Pentaton skálák
Kérdések és válaszok
Legutóbbi módosítás: 2011.04.08.
Ébresszük fel a bennünk szunnyadó Hendrixet!
Érdekes dolog történt velem. Kaptam egy G-slow-blues backing track-et és megpróbáltam a barangolást (P.L. megjegyzése: értsd a roaming-ot, amelyről a Tisztelt Olvasó részletesen olvashat Az improvizáció gyakorlata I. című fejezetben), és működik (nálam is). Aznap éjszaka alig aludtam, akkora volt az adrenalinszintem! Másnap félve vettem újra elő a gitárt, de akkor is működött és azóta is. Igaz, egy kicsit még skálaízű az egész, de a dúr7 akkordokból álló blues-körre nagyon jól illeszkednek a blues skálák. Igazán nagyon hálás vagyok és köszönök minden segítséget, amit tőled kaptam.
Ami
leginkább most foglalkoztat, hogy mitől lesz olyan igazán ízes blues-os
a játékom? Gondolom nemcsak attól, hogy blues skálákat játszom...
Valóban, az improvizációra vezető egyik legfontosabb módszeremről beszélsz, nevezetesen arról, hogy adott backing track-re azonos tonalitású (hangnemű) roaming már egész jól hangzik! Ezt minden kezdő és jó hallású gitáros igen hamar észreveszi. Hogy mitől lesz blues-szerű a játékod? Egy időben én minden tanítványomnál eljátszottam azt, hogy egy jó blues-improvizáció után megkérdeztem tőlük: "Szerinted mennyi blues-zenét hallgattam, hogy ezt lejátszhassam?" Felmerültek itt komoly mennyiségi becslések, ám a korrekt válasz az, hogy semmit. Én soha nem hallgattam blues-t, mégis képes vagyok benne gondolkodni. Ez úgy lehetséges, hogy ez a zene nem kintről, hanem belülről, a lélek mélyéből származik. A fent említett poénszerű kijelentés tehát ("Ébresszük fel a bennünk szunnyadó Hendrixet!") valójában nem vicc. Az ehhez vezető út azonban rögös és hosszú. Szakmai javaslatom, hogy az első sikerélmények után ne ragadjunk le a blues-skáláknál, hanem kicsit később kezdjük el az alapskálákat és mindent, ami éppen kezünk ügyébe akadt. De soha ne felejtsük el, hogy a tartalomhoz a technikán keresztül vezet az út és ez már meg is határozza további tennivalóinkat. Erről bővebben az összes, az improvizációról szóló fejezetekben olvashatsz. Egy A-blues pentatonos 1. fokos...
...roaming-ot én is tudok mutatni:
Egy kérdésem volna a blues-skálák kapcsán. Vegyük példaként az Ön által publikált és meghatározott A-blues pentaton 1. fokot. Azt vettem észre, hogy Ön az E1 húron lévő H hangot blues-hangként bejelölte, míg az E6 húron lévőt nem. Figyelmetlenség volt ez vagy szándékosan tette? Megjegyzem, szerintem szándékosan volt, hiszen az E-blues pentaton 1. foknál is ez figyelhető meg...
Valóban, kitűnő a megfigyelés! Ennek oka a következő. Már többször említettem, hogy a blues nagyon kötetlen és egyúttal ösztönös műfaj. Ebben a minőségében a blues zenébe jóval több hang beleillik, mint amennyi az alapként felhasznált tiszta pentatonban van. Voltaképpen kissé lesarkítva, bizonyos zenei helyzetekben és igen óvatosan adagolva mind a 12 félhang beletehető, ám ekkor blues-alapskálaként már egy kromatikus skálát kapnánk, amit egy kezdő tanítvány nehezen tud értelmezni. Az általam meghatározott A-blues pentaton 1. fokból tapasztalatom szerint bármelyik kezdő nyugodtan kiindulhat. Ebben a hangsorban a H hang fontos, bár nem a legfontosabb. Ha ezt a H hangot már rögtön, az alaphang után beleteszem, akkor ez az eredetileg karakteres blues-skálának induló hangsor egészen moll-hangzásúvá vált volna. Ezt el akartam kerülni, mert a kettő között azért van némi különbség. Az authentikus (gyapotszedő) blues-zenére például határozottan nem jó a moll hangsor, illetve ráilleszthető volna, de végeredményben nem ízlésesen. Ezt az ízlésesbeli különbözőséget igyekeztem a tükörkép-módszerben megjeleníteni bizonyos hangok célzatos kihagyásával.
