb részének, a skálavariációknak, ehelyütt szeretném felhívni a figyelmet EU-normás szerzői jogaimra. Tehát nem kívánok a jövőben egyetlen oktatási anyagban sem találkozni ehhez hasonló okfejtéssel, amely teljesen egyedülálló és eredeti módon rájön arra, hogy milyen sokféleképpen lehet 2-3-4 hangot 2-3-4 hangmagasságban variálni. Ez elsősorban nem az alkalmazott matematikai megközelítésre vonatkozik (mert az ugye közkincs), hanem a belőle levezetett, valamint logikusan elrendezett skálavariáció-csoportokra, legyen az bármilyen formátumban: kottában, tabulatúrában, az általam használt számsorban vagy Bucómaci-figurában. Továbbá a kizárás egyértelműen vonatkozik bármilyen gitár-, basszusgitár-, hegedű-, cselló-, zongora-, vagy egyéb iskolára. A plágiumot elkövető egyént vagy intézményt minden lehetséges megegyezés kizárásával beperelem. A Pénzes-féle Gitáriskola -annak összes módosításával együtt-, az Artisjusnál nyilvántartott, levédett és közjegyző által is hitelesített alkotás. Azt hiszem, hogy világosan beszéltem...
Pénzes László - 2008. május
A skálavariációk az alapskálák ritmikai, egyúttal dallamvariációit jelentik és az OGRE nevű, saját gyártmányú skálarendszerező és variációs programmal együtt meg fogják adni a mesterszintű gitárjátékhoz szükséges tudás 70-80 százalékát. A Pénzes-féle módszertanból logikusan következik, hogy előbb-utóbb (technikailag) bármit képesek leszünk lejátszani, illetve ha ez nem sikerül, akkor nem lesz felróható a módszertan hibájának.
Én minden elém beülő tanítványnak elmondom a következőt:
"Gitároktatói véleményem szerint a skálavariációk a leghasznosabb zenei objektumok, ezen meggyőződésemen nem tudok és nem kívánok változtatni. Én nem ismerlek Téged, ennek ellenére a szavamat adom arra, hogy ha végigcsinálod azt, amit feladok, akkor előbb-utóbb bármit lejátszol és nem maradnak sötét, lefedetlen zeneelméleti foltok a gitáron. Szerintem ez a kettő a legfontosabb, a többi részletkérdés. A skálavariációknak egyetlen hátránya ismert: rettentő unalmasak. Tehát elsősorban türelem és elszántság kell. Ha ezzel Te rendelkezel, akkor nyertél, ha nem, akkor hosszabb távon veszítettél, de lehet, hogy másban is..."
Nos, az eskü (és az őszinteség!) eléggé megfontolandó dolgok, ha nem ismerjük a másik felet, jelen esetben a tanítvány személyiségét. Ennek ellenére én felvállalom, mert gitároktatói "szent meggyőződéseim" egyike azon felismerés, hogy a skálavariációk megadják az áhított szólótechnikai tudás zömét. Ebből nem tudok engedni, mert látom pontosan az ellenkezőjét is: nevezetesen a skálavariációk hiányának következményeit. Ebben az esetben ugyanis lényegében nincs sem szólótechnikai, sem zeneelméleti fejlődés vagy csak nagyon hézagosan, vagy ami a legrosszabb: az hibákkal lesz teli.
A kezdetekkor, a skálavariációk módszertanának megírásakor (2004-2005) a képletek tisztán zeneiek voltak. Ez elég volt egy jó darabig, ám rendszerezésüknél már érezhetővé vált, hogy nincs bennük belső, logikai rendszer. Ehhez jött még egy fontos, alapjában véve matematikai felismerés: mi volna, ha egy képletből kihoznánk az összes lehetséges variációs mennyiséget? De ne szaladjunk annyira előre, előtte gondosan olvassuk el az alábbi rávezetést...
Mi lehet a legegyszerűbb skálavariáció? Pengessünk a skálában minden hangot kétszer! Ez tehát az általam "dupla" névvel illetett képlet. Emlékeztetőül a már kigyakorolt F-dúr tükörkép:
Érdemes ezt pusztán kényelmi szempontok miatt G-dúrba transzponálni, azaz áthelyezni.
Ekkor a skálaszerkezet értelemszerűen nem változik meg (mert a gitár, éppúgy, mint a zongora, temperált hangszer). Vegyük észre, hogy ezt a transzponálást az alapskálák előregyártott sablonjaiból adódóan rendkívül könnyen tehetjük meg, ellentétben a zongorával, ahol bizony sokszor már más ujjrendet kell használnunk.
A fenti G-dúr tükörkép ötvonalas kottában...
...és az OGRE nevű skálarendszerező és variációs szoftverrel lejátszva (skálavariációs száma 0):
A skálavariációk kottáiban az is megfigyelhető, hogy az első ütem csak G hangokat tartalmaz:
Ez az első ütem hivatott segíteni a skála tempójának és ritmikájának felvételében, tehát még tulajdonképpen nem része a skálavariációnak. Ezen bevezető hangokat az OGRE már nem játssza be, helyette beépített metronómja ad alapértelmezésben 4 bevezető ütést.
Tehát pengessünk minden egyes skálahangot kétszer, a hangokat egymással összekötve, azaz legato. Nem a sebesség a lényeg, hanem a kidolgozottság! Ügyeljünk a folyamatos, húrváltástól független fel-lepengetésre!
Egyébiránt a legato többféle értelemben is használatos. Egyfelől jelent egy sajátos, már haladószintű pengetési technikát, másfelől általánosabban nézve azt jelzi, hogy a hangokat szorosan egymás után szólaltassuk meg, azaz "amikor végződik az egyik, akkor kezdődik a másik". Ez általában probléma szokott lenni a kezdő tanítványoknál.
Van tehát már egy skálavariációnk. Mivel ezt mind a hét alapskálában képesek vagyunk gyakorolni, hirtelen 1 x 7 = 7 gyakorlási lehetőségünk adódott. Vegyük észre, hogy a skálavariáció voltaképpen egy jellemző dallamképlet (egyfajta tömörítési algoritmus), amely végigvonul egy adott, voltaképpen bármilyen skálán. Ebből következően nem is kell lekottázni az egészet, módszertanilag elég az önmagára jellemző képletet megjeleníteni. Ezt neveztem el 1 ciklusnak:
Abban a pillanatban, hogy már nem hosszú kottában, hanem ciklusokban gondolkodunk, többféle felismerésre juthatunk:
-
a dallamképletek (ciklusok) vizuálisan átláthatókká váltak és ezáltal jelentős mértékben könnyebbé vált katalogizálásuk, rendszerezésük,
-
mivel rövid képletekkel dolgozunk együtt, könnyebb őket továbbgondolni, sőt bizonyos matematikai absztrakcióknak is alá lehet vetni.
A dupla skálavariáció voltaképpen 2 hang 1 hangmagasságon, ezért továbbvariálása nem lehetséges. A következő lépés csakis a 2 hang 2 hangmagasságon történő variációja lehet. Először vázoljuk fel őket matematikailag...
-
00
-
01
-
10
-
11
...majd tükörképszerű ábrázolásban:
A lehetséges variációs összmennyiség kombinatorikai képlet, annak ismétléses variáció-sorozata. Általános megoldása:
Mivel 2 hangot 2 hangmagasságban variáltunk úgy, hogy a hangok ismétlődése megengedett volt, a képlet alapján a 22 számítással 4 a végeredmény. Most nézzük meg, hogy miként tudjuk ezen felismeréseket kamatoztatni a Pénzes-féle módszertanban!
-
A fenti, tükörképes 1. variáció (00) valójában az ismertetett dupla skálavariáció. A későbbi felvázolások esetében mindig ez a "0..." képlet lesz a kiindulási alap.
-
A 2. variáció (01) felhasználható és kezdő ujjrendű.
-
A 3. variáció (10) felhasználható, de haladó ujjrendű. Ennek megállapítása részletesen a Skálavariációk II. című fejezetben került kidolgozásra.
-
A 4. variációval (11) nem tudunk mit kezdeni; tulajdonképpen az is dupla, csak a következő hangmagasságról indul. Szólótechnikai szempontból haszontalan és eldobtuk. Ez később általános eljárás lesz.
A fenti egyetlen ötletből lett tehát 3 db skálavariációnk. Ez 3 x 7 = 21 olyan gyakorlási lehetőséget jelent, amit bármikor tovább tudunk gondolni és logikus módszertani egységet alkot. Tud még a Tisztelt Olvasó követni? Előre a forradalmian új felismerésekig!
Bár lényegtelen kottában ábrázolni, de megmutatom a 2. skálavariációt is G-dúr alapskálában:
...amely végigvonul a kiválasztott skálán.
Mi lehet a következő lépés?
Természetesen 3 hang. A tripla skálavariáció után...
...hamar elérkezünk a 3 hang 2 hangmagasságban való variálásához. A képlet szerint 23 = 8 lehetőségünk van (tripla-sorozat):
-
000 (tripla)
-
001
-
010
-
100
-
011
-
110
-
101
-
111
Ebből a csoportból is lesz egy darab haszontalan képlet (111), de például a 3. a jellegzetes és sokat tanított A-triola...
A következő lépés? Természetesen 4 hang.
Pengessünk minden egyes skálahangot négyszer, tehát ez a gyakorlat voltaképp egyszerű tizenhatodokra épül.
Variáljuk tovább matematikailag (quattro-sorozat). A számolgatást megkönnyítendő a ciklus mellé rögtön odaillesztettem az inverz párját is. Egyúttal a matematikában jártasak észrevehetik, hogy innentől voltaképpen már a 2 hatványaival, azaz kettes számrendszerben számolok. Ez később jelentős mértékben megkönnyíti a variációk kiszámítását, mert hisz nem kell tennem mást, mint kiszámítani a decimális számokat binárisan is, sőt, az így kapott sorozatok (quattro-sorozattól felfelé) egymással matematikailag kompatibilisek maradnak. Az oszlopszámok és bináris számok tehát egyezni fognak, de mivel nekem 1. sorszámmal kellett illetnem a 00..., mint mindenkori kiindulópontot, ezért a belső összefüggést a következő ábra alapján fedezhetjük fel:
-
0000 – 1111
-
0001 – 1110
-
0010 – 1101
-
0011 – 1100
-
0100 – 1011
-
0101 – 1010
-
0110 – 1001
-
0111 – 1000
...mert 24 = 16. Láthatjuk, hogy 8 sorban 2 oszlopunk keletkezett 16 lehetséges skálavariációval. Ebből az 1-inverz variáció (1111) esik ki, a többi felhasználható. A számsorok természetesen könnyen átalakíthatók ciklusokká, utána pedig lejátszható skálavariációkká. Íme például néhány darab a quattro-sorozatból. A számok a fenti matematikai megközelítés sorszámai. Hasonlítsuk őket össze!
5.
5-inverz
7.
7-inverz
Most vegyünk egymás után 5 hangot 2 hangmagasságban (kvintola-sorozat)!
A képlet: 25 = 32.
-
00000 – 11111
-
00001 – 11110
-
00010 – 11101
-
00011 – 11100
-
00100 – 11011
-
00101 – 11010
-
00110 – 11001
-
00111 – 11000
-
01000 – 10111
-
01001 – 10110
-
01010 – 10101
-
01011 – 10100
-
01100 – 10011
-
01101 – 10010
-
01110 – 10001
-
01111 – 10000
Láthatjuk, hogy 16 sorban 2 oszlopunk keletkezett 32 lehetséges skálavariációval. Ebből 1 haszontalan (11111), a többi használható vagy kezdő vagy haladó szinten. Ez csak a 7 alapskálára már 7 x 31 = 217 gyakorlási lehetőség. Hallgassuk meg például az alap 00000 skálavariációt:
Újabb lépésként most ne egy, hanem 2 triolát vegyünk és tegyük egymás mellé (szextola-sorozat)!
Igen tudom, hogy nehéz, de legalább próbáljuk meg...
-
000000 – 111111
-
000001 – 111110
-
000010 – 111101
-
000011 – 111100
-
000100 – 111011
-
000101 – 111010
-
000110 – 111001
-
000111 – 111000
-
001000 – 110111
-
001001 – 110110
-
001010 – 110101
-
001011 – 110100
-
001100 – 110011
-
001101 – 110010
-
001110 – 110001
-
001111 – 110000
-
010000 – 101111
-
010001 – 101110
-
010010 – 101101
-
010011 – 101100
-
010100 – 101011
-
010101 – 101010
-
010110 – 101001
-
010111 – 101000
-
011000 – 100111
-
011001 – 100110
-
011010 – 100101
-
011011 – 100100
-
011100 – 100011
-
011101 – 100010
-
011110 – 100001
-
011111 – 100000
Láthatjuk, hogy 32 sorban 2 oszlopunk keletkezett 64 lehetséges skálavariációval. Ebből 1 haszontalan (111111), a többi használható vagy kezdő vagy haladó szinten. Ez 7 alapskálára számolva 7 x 63 = 441 gyakorlási lehetőség.
Most fordítsuk meg vizsgálataink irányát!
Eddig azt tanulmányoztuk, hogy miként lehet hatással a matematika a szólótechnikára, most nézzük meg az ellenkezőjét: a szólótechnika hatását a matematikára! Például Malmsteen mesternek van egy jellemző szólótechnikai képlete (ciklusa), amit viszonylag gyakran használ fel szólóiban:
0120
A képlet elhangzik például a Marching Out - I am a Viking főriffjében (4. ütem):
Ez hasonló a fenti quattro-sorozathoz, de már 3 hangmagasságban variálódik. Ez elméletileg 34 = 81 skálavariációt sejtet, ám az eredmény becsapós, mert ebbe belefoglaltatik az egész quattro-sorozat (0 és 1), sőt néhány további ki is hullik, például 1111 és 2222. De a skálavariáció képletét nem nehéz továbbgondolni. Vessünk egy gyors, nem sorrendszerű pillantást a ciklus környezetére:
-
0121
-
0122
-
0210
-
stb.
Mindannyian jól hangzó és a gyakorlás során hasznos (haladó szintű) zenei képletek.
Végezzünk egy gyors összeadást a modellezett (használható) képletek mennyiségéről!
-
Dupla-sorozat: 3
-
Tripla-sorozat: 7
-
Quattro-sorozat: 15
-
Kvintola-sorozat: 31
-
Szextola-sorozat: 63
-
Összesen: 87 skálavariáció, ez tehát a 7 alapskálára számolva 7 x 87 = 609 gyakorlási lehetőség..
Észrevettük-e, hogy ha a fenti részösszegekből nem vonjuk le az egyetlen nem használható skálavariációt, amelyek egyébiránt mindig így néznek ki:
-
11
-
111
-
1111
-
11111
-
111111
...akkor a kettő hatványait kapjuk, mert...
-
22 = 4
-
23 = 8
-
24 = 16
-
25 = 32
-
26 = 64
Ebben a pillanatban már meg tudjuk állapítani azt is, hogy a 2 hangmagasságon variált (7 hangú) szeptola összes lehetséges variációja 27 = 128, illetve 2 egymás mellé tett quattro, (tehát 8 hangú) ciklusé 28 = 256!
Ha még nem rémítettem el végleg a Tisztelt Olvasót, akkor a további vizsgálatokért kérem, hogy lapozzon a Skálavariációk II. és Skálavariációk III. című fejezetekhez.
A Tanítványi oldalak című fejezet ugyanezt a rendszert ismerteti dióhéjban.
Milyen gyakorlati haszna van a fenti elvont matematikának?
Albert Einstein 1905-ben publikálta speciális relativitás-elméletét, amelyben többek között igazolta, hogy az idő függ a gravitációtól (is). A felfedezés pillanatában ennek nem volt semmi gyakorlati jelentősége, nem számítva bizonyos olyan fennálló fizikai anomáliák magyarázatát, amelyek nem illettek a klasszikus newtoni világképbe. A GPS-rendszer korának kellett eljönnie ahhoz, hogy az idődilatáció képlete kézzelfogható találmánnyá váljék, mert a GPS nem működne megbízhatóan, ha a földi műszer és a világűrben keringő műhold ideje közti különbség nem volna pontosan kiszámítva.
Forrás: www.sg.hu
A skálavariációk absztrakt rendszere is ugyanebben az előrerohant cipőben jár...
A jelen pillanatban a logikus alapokon, az irdatlan mennyiségű, rendszerezett skálavariációkon és persze a gyors tanítványi fejlődésen kívül nincs közvetlen haszna, de sejtésem szerint még több lesz...
(2010-es megjegyzés: ennek a 2008-ban keletkezett fejezetnek természetesen meglett az óriási szakmai haszna, hiszen az időközben kifejlesztett OGRE működése már ezeken a matematikai alapelveken nyugszik.)
Én most az elmúlt 3-4 órában, nem is igazán nagy szellemi befektetéssel felvázoltam 609 darab potenciális gyakorlási lehetőséget, gyakorlatilag a tanítvány első 5-6, alapozó hónapját. (Itt jegyzem meg, hogy a kiszámított skálavariációk közül néhány haladó ujjrendű, ám ennek magyarázatát a Skálavariációk II. fejezetben teszem meg.) A kezdő tanítványnak mindegy mit tanul, csak az ne legyen technikai zsákutca és mindig képes legyen otthon továbbgondolni. Ennek a két feltételnek ez a skálavariáció-tömeg tökéletesen eleget tesz, sőt még többnek is...
Bár az alap matematika, mégsem kell így tanítani. Egyetlen kezdő tanítványom sem ismeri a fenti elmélkedést, helyette csak a konkrét skálavariációkat, sőt, ami még szintén fontos szempont, hogy nekem sem kell sokat magyaráznom. Azt viszont érzik, hogy logika húzódik meg mögöttük és az okosabbja ezt később ki is használja. További érvem, hogy ezen skálavariáció-tömeg magyarázatához, leolvasásához és folyamatos számonkéréséhez haladó szinten nem kell egy hangot sem lejegyeznem sem kottában, sem tabulatúrában.
Joggal érheti vád a rendszert, hogy túlságosan elvont. Nos, vessünk egy gyors pillantást a Vivaldi - Négy Évszak című mesterművének egyik szólórészletére:
Nem számítva a szimpla harmonikus G-moll skálafutamokat, ugye látjuk-e benne a 2 skálavariációt, nem is oly jelentéktelen pozíciókban:
-
az egyik a 2. dupla skálafordulás után: 10 a 1.-2. ütemben,
-
a másik a 6-inverz quattro szintén skálafordulás után: 0101 az 5.-6. ütemben.
A rendszer tehát képes a zene részleges modellezésére.
A kezdő és haladó gyakorlatok között a legfontosabb különbség, hogy -az esetleges lejátszási nehézséget nem számítva-, az ujjrendek különbözőek lehetnek. Ez létkérdés, mert gyors játéknál a rossz ujjrend akadályt, sőt minőségbeli felső korlátot fog jelenteni. Magyarán, bizonyos sebesség felett nem fogunk tudni játszani rossz ujjrenddel. Ezért léteznek külön kezdő és haladó ujjrendek. Ezen fejlettebb, ugyanakkor nehezebb ujjrendeket nem jelzem a demo-verzióban.
A haladó ujjrendeknél legtöbbször többféle megoldás is megfelelő. Ezt a legtöbb tanítványom is észreveszi, ám sokszor hangoztatom, hogy mindez nem elég, mert nekünk az optimális ujjrend kell. Ennek kiválasztása már nem könnyű feladat, de aki képes rá, az már lényegében átlátja a rendszert, azaz képes kialakítani saját ujjrendi stílusát.
Az ujjrendi stílus két összetevőből áll:
-
a Pénzes-féle módszertan kigyakorolt alapelvei,
-
a tanítvány saját személyisége, fiziológiai lehetőségei (ujjterpesz, ujjlazaság) és tudásszintje.
Az alábbi skálavariációk haladó szintűek elsősorban az ujjrendi megoldás miatt és/vagy már önmagukban véve nehéz a lejátszásuk. Egyúttal könnyen észre lehet venni rajtuk, hogy többségükben zenei megközelítésűek és csak kis részük rendszerezett matematikai skálavariáció, azaz a fentiektől jelentős mértékben különböznek. Nem probléma ez, mert nem mindegyik skálavariációt lehet matematikailag leírni, illetve az eljárásnak jónéhány esetben nincs is sok értelme. A tökéletes határeset példája a hamisított triola, hiszen ezt a képletet ösztönösen már a flamenco-zene is jól ismeri, tehát bátran nevezhetjük zeneinek, noha matematikával nekitámadva könnyen felfedezhetjük, hogy csak voltaképpen egyetlen képlete egy 316 = 43.046.721 darabszámú megacsoportnak. (Igen, 43 millió..., egyszer kidolgozom, kiteszem az Internetre és akkor a fejezet a Holdig fog érni! ☺)
Összefoglalva: a zene és matematika közt lehetséges az egyensúlyozás, ez elsődlegesen az én felelősségem...
Ez a zenei skálavariáció bár lassan is kigyakorolható és eléggé egyszerű, de mégis a nehezebb gyakorlatok közé soroltam, mert haladó gitárosok sokszor alkalmazzák, ám akkor nagyon gyorsan. Főleg a szűkített menetek hangzanak jól vele.
A file letölthető innen (.zip tömörítésben)
Ennek a skálavariációnak nincs köze a triolához, csak "hamisítja" azt...
Matematikai azonosítása 0120120120120120. Ciklusában a következőt figyelhetjük meg: tizenhatodok alkotnak ötször hármas egységeket. Ettől a gyakorlónak triola-érzete támad, bár ez nem az, hiszen a hangok száma: 5 x 3 = 15 + 1 = 16 db tizenhatod. Ez általában teljesen összezavarja a kezdő gyakorlót és 5 x 3-as egységek helyett 4 x 3 vagy 6 x 3-as egységeket játszik. Ezt én "Négy!" és "Hat!" felkiáltásokkal szoktam jelezni. Maga a variáció nagyon hosszú és fáradságos; az alábbi kép csak részlet:
A két file letölthető innen (.zip tömörítésben)
Matematikai azonosítása 2102102102102102. Az alábbi kép csak részlet:
A két file letölthető innen (.zip tömörítésben)
Jelentem, hogy megszületett a nagy hamisított triola kistestvére, 5 kiló 40 dekával! Ugyanolyan hamiskás, mint nagytestvére, csak rövidebb. Matematikai azonosítása 01201210.
A file letölthető innen (.zip tömörítésben)
Kis fordított hamisított triola
Matematikai azonosítása 21021012.
A file letölthető innen (.zip tömörítésben)
Kiemelten nehéz zenei skálavariáció megfelelő minőségű pengetéssel:
A file letölthető innen (.zip tömörítésben)
Nem, nem tanulunk nótákat gitárórán! Mégis Lévai Tamás volt tanítványomnak egy nóta jutott eszébe skálázás közben, aminek ritmikai képletét gyorsan át is dolgoztuk haladó gyakorlattá, hogy legyen legalább valami közvetett haszna a giccsnek. OGRÉ-s azonosítása 0120123-.
A file letölthető innen (.zip tömörítésben)
A skála baljós elnevezése természetesen poén és semmiféleképpen sem jellemzi Tamás tanítványomat. Tamás egy valós problémára, jelesül az aszimmetrikus fel-lepengetés kigyakorlására ötölt ki egy megoldást. (Erről van szó: minden tanítványomat voltaképpen erre a problémamegoldó szemléletre igyekszem megtanítani.) Ezen probléma merül fel a moll-, és dúr-háromszögek esetében (Arpeggio-skálák III.). Az alapjában véve zenei skálavariáció vezérfonala a végletekig bonyolítható, én a már megismert és tanítványaimnál jól begyakoroltatott hamisított triola képletből indulok ki.
A fenti képlet alapelve tehát statikusan G-dúr alapskálában haladva a következő:
A file letölthető innen (.zip tömörítésben)
Ekkor a mindenkori alsó húrra 1, a felső húrra 2 pengetés jut.
Lévai-féle fordított gonoszkodó skála
A fenti gondolatmenetet folytatva a fordított elnevezés arra utal, hogy a mindenkori alsó húrra 2, a felső húrra 1 pengetés jut. Itt a ritmikai képletet kissé egyszerűsítettem és így ebben skálavariációban már nem a hamisított triolára alapul.
A file letölthető innen (.zip tömörítésben)
Von Haas-féle egy sima-egy fordított
A skálavariációban nem nehéz észrevenni a hamisított triola zenei hatásait, bár nyilvánvalóan önálló művészeti alkotás☺. Matematikai azonosítása 01202102.
A file letölthető innen (.zip tömörítésben)
A kisasszony születésének örömére édesapja egy gyönyörű, ünnepi (.zip) csomagolású skálával ajándékozta meg a Pénzes-féle Gitáriskolát. Hiába, gitáros körökben ez már csak így megy...
A skála jellegzetessége, hogy lejátszásához gyakran kéne fognunk kisbarrét, azaz (itt kéthúros) keresztfogást. Ezt mindenképpen kerüljük el, helyette ugyanazon ujjal gyors húrváltást, azaz ujjugrálást javasolok. Bár a kottában zenei, de alapjában véve matematikailag is beazonosítható: 01254321.
A file letölthető innen (.zip tömörítésben)
Ha skálázás közben elfáradtunk, pihenjünk egy kicsit...
A fenti haladó gyakorlatok csupán elenyésző töredékei a teljes rendszernek. Ha a skálavariációnak létezik matematikai azonosítása -már pedig a legtöbbre lehet ilyen absztrakciót alkalmazni-, akkor garantáltan csak egy kiragadott része az őt tartalmazó skálavariációs megahalmaznak. Az egyes megahalmazok nagysága pedig könnyen kiszámítható az ismétléses variáció képletével...
 |
 |