Kíséretek, riffek
Vivaldi - Négy Évszak "Tavasz"-főriff
Ha a könnyűzene populáris vonulatait zeneelméleti szemszögből vizsgálgatjuk, az számunkra nem fog újat mondani: az a hangnemiség, azaz a tonalitás bevált szabályain belül fog mozogni (és senkinek nem lesz mersze tágítgatni, másként ugrott a lemezeladás), általában egyszerű harmóniákat, nagyobbrészt hármashangzatokat alkalmazva. Ez azonban tovább egyszerűsíthető és ezt a könnyűzene túlnyomórészt rock-vonala meg is teszi, mégpedig kvint hangközökkel. Azért lehetséges ezt megtenni, mert a kvintek a tonalitáshoz tartozó harmóniák egyik alkotóelemei. A G-dúr hármashangzat alsó két hangja például...
...amely G és D hang, úgynevezett G-kvintet alkot és ez sokszor helyettesítheti a G-dúr hármashangzatot. A fenti G-kvintet kiegészíthetjük a felső G oktávhanggal is...
...amelyet külföldi gitáriskolák gyakran hívnak power chord-nak. Ez magán a hangzás jellegén nem változtat, hiszen ez még mindig egy hangköz és nem egy hármashangzat. Vegyük észre, hogy ebben az esetben megjelenik egy másik hangköz is: D és felső G hang között egy kvart...
...amely azonban hangzásában a G hanghoz fog kötődni, nem a D-hez. Ezt általában ki is használja a sokféle rock-kíséret, főként a power chord hangjainak sajátos elosztásában.
A technika alkalmazása során a kézél alsó része rá van helyezve az E6-A5-D4 húrokra, ám ez a mozdulat közel a húrlábnál történik. Így itt a húrok hangja nem lesz teljesen letompított, csak fojtott. (Nevezik ezt rettentő csúnya szóval dempfelésnek is. Felejtsük is el...) Ezt az effektust használja ki a Palm Mute, sőt ez a technika egyetlen kis, felemelt csuklómozdulattal meg is szüntethető. A másik kéz szimpla kvintlefogást végez. (Itt lényeges megjegyezni, hogy ezen mozdulat során ujjaink soha ne törjenek vissza, azaz szinte merőlegesen érkezzenek a fogólapra!)
A végeredmény egy tetszőlegesen variálható, kitűnően hangzó alapkíséret, amely legtöbb esetben riffek alapja. A technikát a kottában a hangjegy alá írt angol rövidítéssel (PM) jelzik.
A gyakorlatok végteleníthetők, azaz ne álljunk le velük néhány ütem után!
Rock-kvint 1 (G-kvint PM-tal; a kvintet folyamatosan fogjuk le)
Rock-kvint 1 - variáció (A-kvint és G-kvint váltás PM-technikával 2 ciklusban)
Rock-kvint 2 - variáció (A-kvint és G-kvint váltás PM-tal 2 ciklusban)
Rock-kvint 3 - variáció (A-kvint és G-kvint váltás PM-tal 2 ciklusban)
Ez a tompítási technika nagyon egyszerű: helyezzük ujjainkat a húrokra és pengessük meg a hangokat. Lágy, tompa kattogásokat fogunk hallani; éppen ez a lényege a Mute-technikának. A technikát a kottában a hangjegy helyére írt x betűvel reprezentálják, jelezvén, hogy a technikát gyakran előzi meg vagy folytatja valós zenei hang. Hangzásában természetesen nem olyan karakteres, mint a Palm Mute-technika, ám ügyesen, szólisztikus vagy ritmuselemekkel vegyítve bombasztikus hatást lehet vele elérni. Főleg a funky szóló-, és ritmusgitár-szekciója alkalmazza előszeretettel.
A fenti rock-kvint kíséretek mindegyike kiválóan kigyakorolható ezzel a technikával is, ezért ezt külön nem dolgozom ki.
Folytassuk a fenti kvint kíséret gondolatkörét, de most már virtuóz kvintfelbontásban, a már megszokott G-, és A-kvinttel. Én nagyon kedvelem a speed metal műfajt, mert virtuóz gitártechnika áll mögötte, egészen addig, amíg az énekes nem hörög bele artikulátlanul a mikrofonba, mert -ellentétben a gitárossal-, talán nem készült a koncertre vagy elfelejtette a szövegét ☺. Javaslatom, hogy az alábbi kíséreteket PM-technikával gyakoroljuk ki, de kezdők még ne foglalkozzanak vele.
A riff a könnyűzenében egy vagy több bevezető fő-, vagy mellékmotívumot jelent. Pontos meghatározása igen nehéz, hiszen néha dallam, néha kíséretszerű zene, néha a kettő sajátos elegye. (A szótár szerint: aláfestésül használt zenei figuráció a dzsessz-zenében.) Legtöbbször erre épül a könnyűzenei szám további dallamépítkezése s mint ilyen: általában meghatározó.
A világ leghíresebb riffje minden bizonnyal a Deep Purple együttes "Smoke on the Water" című száma a 70-es évekből:
Látható, hogy a riff kvintekkel építkezik, de melodikus jellege van.
Ennél sokkal nehezebbek Malmsteen riffjei, ahol már az egyébként is virtuóz bevezető motívumokba még virtuózabb szólótechnika keveredik:
A következő riff az 5. fekvés A-kvintből indul, de már más hangközökkel is variál. Alapja az előzőleg említett rock-kvint 1 kíséret.
(Alapja a rock-kvint 2 kíséret.)
A következő Tankcsapda-riffet (Ég és Föld) egyik fiatal hölgytanítványom hisztérikus rajongása miatt voltam kénytelen ideszerkeszteni J. Ezt az együttessel előzőleg nem egyeztettem le, tehát ha ez sérti a szerzői jogokat, kérem mielőbb jelezzék!
A riffek természetesen lehetnek szinte unisono dallamok, azaz nemcsak kíséretszerű kvintek, harmóniák vagy egyéb "keverékek". Íme néhány belőlük a teljesség igénye nélkül.
A 80-as évek egyik kasszasikere a "Flashdance" című film volt, igazán kitűnő zenével. A filmzenéből (Maniac) én a bevezető motívumot emelném ki.
Természetesen -belátom merész lendülettel-, nyugodtan nevezhetünk komolyzenei motívumokat is riffnek ☺. Íme Antonio Vivaldi talán leghíresebb riffje a "Négy Évszak"-ból.
Utolsó gondolatként jegyzem meg, hogy a riffekkel bizonyos rokonságot mutatnak a lick-ek. A lick általában egy jellemző, sokszor kiragadott és külön publikált szólórészletet jelent, akár gyűjtemény formájában is. Például: "10 Hendrix-style hot licks", stb.
