Pentaton skálák I.
Legutóbbi módosítás: 2011.04.07.
A fejezetben lévő (.mus kiterjesztésű) kották a Finale Notepad nevű programmal játszhatók le. Az ingyenes program a Letöltések című fejezetből tölthető le.
A fejezet hivatalos támogatója és kritikusa az alabamai Georgie bácsi
A pentatónia rövid ismertetése
Néhány gondolat a dúr-pentatóniáról
A pentatónia rövid ismertetése
"Csupán öt zenei hang létezik, ám ennek az öt zenei hangnak oly sok a változata, hogy nem győzzük hallgatni." (Szun-ce: A háború művészete - I.e. kb. III. század)
Én nem értek egyet néhány zeneelméleti könyv azon kijelentésével, miszerint a pentatónia, azaz az ötfokú skála, amely hangköz szempontból tiszta kvintek sorozata, nem az emberiség legősibb hangsora. A kvintlépéseket C hangról indítva voltaképp megkapjuk a tiszta hangolású kvintkör hangjait (és közvetve skáláit), sőt mind a 12 különböző hangot...
C - G - D - A - E - H - Fisz - Cisz - Gisz - Disz - Aisz - Eisz - (Hisz)
Ez az építkezés a pithagoraszi hangrendszer alapja. Ez a rendszerezés nyilvánvalóan sok (pontosabban 8) oktávnyi terjedelmű, ám az első 5 hangot 1 oktávba és hangmagasság szerint sorba rendezve megkapjuk a tiszta dúr-pentaton hangsort:
C - D - E - G - A
Ebből a hangsorból már csak 2 hang hiányzik, hogy létrejöjjön az egyszerű, fehér billentyűs C-dúr skála...
C - D - E - (F) - G - A - (H) - C
...bár megjegyzem: a kvintépítkezésből valójában nem ez a skála, hanem a C-líd következik:
C - D - E - (Fisz) - G - A - (H) - C
Ezt már az ókori kínaiak is észrevették. Az ősiségről még egy adalék: a régi görögök ismerték a negyedhangos lépéseket is (ezzel kapcsolatban lásd az Az alapskálák eredete című fejezetet), sőt századunkban egy Alois Hába nevű cseh zeneszerző is kísérletezgetett ilyen hangközökön alapuló hangrendszerrel, ám én ezt a zenei hatást inkább egyfajta énekbeszédszerű jelenségnek értékelem, semmint tiszta zenének, tehát hallgassa azt kellő műélvvel, aki mellette érvel.
Ezúton jelzem, hogy a későbbiekben ilyen jellegű, azaz különböző hangrendszerekhez köthető kísérleteket nekem is szándékomban áll megtenni és publikálni a Bundnélküli gitár II. című fejezetben.
Egy másik, a fentinél átláthatóbb, a pentatóniáról szóló zenei értelmezés a zongora billentyűin figyelhető meg…
…és ha kizárólag a fekete billentyűket szólaltatjuk meg, akkor egy pentaton hangsorban mozgunk. Ez a hangsor a „Kozmosz zenéje”; ezt bárkinek bebizonyítom, aki hajlandó meghallgatni az én pentatonikus zongora-improvizációmat. S mint ilyen, tiszta zeneiségében a legősibb. Bizonyítja ezt azon tény, miszerint a világ egyik legősibb civilizációja, a kínai évezredek óta használja a pentatóniát egyfajta misztikus alaprendszerként. (Az első írásos emlékek i.e. 3000-ből származnak!) Sőt, a szintén ősi magyar népzene (nem a nóta!) és a feketék alkotta blues-zene is pentatóniára épül. Ősiségből és az ehhez kapcsolódó zenei ösztönösségből tehát nincs hiány. Az iménti felsorolásból elsősorban a blues-pentaton hangsorra van szükségünk, ezt fogom tehát elemzésnek alávetni, bár szerintem a kínai pentatónia éppoly izgalmas volna. Sok különbség nincs is köztük, nagyobbrészt pusztán kezdőhangjában (dúr-pentatónia - moll-pentatónia), bár a kínai zenében azért mutatkoznak más (hétfokú) zenei jegyek is, aminthogy voltaképp maga a blues is megalkotta önnön műfajbeli jellegzetességeit.
De bárminemű zenei szofisztikánál többet ér a következő 5, tulajdonképpen tiszta pentaton hangsort alkotó skálafok. A kérdéseket mellőzve inkább ne is tegyünk mást, mint játsszunk és bízzuk bátran magunkat fülünkre!
Mivel a mai gitárcentrikus könnyűzene nagyobbrészt a blues-zenére alapul, ezért annak egyik népszerű hangsoráról, az E hangról indított, úgynevezett lá (moll) pentaton hangsort választottam alapértelmezettnek. Azért népszerű ez a skála, mert a standard hangolású gitár legalsó hangja E, valamint szintén a standard hangolásból következően könnyen tudjuk belőle a további E-pentaton skálafokokat származtatni. Ezeket a lehetőségeket alább részletesen megvizsgáljuk.
A skála hangjai: E - G - A - H - D
Skálát alkotó hangközei: kisterc - egész - egész - kisterc - egész
Ez az 5 hang ömlesztve így jelentkezik egy 24 érintős (2 oktávos) gitáron:
Először nézzük meg a skálát dinamikus Flash-animációban...
...majd szétbontva statikus, Pénzes-féle tükörképekben is. A felvázolás villámgyors eszköze a saját gyártmányú skálarendszerező és skálavariációs szoftver, neve OSIRE.
kisterc - egész - egész - kisterc - egész
Ezt a fokot nevezik moll-pentatonnak is. Sok mással együtt az amerikai feketék és a magyar népzene alaphangsora. Ügyeljünk a zárt és következetes ujjrendre, amelyek mindig a képek alatt lesznek feltüntetve!
-
0-3
-
0-2
-
0-2
-
0-2
-
0-3
-
0-3
egész - egész - kisterc - egész - kisterc
Ezt a fokot nevezik dúr-pentatonnak is. A kínai zene misztikus alaphangsora.
-
2-4
-
1-4
-
1-4
-
1-3
-
2-4
-
2-4
egész - kisterc - egész - kisterc - egész
-
2-4
-
2-4
-
2-4
-
1-4
-
1-4
-
1-3
kisterc - egész - kisterc - egész - egész
-
1-4
-
1-4
-
1-3
-
1-3
-
2-4
-
1-4
egész - kisterc - egész - egész - kisterc
-
2-4
-
2-4
-
1-4
-
1-4
-
2-4
-
2-4
E-pentaton hangsor 1. fok 12. fekvésben
Mivel itt már nincsenek üres húrok, ezért az ujjrend:
-
1-4
-
1-3
-
1-3
-
1-3
-
1-4
-
1-4
Klasszikus gitáron történő gyakorlás esetén nehezen tudunk benyúlni a 4. ujjal a 12. fekvés fölé, hiszen éppen ott kezdődik a gitár elég vaskos teste, ezért az ajánlott ujjrend:
-
1-3
-
1-3
-
1-3
-
1-3
-
1-3
-
1-3
Rocktörténeti érdekesség, hogy Hendrix ugyanilyen módon és ugyanilyen (tehát balkezesre húrozott) Fender-gitárral fogta le ezeket a skálafokokat. Ugyanilyen márkájú és húrozású gitáron improvizálok például egy híres Hendrix-dal a Woodoo Child backing track-jére:
A pentaton skálafokoknál szembetűnő jelenség –főként a tapasztaltabb gitárosok számára-, az idegenszerű ujjrend (ami azért nem hendrixi). Ez egyrészt része a nagy, Pénzes-féle szólótechnikai egésznek, amely a bombabiztos alapozás érdekében zártabb és következetesebb ujjrendet alkalmaz, másrészt természetesen egy blues-improvizáció során bármilyen ésszerű ujjrendet alkalmazhatunk, noha én személy szerint nem kedvelem a „dirty” blues-stílust, ahol a játékos már annyira blues-os, hogy rossz ránézni a játszó kezeire, miközben halálraunt zenei közhelyeket pufogtat valamiféle megvilágosodott arckifejezéssel (azaz még rá is játszik). Ez tipikusan a tornácon üldögélő atlantai ültetvényes Georgie nagybácsi stílusa, amelyet azonban úgy tűnik a blues szempontjából sok esetben el kell fogadnunk hitelesnek.
Ennek ellenére ez számomra olcsó hatásvadászat, akár nagynevű gitáros teszi, akár „kicsi” és a show-business szóljon csak a tömegekhez. Épp ezért én ezen egyszerű skálákhoz is egy kissé szigorúbban állok hozzá és ebből a szigorból a későbbiekben majd még vígan visszavehetünk, aminthogy a „dirty” blues-stílushoz már nem fogunk tudni Vivaldit hozzátenni.
Időközben nagyon komoly szemrehányást kaptam az alabamai Georgie bácsitól a fenti kijelentések miatt, ezért megkövetem őt. Egyúttal szeretném őt bemutatni kedvenc hintaszékében, még kedvenc hurrikánjának érkezése előtt.
Forgive me, dear uncle!
A pentaton skáláknál is felhasználható némelyik skálavariáció, bár egy kis ésszel és Georgie bácsi zenei tapasztalatával könnyen alkothatunk saját pentaton skálavariációkat. Ám hozzátenném, hogy a pentaton skálavariációk önmagukban nem is oly fontosak, hiszen a skálavariációk alapskálákon történő tömeges gyakorlása eredményeként a technika stabilitása, biztonsága a pentaton skálákon (és persze a blues-improvizáció során) is jelentkezni fog. A nyers technika tehát szólótechnikai alapként segíthet, ám a zenei fantázia beindítása már egy másik gyakorlatsorozat. Erről részletesen írok az összes, az improvizációval foglalkozó fejezetekben.
A fenti E-pentaton hangsor esetében egyébként nagy valószínűséggel a következő 3 akkord fog felmerülni:
E7 – A7 – H7
A köztük lévő átmeneteket persze lehet így is, úgy is variálni, a lényeg, hogy ezen 3 akkord körül fog forogni a kíséret és dallam. Szerintem kellő ízléssel és időzítéssel egy blues-improvizációba voltaképp bármely hang bejátszható.
Nagyon óvatosan tegyük be az alaphang feletti félhangot, amely E blues esetén F hang, A esetén B, stb.
Egyes zenei kiadványok ezeket a „bővíthető” hangsorokat pentatonikus moll-hangsoroknak is nevezik. Egy moll vagy pentatonikus moll hangsorba a fent részletezett pozíciójú hang tehát bejátszható. Lásd például Johannes Brahms Kettősversenyének nyitó csellószólóját:
Akik számára a fenti zenei példa nem volt megfogható, itt van egy másik, ma már szintén "klasszikusnak" nevezhető blues-szám: Led Zeppelin - Since I've been loving you. Ez a dal szerintem a 70-es évek improvizatív rockzenéjének egyik csúcspontja. Zeneelméleti érdekessége, hogy bár C-moll / C-blues pentatonban íródott, mégis főleg a basszusmenetben következetesen megjelenik a fent említett legkényesebb hangpozíció, ebben az esetben Desz!
Megjegyzésemmel sokan nem fognak egyetérteni, mert lehetséges érvelésük szerint ekkor már elveszik a tiszta blues-pentatónia. Erre azt válaszolom, hogy én már hihetetlenül unom a klasszikus blues-frázisokat és adják el azokat inkább a botfülűeknek. (Ezen mondat létjogosultságáról rengeteget veszekedtem Georgie bácsival, de nem vagyok hajlandó visszavonni.)
Mindent egybevéve: hallgassunk Hendrixet, kiváltképp koncertes blues-improvizációit és jegyezzük meg híres mondását:
"Blues is easy to play but hard to feel." - A bluest könnyű játszani, de nehéz érezni.
Azaz ébresszük fel a bennünk szunnyadó, örök Hendrixet és lefekvés előtt Georgie bácsit, mert meghűl ott a hintaszékben éjszaka...
Az E-pentaton teljes skálát...
...lehetséges másféle módon is szétboncolni: például egyhúros formátumban. Sőt itt sokkal egyszerűbb a skálák összekötése, mint a tercekre (trichord-szerkezetekre) építkező alapskáláknál. Maradunk tehát E-pentatonikus moll skálában, tehát az 1. fokot E hangról indítottuk:
-
az 1. fokról indított skála - E6 és E1 húr
-
az 2. fokról indított skála - G3 húr
-
az 3. fokról indított skála - A5 húr
-
az 4. fokról indított skála - H2 húr
-
az 5. fokról indított skála - D4 húr
Lássuk szétbontva is őket, ez pedig nyilvánvalóan a fenti teljes skála alapján fog történni.
Egyúttal láthatjuk, hogy az E-pentaton skála számunkra kiemelten hasznos volt, hiszen az összes skálafokát tudtuk üres húrról indítani, azaz képesek voltunk egyetlen táblázatban szemléltetni.
Improvizáció során szerintem nem előnyös az egyhúros pentatónia erőltetése. Egyszerűen más a blues jellege, magyarán ez ízléstelen volna. A fenti táblázatok segítségével viszont könnyebben köthetünk össze skálafokokat és ez már megfontolandó. Ezekről a további összekötési lehetőségekről szól többekközt a Pentaton skálák II. című fejezet.
Georgie bácsi kritikai megjegyzésére...
"Why isn't any blues scale in your damned guitar school, my son? - Miért nincs blues-skála abban az ... Gitáriskoládban, fiam?"
...és konkrét tanítványi igényekre reagálván kell kibővítenem a pentaton fejezetet. Kezdő tanítványaimnál már viszonylag hamar erőltetem a blues-improvizáció tanulását, ha ugyan nem szeretne ő maga azonnal, egészen kérlelhetetlen lendülettel annak nekikezdeni. A pentaton sablonokat, főleg az alapértelmezett 1. fokot így szükségszerű célirányosan "blues-hangokkal" kibővíteni, bár nyilvánvalóan működnek azok önmagukban is. Az alábbi 2 tükörkép a kezdőknek, általam ajánlott blues-hangsorokat tartalmazza. Ahogy már említettem: ne felejtsük el, hogy egy blues-improvizációba valójában bármilyen hang bejátszható megfelelő időben és előkészítéssel. Ne lepődjünk meg tehát azon, ha más helyeken azonos elnevezéssel más blues-skálaszerkezettel találkozunk.
Az eredeti skálaszerkezet feketével, az új hangok pirossal vannak jelölve. A különböző színek ugyanakkor a hangok között egyfajta alá-fölérendeltségi viszonyt is érzékeltetnek. Ez azt jelenti, hogy a fekete hangok maradnak továbbra is a legfontosabbak, a pirosak csak átvezető, színező szerepet játszanak.
Tapasztalatom szerint ebből a sablonból és instrukcióból bármelyik kezdő gyakorló nyugodtan kiindulhat.
Ezen technikai elemek létfontosságúak blues-improvizációnál, de természetesen más olyan stílusoknál is, amelyek (sok esetben) szintén pentatóniában gondolkodnak. Ilyenek:
-
korai jazz,
-
jazz blues,
-
funky és soul,
-
shuffle,
-
70-es évek rock zenéje,
-
stb., azaz lényegében majdnem minden amerikai gyökerű zene.
Most mondjuk az E-blues pentaton skála...
...közepe tájáról ragadjunk ki "önkényesen" egy hangcsoportot!
B. B. King, az authentikus blues egyik legnagyobb öregje az ilyen blues-alapú hangcsoportokat boxoknak hívta. Georgie bácsi már el sem nevezte őket, csak azt mondta, hogy töltsem meg a rumos poharát. Én ezen hangcsoportokat inkább sablonnak hívom, mivel előregyártottak és a mi dolgunk pusztán a sablon improvizatív "műveltetése". (Erről részletesen írok az Improvizáció gyakorlata II. című fejezetben.)
A fentiekből következően mindenkinek (hosszútávon) saját magának kell felfedeznie a skálafokok közti zenei-technikai összefüggéseket, azaz a sablonokat, a boxokat. Ezt általában a gyakorló zenei fantáziája, technikai felkészültsége határozza meg. Én például szeretem a nagy hangközös sablonokat, mert hosszú és fürge ujjaim vannak, ám ezt nem várhatom el egy kiskezű kezdő tanítványtól. A gitároktatói mottó tehát csakis ez lehet:
Fedezd fel saját sablonjaidat, boxaidat (és Georgie bácsit, ha eltévedt a kukoricásban)!
Ez a boxban és a fenti blues-pentaton skálában való zenei gondolkodás érhető tetten a Zenés bemutatkozás című fejezet saját blues-improvizációiban. Az egyszerűség kedvéért egyet ideszerkesztek:
Hendrix style blues backing - improvizáció 2 - részlet
...amely során végig H-blues pentatonban vagyok. Az első blues-körben a fenti (itt H-hangról indított) blues-skálából nem is lépek ki, utána pedig skálafokokat és vele boxokat váltok a pillanat spontanitása szerint.
Néhány gondolat a dúr-pentatóniáról
A napokban az egyik tanítványom olyasfajta kéréssel állt elő, hogy szeretne "japán skálát" tanulni. A kérést megértettem, tehát az valamilyen zenei egzotikumra utal, de sajnos ilyen skála a legjobb tudomásom szerint nem létezik, ha csak nem valamelyik ősrégi sintoista szertartás részeként vagy Okinawa szigetének egy eldugott szegletében ☺, arról nem is beszélve, hogy nem a mi temperált hangrendszerünkben. Ha zenei egzotikumra vágyunk, bátran ajánlhatom a már említett, komoly filozófiai gyökerekkel rendelkező kínai zenét, amely azonban dúr-pentatóniára, tágabb értelemben pedig az ezt kibővítő hétfokú skálára épül. Az alábbi dallam nem tisztán a legfenségesebb G-(dúr)-pentaton, benne megjelenik egy, a diatonikus skálára átvezető, úgynevezett pien, C "vendéghang". Tehát a zenei részlet a fent ismertetett, alapértelmezett E-moll pentaton skála 2. fokán, azaz G-dúr-pentatonban kényelmesen lejátszható.
Már említett módon a pentatónia természetes szépségét más népek is igen korán felfedezték, többek közt a feketék gyapotszedés közben. Az alábbi dallamnak külön története van: Antonin Dvorak kiváló cseh zeneszerző (és mellesleg a mozdonyok megszállottja) néhány évig az Egyesült Államokban élt és dolgozott. Ott szerzett zenei tapasztalatainak egyik csodálatos tárháza a 9. ismertebb nevén "Új Világ" szimfónia, amelynek 2. tételében egy gyönyörű, feketék énekelte spirituáléra emlékeztető dúr-pentaton dallam csendül fel. Az érdekesség azonban az, hogy ez Dvorak saját dallama, bár később olyan népszerű lett, hogy a feketék is sajátjukként énekelték. A dallamot emlékezetből kottáztam le, így a partitúrához képest lehetnek benne kisebb eltérések.
Georgie bácsi ragaszkodott a következő megjegyzés közzétételéhez:
"You are wrong, my son. It's my music. That's all". - Tévedsz, fiam. Ez az én zeném, ennyi..."
Hallgassuk meg a fő motívumot eredeti formában is!
